Rory Gallagher

Nem panaszkodhatnak Rory Gallagher rajongói az utóbbi időben. Még nincs is egy éve, hogy ’Blues’ címmel megjelent egy bőséges kiadvány kiadatlan koncertfelvételekkel, a stúdiók mélyéről előbányászott felvételekkel, most pedig itt egy újabb, eddig nem ismert dokumentáció: a néhai ír bluesgitáros 1977-es turnéjának brit állomásairól hallhatunk részleteket. Az épp aktuális lemezét, a ’Calling Card’-ot népszerűsítette, ez volt a nyolcadik stúdiólemeze a sorban. A felvételek a Rolling Stones és a Jethro Tull mobilstúdióinak segítségével készültek, és a legendás Abbey Road Stúdióban végezték a végső keverést.

Ez már az a korszak volt, amikor a hard rock elemei is megjelentek Rory zenéjében, és ezt sok kritikus nem szerette. Annak ellenére, hogy nagyon tradicionális bluesjátékos volt, jazz és country elemek jócskán jelen voltak dalaiban, így még színesebb lett a zenéje.

A ’Calling Card’ egy korszak lezárása is volt pályafutása során. Ezen az albumon és turnén játszott utoljára együtt a Rory Gallagher – Gerry McAvoy – Lou Martin – Rod de’Ath négyes, mely az 1972-es ’Blueprint’ albumtól kiválóan működött. Ez volt a gitáros életében az a korszak, amikor a billentyűs park jelentősebb szerephez jutott zenéjében, és az ezt követő lemezek is, mint a ’Tattoo’, minden idők egyik csúcs koncertalbuma, az ’Irish Tour’, és az ’Against The Grain’ szólópályafutásának legkiválóbb alkotásai. A ’Calling Card’ szerintem egy picit elmarad tőlük, de az sem rossz album. A műsorkínálat nagy részben ezt a korszakot mutatja be. A kilenc dalból nyolc felkerült erre az élő szelekcióra, bőven van mit összehasonlítani a stúdióverziókkal. Az LP producerének nevét említsük még meg: Roger Glover már a Deep Purple korai szakaszában is vállalt ilyen irányú munkákat és abban az időben nem csak Rory Gallagher volt, akinek segített.

Köszönjük

Ha kellett, Rory kőkeményen, hard rockosan is tudott játszani. Ugyan a ’Tattoo’ brutális zúzása, a Cradle Rock nem került rá a lemezre, itt az I Take What I Want az ’Against The Grain’-ről. Na, erre dinamikában is rendesen rápakoltak, és Rory virgázása is köröket ver a stúdióban elhangzottakra. Persze, nem hagyja ki a nagy koncert sztenderdeket sem, mint a Tattooed Lady és a Million Miles Away.

Nincs Gallagher-koncert akusztikus blokk nélkül! A közönségnek persze nagyon tetszik, amikor belekezd az Out In The Western Plainbe – ez sem hiányozhatott egyetlen koncertjéről sem, akárcsak a Pistol Slapper Blues és a Too Much Alcohol. Érdekes, hogy ez utóbbi két ősi bluest egyik stúdiólemezére sem tette fel, mert az egyik a ’Live In Europe’-on, a másik pedig az ’Irish Tour’-on debütált. Énekében ilyenkor nagyon hozza az öreg blueszenészek manírjait, pedig ezeken a felvételeken csak huszonkilenc éves volt. A közönség reakcióiból halljuk, hogy rettenetesen élvezik a koncert eme részét. Itt is olyan stíluskavalkádot vonultat fel, hogy egyik ámulatból a másikba esünk. Az ezeket követő Edged In Blue dallamos témájánál jobbat nem is lehetett volna választani, mely visszavezetett az elektromos gitár uralta zenei palettára.

A hangzás szerencsére nincs modernizálva, autentikusan meghagyták Gallagher muzsikájának természetes megszólalását. Eszméletlen rögtönzéseit kiválóan visszaadja ez az album. Zseniális például az a mozzanat, ahogy a ’Blueprint’ Walk On Hot Coals dalának szólójába beledolgozza a Beatles I Feel Fine slágerét.

Az album színvonalához nagyban hozzájárultak társai is, mert ha nincsenek is előtérben, de a Gerry McAvoy-Rod de’Ath ritmusszekció időnként káprázatos dolgokat művel – Rod de’Ath kap egy rövid szólólehetőséget is a Bullfrog Bluesban –, Lou Martin billentyűs tehetsége is megvillan a kevés szólóban és a kísérő részeknél is. A lemez végén kegyetlenül felpörög a tempó minden hangszeren, és még így is megvan Rory játékának azon karaktere, amit az öreg blueslegendáktól tanult.  Az viszont torokszorító, hogy ebből a négy emberből már csak Gerry McAvoy él a látható világban.

Összegzés:

Nem írom le még egyszer, mekkora zseni volt Rory Gallagher. Ismét egy méltó élő anyagot tettek közkinccsé az archívumból és biztos, hogy kiadnak még tőle élő felvételeket. Azonban jó volna, ha nem esnének bele abba a hibába, hogy válogatás nélkül forgalomba hoznak tőle mindent, színvonaltól függetlenül (ezt hívják zenei hullarablásnak), mint ahogy azt megtették már jó pár kultikus zenésszel. Egy ilyen kaliberű gitárosnak nagyon oda kell figyelni a hagyatékára. Minden hozsannát mellőzve csak annyit mondok, ez a kiadvány tíz pont.

 

Pontszám: 10

Megjelenés: 2020
Kiadó: Chess/UMC
Weblap: rorygallagher.com/
Stí­lus: rhythm & blues, blues-rock
Származás: Írország

Zenészek:

Rory Gallagher – gitár, ének
Gerry McAvoy – basszusgitár
Lou Martin – billentyűs hangszerek
Rod de’Ath – dob

Dalcí­mek:

CD 1:

  1. Do You Read Me (Live From The Brighton Dome, 21st January 1977)
  2. Moonchild (Live From The Brighton Dome, 21st January 1977)
  3. Bought And Sold (Live From Sheffield City Hall, 17th February 1977)
  4. Calling Card (Live At The Hammersmith Odeon, 18th January 1977)
  5. Secret Agent (Live From Sheffield City Hall, 17th February 1977)
  6. Tattoo’d Lady (Live From The Brighton Dome, 21st January 1977)
  7. A Million Miles Away (Live At The Hammersmith Odeon, 18th January 1977)
  8. I Take What I Want (Live From Sheffield City Hall, 17th February 1977)
  9. Walk On Hot Coals (Live At The Hammersmith Odeon, 18th January 1977)

CD 2:

  1. Out On The Western Plain (Live From Sheffield City Hall, 17th February 1977)
  2. Barley & Grape Rag (Live From Sheffield City Hall, 17th February 1977)
  3. Pistol Slapper Blues (Live From Sheffield City Hall, 17th February 1977)
  4. Too Much Alcohol (Live At The Hammersmith Odeon, 18th January 1977)
  5. Going To My Hometown (Live At The Hammersmith Odeon, 18th January 1977)
  6. Edged In Blue (Live At Newcastle City Hall, 18th February 1977)
  7. Jack-Knife Beat (Live At The Hammersmith Odeon, 18th January 1977)
  8. Souped-Up Ford (Live From The Brighton Dome, 21st January 1977)
  9. Bullfrog Blues (Live From The Brighton Dome, 21st January 1977)
  10. Used To Be (Live At Newcastle City Hall, 18th February 1977)
  11. Country Mile (Live At Newcastle City Hall, 18th February 1977)
Megosztás