fbpx

2020

Bár nagy reményekkel fordultunk rá 2020-ra, végül az egyik legrosszabb év lett szinte minden szempontból. Az okokat nem ecsetelném, valószínűleg már a könyöködön jön ki, eleget hallhattuk már minden irányból, minden médiafelületről.

Az utóbbi két-három évben futószalagon érkeztek a jobbnál-jobb koncertek és lemezek, így meggyűlt a bajom az évértékelők bevezetőivel, nehéz volt elkapni az adott év jellegét, 2020 viszont odatette magát (persze negatív értelemben), adott a zeneiparnak egy gyomrost és eltörölte a Kánaánt – koncertek terén legalábbis mindenképpen. Ezt az esztendőt nem felejtjük el egyhamar, az biztos. Annak ellenére, hogy alaposan megnehezítette a zenészek dolgát az elmúlt időszak, új zenékből így sem volt hiány, listáinkon mégis találhatsz koncertlemezeket, EP-ket, jubileumi kiadványokat, mivel arra gondoltunk, hogy ezúttal azokat a zenéket szedjük sorba, amelyek segítettek nekünk átvészelni a nehéz hónapokat, így nem ragaszkodtunk a korábbi évek szabályaihoz az év végi elszámolásnál. Reméljük, te is kedvet kapsz összeszedni a kedvenceidet 2020-ból, és megosztod velünk kommentben!

A rengeteg nehézség ellenére az egyik legfőbb célunkat azért sikerült elérni 2020-ban, így tavaly nyár óta már megújult felületen olvashatsz minket, őszintén reméljük, hogy tetszik az irány, amerre haladunk (még vannak ötletek a tarsolyunkban), és továbbra is velünk maradsz! (TAZ)

Csiki Gábor (CsiGabiGa)

A legjobb lemezek:

AC/DC

  1. AC/DC: PWR/UP
  2. H.E.A.T: H.E.A.T II
  3. Vandenberg: 2020
  4. Perfect Plan: Time For A Miracle
  5. Rolling Stones: Steel Wheels Live
  6. Def Leppard: Hits Vegas – Live At Planet Hollywood
  7. Stardust: Highway To Heartbreak
  8. U.D.O. & Das Musikkorps Der Bundeswehr: We Are One
  9. Myrath: Live In Carthage
  10. Alcatrazz: Born Innocent
  11. Ayreon: Electric Castle Live And Other Tales
  12. Pretty Maids: Made In Japan – Future World Live
  13. Stula Rock: Örökifjú
  14. Gary Moore: Live From London
  15. Bródy János: Gáz van, babám!

+1 The Doobie Brothers: Quadio

Úgy döntöttem, nem nézem, hány pontot adtam egy lemezre (vagy adott rá más), csak most visszagondolva értékelem az anyagot. Hiszen az AC/DC-re csak azért nem mertem 10 pontot adni, mert attól féltem, hogy az „ifjonti lelkesedés” váltotta ki belőlem az eufóriát az új anyag iránt, mely nemcsak az előző ‘Rock Or Bust’ anyagot pipálta le, de az utóbbi húsz év alkotásait is. De ma már úgy látom, hogy hosszabb távon is megállja a helyét, valóban emlékezetesek a dalai és sokszor pörög a lejátszómban. Ahogy a szerencsétlenül alulpontozott U.D.O.-album is, amely egyre jobban tetszik, minél többet hallgatom. Na meg ott van a lemezre nem került Where The Angels Fly, mely a YouTube-statisztikáim szerint a legtöbbet nézett (hallgatott) klipem volt az évben, pedig csak szeptember közepén jelent meg. Talán ha nem U.D.O. néven adja ki az énekes, akkor nem lettem volna annyira elfogult vele a kritikámban. Ha tudott csinálni egy Dirkschneider avatart az Accept-nóták eljátszására ugyanazzal a brigáddal, akár ezt is kiadhatta volna Udo Dirkschneider & Friends néven, és akkor egész más lett volna a leányzó fekvése, arról nem beszélve, hogy nem zárta volna ki a volt acceptes kollégáival felvett dalt, amely szerintem a lemez legjobbja lehetett volna. Ami talán magyarázatra szorul, az a +1 album, amelynek nem is a tartalma, hanem a műszaki megoldása és (annak következtében) a hangzása nyűgözött le: a négycsatornás kvadrofon muzsika, amely szó szerint a zene közepébe helyezi a hallgatót.

A pandémiáról szándékosan nem beszéltem, hiszen anélkül is erről szólt az egész év, inkább a túl sok halált említeném meg, amivel a járványon felül (és sokszor attól függetlenül) sújtott minket ez az év, kiemelve közülük személyes kedvenceim elvesztését: Eddie Van Halen, Ken Hensley, Neil Peart, Balázs Fecó, Benkő Laci és Bergendy István. Utóbbihoz fűződik életem legelső koncertélménye, amelyre még apám vitt el tizenegynéhány éves koromban. Demjén Rózsival akkoriban voltak a csúcson.

Kárpáti Szabolcs (Karpatisz)

A legjobb lemezek:

  1. John Petrucci: Terminal Velocity
  2. Psychotic Waltz: God-Shaped Void
  3. Haken: Virus
  4. Sons Of Apollo: MMXX
  5. Neal Morse: Sola Gratia
  6. Pain Of Salvation: The Perfect Element, Pt. 1 (Anniversary Mix 2020)
  7. Joe Bonamassa: Royal Tea
  8. The Flower Kings: Islands
  9. Alapi István: The Last Day Of Forever
  10.  Fates Warning: Long Day Good Night
  11. Dream Theater: Distant Memories – Live In London
  12. The Neal Morse Band: The Great AdvenTOUR – Live in Brno 2019
  13. Flying Colors: Third Stage: Live In London
  14. Myrath: Live In Carthage
  15. Metallica: S&M2

2020 a zeneiparnak nem volt túl rózsás, ettől függetlenül azt gondolom, hogy hallgatói oldalról igenis jó évet tudhatunk magunk mögött. Sok kiváló lemez jelent meg, a koncertfilmek pedig különös jelentőséget kaptak, köszönet a listámon szereplő sok-sok zenekarnak és előadónak ezekért a remekművekért! 2021-ben vár minket egy új Liquid Tension Experiment-lemez, ahogy jön a már tavaly beígért új Transatlantic-anyag, de készül a következő Dream Theater– és The Neal Morse Band-album is. Én akár csak ezekkel is beérném ebben az évben.

Kiss László (TAZ)

A legjobb lemezek:

H.E.A.T

  1. H.E.A.T: H.E.A.T II
  2. Delain: Apocalypse & Chill
  3. Conception: State Of Deception
  4. Perfect Plan: Time For A Miracle
  5. Amaranthe: Manifest
  6. Slowmesh: Isolate
  7. Katatonia: City Burials
  8. VV: Gothica Fennica Vol. 1 (EP)
  9. Richie Kotzen: 50 For 50
  10. Crippled Black Phoenix: Ellengæst
  11. Pain Of Salvation: Panther
  12. Unleash The Archers: Abyss
  13. Almanac: Rush Of Death
  14. John Petrucci: Terminal Velocity
  15. Dynazty: The Dark Delight

Márki Miklós (Bigfoot)

A legjobb lemezek:

Robby Krieger - The Ritual Begins At Sundown

  1. Robby Krieger: The Ritual Begins At Sundown
  2. Walter Trout: Ordinary Madness
  3. Paul McCartney: McCartney III
  4. Al Di Meola: Across The Universe
  5. Hedvig Mollestad: Ekhidna
  6. Panzerbalett: Planet Z
  7. AC/DC: PWR/UP
  8. Rick Wakeman & The English Rock Ensemble: The Red Planet
  9. Joe Satriani: Shapeshifting
  10. Jake Shimabukuro: Trio
  11. Rory Gallagher: Check Shirt Wizard – Live In ’77
  12. Steve Hackett: Selling England By The Pound & Spectral Mornings: Live At Hammersmith
  13. Sari Schorr: Live In Europe
  14. Nick Mason’s Saucerful Of Secrets: Live At The Roundhouse
  15. Pink Floyd: Delicate Sound Of Thunder – Remix

A heavy metalban egy olyan lemezt sem találtam 2020-ban, amely felfért volna a személyes listámra, a végeredmény ennek ellenére is szerteágazó stílus tekintetében. Robby Krieger szólóban inkább dzsesszt, mint rockzenét játszik, és ritkán megjelenő szólóalbumaival ékesen bizonyítja, hogy a Doors után is tud újat mondani. Walter Trout idén hetven lesz, mégis beleremeg a föld, amikor elkezd bluest játszani. Paul McCartney év végére kihozott egy olyan albumot, amelyen félretette az elvárásokat, és azt csinált, amihez kedve szottyant. Al Di Meola már másodszor nyúlt hozzá a Beatles dalaihoz, és kezei alatt Lennon, valamint McCartney harmóniái még gazdagabban szólnak. Hedvig Mollestad és a Panzerbalett jócskán elszakadtak a lineáris dalépítkezéstől, lebontják a számukra szűkös keretet. Hatéves kálvária után az AC/DC elkészítette pályafutása elmúlt harminc évének legjobb albumát, Rick Wakeman pedig újra vérbeli progresszív rock lemezzel állt elő, a Marsot górcső alá véve. Maestro Satch még mindig tudja, hogyan kell tökéletesen helyettesíteni az éneket gitárfutamokkal, Jake Shimabukuro pedig teljesen új szemszögből közelítette meg hazája népi hangszerének, az ukulelének a használatát.

Rory Gallagher már huszonöt éve nincs velünk, még sincs az ő posztumusz koncertalbumánál jobb ebben az évben. Steve Hackett megint egy olyan élő anyagot tett le az asztalra, amire az öreg székely csak annyit mondana, hogy „márpedig ilyen lemez nincs!” Sari Schorr élőben is hozza a stúdióban rögzített színvonalat a felvételek alapján, sajnos azonban nem láthattuk őt az idén személyesen, ahogy Nick Masont sem, aki bandájával bevállalta a Pink Floyd korai pszichedelikus korszakát, és ennek mementóját a Floyd kezdeti karrierje szempontjából nagy jelentőséggel bíró Roundhouse-ban rögzítették. A Pink Floyd 1988-as koncertalbumát teljessé tették az eddig nem ismert részekkel, jobb hangzással, és most már tudjuk, hogyan nézett ki a turné teljes programja.

Végül két csalódásról is szót ejtenék. A Deep Purple új lemezén (’Whoosh!’) nem sok izgalmas pillanatot fedeztem fel, ahogy Joe Bonamassa idei alkotása (’Royal Tea’) sem okozott katarzist számomra, bár a 2018-as ’Redemption’-nél jobban sikerült.

Szőke József (Dzsó)

A legjobb lemezek:

Katatonia

  1. Katatonia: City Burials
  2. Eagles: Live From The Forum MMXVIII
  3. Paul McCartney: McCartney III
  4. Nick D’Virgilio: Invisible
  5. Chris Cornell: No One Sings Like You Anymore
  6. Caligula’s Horse: Rise Radiant
  7. Blind Ego: Preaching To The Choir
  8. Devin Townsend: Order Of Magnitude – Empath Live Volume 1
  9. Poets Of The Fall: Alexander Theatre Sessions
  10. DarWin: DarWin 2 – A Frozen War
  11. Fates Warning: Long Day Good Night
  12. Puscifer: Existential Reckoning
  13. Biffy Clyro: A Celebration Of Endings
  14. Yogi Lang: 4 Songs Live
  15. Alanis Morissette: Such Pretty Forks In The Road

A 2020-as évnek talán az egyetlen pozitív hozadéka volt a zenerajongók számára, hogy a zenészeknek hirtelen üres lett a naptára, a rengeteg szabadidőben pedig elkezdték kidolgozni régi ötleteiket, kiborították a fiók aljából az elfelejtett demókat, vagy csak szimplán elkezdtek online zenélni, hogy a felszínen maradjanak. A saját 15-ös listámra viszont nemcsak így született lemezek kerültek, nekem ez a 15 kiemelkedő anyag jelenti 2020 zenei lenyomatát.

A Katatonia olyan felemelően tudja új albumával ábrázolni a súlyos sötétséget, hogy az áprilisi megjelenés óta se vette át senki a helyét a lista tetején. Az Eagles mérnöki precizitással megkomponált koncertjéhez életre szóló személyes élmény fűz, Paul McCartney a trendeknek fityiszt mutatva alkotta meg szárnyalóan friss, 18. szólólemezét a karanténban, Nick D’Virgilio 19 év után egy stíluskavalkád-rockoperában mesél az önmegvalósításról. Chris Cornell sajnos már csak a túlvilágról üzeni meg, hogy kikre nézett fel a pályája során, a Caligula’s Horse meg belépett ezzel a lemezzel a progmet-felsőligába. A Blind Ego nagynevű vendégek nélkül is kiváló lemezt hozott össze újra, Devin Townsend az Empath-turné kiváló budapesti koncertjét eleveníti fel a londoni Roundhouse-ban, a Poets Of The Fall Helsinki régi operaházában koncertezett egy teljes éven át az életműből, közönség nélkül. Lehetne kóstolgatni a DarWint, hogy az új albuma a nagynevű közreműködők miatt kapott nyilvánosságot, de az anyag akkor is óriási. A Fates Warning az idén se hibázott, a Puscifer meg már régen túl van azon, hogy a Tool énekesének a hobbizenekara legyen ezzel az elsőrendű, polgárpukkasztó zenei devianciával. A Biffy Clyro üde színfolt volt az idei felhozatalban a nagy altrock durranásával, Yogi Lang az utolsó albumának a koncert EP-jével villantott egy egészen különlegeset, Alanis Morissette albuma pedig emlékeztet arra, hogy a lemezbemutató budapesti állomása ott van a naptárban, csak ki kell várni.

Halász Ádám (Rune)

A legjobb lemezek:

Conception

  1. Conception: State Of Deception
  2. Kamelot: I Am The Empire – Live From The 013
  3. Pain Of Salvation: Panther
  4. VV: Gothica Fennica Vol. 1 (EP)
  5. Thy Catafalque: Naiv
  6. Katatonia: City Burials
  7. Oceans Of Slumber: Oceans Of Slumber
  8. H.E.A.T: H.E.A.T II
  9. Haken: Virus
  10. Poets Of The Fall: Alexander Theatre Sessions
  11. Myrath: Live In Carthage
  12. Ayreon: Electric Castle Live And Other Tales
  13. Ann My Guard: Furia (EP)
  14. Amaranthe: Manifest
  15. Marilyn Manson: We Are Chaos

Sokaknak volt megterhelő a 2020-as esztendő, azt pedig elképzelni sem tudom, mennyire embert próbáló lehetett ez az időszak a legtöbb zenekar számára. Többen nyergeltek át a virtuális koncertezésre, amit egy nagyon szimpatikus és működőképes koncepciónak találtam, és ha egyszer helyreáll a világ rendje, attól függetlenül nyugodtan fenn lehetne tartani ezt a fajta koncertezési formát is. Sokan azonban nem vállalták ezt be, többek között az Anathema sem, akiknek kényszerű leállását rettenetesen sajnálom, csak remélni tudom, hogy hamarosan újra felkapják hangszereiket. Na, de elég a kesergésből!

A listám élére eredetileg a Voyager ’Colours In The Sun’ című alkotása került volna, ha az nem egy 2019-es lemez lenne, így egy rövid újratervezés után igazából adta magát, hogy a Kamelot és a Conception idei anyagára essen a választásom. Előbbi zenekar egy olyan koncertlemezzel jelentkezett, amitől dobtam egy hátast, így Youngbloodék újra elfoglalták az őket megillető helyüket a lejátszómban. A legszívmelengetőbb dolog viszont Roy Khan és a Conception visszatérése volt, akik egy rövid, de annál velősebb lemezzel örvendeztettek meg. Míg a Conception visszatérését lehetett sejteni, addig a Ville Valo által bedobott háromdalos EP teljesen váratlanul ért, máskor is nyugodtan meglephet, akár több dallal is. Igazából ezen túl minden más már csak ráadás, így a fenti lista nem is igazán a tetszési index szerinti sorrendet tükrözi, hiszen minden felsorolt albumnak megvannak a maga nagy pillanatai. Szerintem nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom, hogy kifejezetten jólesett ezekhez a lemezekhez nyúlni, sokat segítettek és segítenek majd a jövőben is elviselni a hétköznapokat. Így azt mondom, hogy soha rosszabb évet, köszönöm szépen, elégedett vagyok.

Kovács Levente (Savafan)

A legjobb lemezek:

Dynazty

  1. Dynazty: The Dark Delight
  2. H.E.A.T.: H.E.A.T. II
  3. Kamelot: I Am The Empire – Live From The 013
  4. Amaranthe: Manifest
  5. Magnus Karlsson’s Free Fall: We Are The Night
  6. Pretty Maids: Maid In Japan
  7. Myrath: Live in Carthage
  8. Firewind: Firewind
  9. In Extremo: Kompass zur Sonne
  10. The Night Flight Orchestra: Aeromantic
  11. Powerwolf: Best Of The Blessed
  12. Majestica: A Christmas Carol
  13. Jaded Heart: Stand Your Ground
  14. Royal Hunt: Dystopia
  15. Stardust: Highway To Heartbreak

Tudjuk, hogy milyen év volt 2020. [email protected] Remélem, kedvenc zenekaraim túlélik ezt az időszakot, ami egy dologra azért jó volt: megtudhattuk, melyik banda mennyire kreatív és életképes akkor, ha beüt a krach. Jó volt egyes csapatoknál betekinteni a kulisszák mögé, úgy gondolom, a zenészek rájöttek arra, hogy érdemes bemutatni azt, hogy ők is emberek.

Az év másik pozitívuma az volt, hogy olyan bandák online koncertjeit láthattam, akiket nagyon ritkán, vagy sosem láttam még, ráadásul ezeken a bulikon a laza hangulat, az egymás ugratása is egy olyan dolog, amit általában egy rendes koncerten nem tapasztalhatunk meg. Az élmény igaz nem ugyanolyan (a számok végi csend borzalmas minden egyes alkalommal), de ez a kisebbik rossz. Nagyon bízom abban, hogy ezek a bulik nem maradnak velünk hosszú távon (bár életem első autós koncertje tök jó volt), de így, hogy jelenleg nincsenek koncertek, hangulatfokozónak tökéletesek. A jövőt nem ismerjük, bár az sokatmondó, hogy a zenekarok nagy része 2022-re készül, aminek van még egy negatívuma, mégpedig az, hogy többen csak a turné előtt adják majd ki új lemezüket. Aztán ha elindul az élet, csak győzzük pénzzel, szuflával és idővel a sok bulit, lemezt.

Losonczi Péter (Losi)

A legjobb lemezek:

Oceans Of Slumber

  1. Oceans Of Slumber: Oceans Of Slumber
  2. Bezwering: Aan De Wormen Overgeleverd
  3. Psychotic Walt: The God-Shaped Void
  4. Selbst: Relatos De Angustia
  5. My Dying Bride: The Ghost of Orion
  6. Fates Warning: Long Day Good Night
  7. Conception: State Of Deception
  8. Sorcerer: Lamenting Of The Innocent
  9. Katatonia: City Burials
  10. Paradise Lost: Obsidian
  11. Nadir: The Final Requiem For A Helpless World
  12. Anaal Nathrakh: Endarkement
  13. Dark Tranquillity: Moment
  14. Reason: The Divine Rest
  15. Tomorrow’s Rain: Hollow

+1 Stardust: Hihgway To Heartbreak

Annak ellenére, hogy tavaly a zeneipar sakk-mattot kapott, úgy érzem, hogy jó zenéből nem volt hiány, nagyon kegyesek voltak hozzám kedvenceim, csalódnom szerencsére senkiben sem kellett. Volt néhány új felfedezettem a Bezwering, a Wayfarer és a Tomorrow’s Rain személyében, akik fantasztikus albumokat készítettek. Végignézve a 2020-as lemezeket, elég nagy fejtörést okozott a tizenötös lista összeállítása, nem is fért fel rá minden kedvencem. Egy dologban azonban biztos voltam: az Oceans Of Slumbert senki sem fogja letaszítani a trónról. Visszatért és remek albumokat készített a Psychotic Waltz és a Conception is, de sajnálatomra elbúcsúzott a Nadir, akik mindig is stabil bástyája voltak a hazai undergroundnak.

2021 ránk borította az ajtót, és az már most látszik, hogy az otthon maradásra kényszerült zenészek nem tétlenkedtek, rengeteg ígéretes album várható az első negyedévben, amelyek közül talán az Evergrey tart a legnagyobb lázban. Remélhetőleg a koncertezés is beindul valamikor, és újra élvezhetem az élő zenét (ami a legjobb feltöltődés számomra), mert ezt a csodát a kifejezetten profi koncertfilmek és online bulik sem tudják maradéktalanul pótolni.

Soós Tamás (Tomka)

A legjobb lemezek:

Draconian

  1. Draconian: Under A Godless Veil
  2. Dynazty: The Dark Delight
  3. Pain of Salvation: Panther
  4. Chris Stapleton: Starting Over
  5. King Gizzard & The Lizard Wizard: K.G.
  6. The Night Flight Orchestra: Aeromantic
  7. Sojourner: Premonitions
  8. Crippled Black Phoenix: Ellengaest
  9. Lunatic Soul: Through Shaded Woods
  10. The Allman Betts Band: Bless Your Heart
  11. KVAEN: The Funeral Pyre
  12. Paradise Lost: Obsidian
  13. Aether Realm: Redneck Vikings From Hell
  14. Napalm Death: Throes Of Joy In The Jaws Of Defeatism
  15. Falconer: From A Dying Ember

+1 AC/DC: Power Up


A legfrissebb Hard Rock-hírekért kattints ide!


 

Megosztás