fbpx

Fates Warning – Long Day Good Night

A megszokottól eltérően most nem kellett túl sokat várni a progresszív metál úttörő csapatának, a Fates Warningnak a legújabb dalgyűjteményére. Mindössze három év telt el a ’Theories of Flight’ című remekbe szabott stúdiólemez óta, és időközben még egy fantasztikus koncertanyag is megjelent.

Kíváncsian vártam, hogy vajon milyen irányba fordulnak a bűvös 13-as számot elfoglaló anyagukkal. Nem aprózták el, mert a korong 13 dalt tartalmaz, valamivel több mint 72 percben. Az előzetesen bemutatott dalok és az ahhoz fűzött kommentárok már előrevetítették, hogy körülbelül mi is várható a zenekartól. A diszkográfiájukat szemlélve hangulatban egy ’FWX’-szerű anyagra számítottam, amely valamelyest be is igazolódott. Ray Alder nyilatkozta korábban, hogy „Vannak olyan dalok, melyeket elektronikával fűszereztünk, és amelyeket nyugodt éteri hangulattal töltöttünk meg, valamint találni néhány lényegretörő groove-ot is.” Ha egy mondatban akarnám jellemezni a hallottakat, akkor én is valami hasonlót írtam volna. Persze ettől azért bonyolultabb a képlet, de ez a mondat valóban jól jellemzi a dalokat.

Támogasd Te is a Hard Rock Magazint, légy a Mecénásunk! Kattints a részletekért!

Bevallom őszintén, első hallásra kicsit csalódott voltam, mert szinte úgy ment le a 72 perc, hogy nem tudtam visszaidézni semmit, és csak üresen néztem magam elé, hogy mi lehet a baj. Azóta természetesen már számtalanszor lepörgött, és ez a rémisztő érzés szinte teljesen szertefoszlott. A dalok szépen kezdtek leülepedni és megmutatni szépségüket, de mégis ott motoszkált bennem valami, ami nem hagyott elégedetten hátradőlni. Ez pedig az volt, hogy nem éreztem azt a bizsergést, amely minden alkalommal körbeölelt, amint hozzájutottam az egyik kedvenc zenekarom legújabb művéhez.

A nyitó The Destination Onward tulajdonképpen egy klasszikus Fates Warning-dal. Minden stíluselemet tartalmaz, amely előfordulhat a bandánál. A hosszú bevezető után egy remek hangulati- és érzelmi hullámvasútra kerülünk, ami jól jellemzi az egész albumot. A Shuttered Worldöt a remek dobmunka teszi naggyá, míg az Alone We Walk újra klasszikus FW.

Az album első igazán kiemelkedő dala a Now Comes The Rain. Egy remek, sötét tónusú ballada, Ray Alder ragyogóan szárnyaló dallamaival, hidegrázós középrésszel. Az azt követő The Way Home kissé megtévesztő indítása után nyakunkba kapunk egy olyan tört ritmusokkal operáló dalt, amelyet már épp kezdtem hiányolni, és amelyet egy remek gitárszólóval zárnak le. Majd az Under The Sun szemtelenül laza melankóliája zárja az album első felét.

Az olyan témák, amelyeket a Scars, a Liars vagy a Glass Houses felvonultat – szigorúan csak Fates Warning-mércével mérve – teljesen átlagos dalok, amilyeneket már számtalanszor hallottunk tőlük. Ellenben ott az album egyik legkiemelkedőbb és leghangulatosabb dala, a The Longest Shadow Of The Day, amely egy igazi stíluskavalkád, de mégis annyira egységesen és szépen felépített eposz, egy olyan hangszeres varázslat, amelyre csak ők képesek a színtéren. Pont az ilyen bensőséges, mély érzelmeket felmutató darabokat hiányoltam a lemezről. A tizedik perc után pedig egy olyan remek szólóval záródik a nóta, hogy ezután már szinte feleslegesnek érzem a záró The Last Song akkordjait, amely egyébként kifejezetten kellemes akusztikus dal.

Összegzés:

A fenséges ’Theories Of Flight’ után csak egy átlagos albumra volt elegendő a puskapor, amelynek szintje még így is elég magas ahhoz, hogy ne lehessen könnyedén megugrani. A ’Long Day Good Night’ néhány, az átlagból Himalájaként kiemelkedő dalt leszámítva nem tartalmaz semmilyen nem várt fordulatot, viszont a csúcspontok elviszik hátukon a lemezt, és elég szellemi táplálékot nyújtanak a következő albumig, amely remélhetőleg ettől egy kicsit izgalmasabbra fog sikerülni. Egy hosszú és nehéz nap után viszont addig remek levezetés lesz ez is.

Pontszám: 8

Támogasd Te is a Hard Rock Magazint, légy a Mecénásunk! Kattints a részletekért!

Megjelenés: 2020
Kiadó: Metal Blade
Stílus: progresszív metál
Származás: Egyesült Államok

Zenészek:

Ray Alder – ének
Jim Matheos – gitár
Michael Abdow – gitár
Joey Vera – basszusgitár
Bobby Jarzombek – dobok

Dalcímek:

  1. The Destination Onward
  2. Shuttered WorldBrother
  3. Alone We Walk
  4. Now Comes the Rain
  5. The Way Home
  6. Under the Sun
  7. Scars
  8. Begin Again
  9. When Snow Falls
  10. Liar
  11. Glass Houses
  12. The Longest Shadow of the Day
  13. The Last Song
Megosztás