Stula Rock

Én, a nagy Notre Damus, jövőbelátó képességemmel megmondom, mit fogsz hallgatni 2020-ban. A Stula Rock lemezeit! Én is így jártam, két évig feléjük se szagoltam, aztán a múltkori interjú kapcsán meghallgattam a két lemezüket és beleragadtak a lejátszómba. Ami még ennél is nagyobb baj, a hallójárataimba is! Veszélyes dolog ilyen ragadós refrénekkel rendelkező zenét lakáson kívül hallgatni. Kocsiban se néznek normálisnak, ha headbangelsz vezetés közben, mint a ‘Wayne’s World’ idiótái, de az meg kifejezetten káros az előmeneteled szempontjából, ha a munkahelyeden (vagy bevásárlás közben) telefonról fülessel hallgatod ezt a zenét. A többiek persze nem hallanak mást, csak hogy nem bírod befogni a szádat, önkéntelenül jön ki rajta, hogy „Igazi életemben, főszerepben, ha szárnyalnék…”, és összerezzensz, amikor hátulról megkocogtatják a vállad, hogy „Most már szállj le a földre, fiacskám!”

Ha már a Szervusz, időből idéztem, ami számomra az új lemez legjobb dala, el kell mondanom, hogy utoljára 2005-ben érintett meg magyar zenekar dala ennyire, akkor a P.Box ‘Pangea’ lemezének nyitódala, a Veled múljon el Cserháti Pityi hattyúdalának bizonyult. A szövegben is van párhuzam a két dal között, mindkettő az elmúlásról szól, bár itt a halálig csak érintőlegesen jutnak el („Lesz egy új folytatás, amikor világot cserélünk”), inkább az innenső oldal küzdelméről szól az elmúlással.

 

 

De a többi nóta is nagyon ott van. Hol szaggatott, Magnus Karlsson-szerű riffek hasítják a dobhártyát, hol hézagosabb, szellősebb a hangszerelés, de a refrén mindig nagyon fülbemászó. A mélyre hangolt gitártól 21. századi lesz a hangzás, ugyanakkor a témák gyökere sokszor a múltban keresendő. Legtöbbször persze a már említett P.Box képe sejlik fel az üveggömbömben (Ha látnád magad, Forgószél, Ezt a részét), de a Felfelé sodor a szél dobképletéről a Bon Jovi ugrik be (Keep The Faith), a Sok legyen és jó billentyűjátékáról az Edda, míg az Őserő nyitó riffjéről a HammerFall. A legmeglepőbb bevillanás viszont az új lemez utolsó két dalánál ért: a Dr. Sarlatán verzéjén a Sex Action ködlik át (mit ködlik, belereflektoroz a szemembe!), az Egy új kezdet pedig mintha egy Tankcsapda-stílusgyakorlat lenne, még a verselése is Lukács stílusára hajaz, de a szövegvilága tisztára Horváth Ádám. Hogy a dalszövegből vett idézettel lőjek vissza: „Inkább érdekes, mint szép”.

Na igen, a szövegvilág. Jó végre friss gondolatokat hallani az „őszinte kőkemény” dalszövegek helyett. Persze ma is teli torokból üvöltöm, hogy „Acélváros”, de ma már új dalokban nem akarok szembesülni ilyen szövegekkel. Emlékszem, 2018-ban a Beatrice előtt az Arénában fellépő Xenontól is furcsán hangzottak a nyolcvanas években írt, de eddig számomra ismeretlen dalokban az „erre a Földre szültek”, meg „a farkastörvény könyörtelen” típusú szövegek. Horváth Ádámnak meg ráadásul nemcsak friss gondolatai vannak, de jó humora is (mint az a korábbi beszélgetésünkből is kiderült). A nőnapi videópremierrel megtámogatott A szép nőben például az „imádlak, baby” vagy „miért hagytál el” rocker sablonokkal ellentétben egy olyan behízelgően udvarló szöveget írt, amilyet minden nő szeretne hallani („Az a szép nő, akinek szép a lelke”), de mielőtt giccsbe fordulna, kikacsint a férfiakra is („Titokban hófehér a mája”). Vagy ott a Ha látnád magadban elrejtett nagy igazság („Szar dolog a harag hatalom nélkül”). Ki se merem mondani, ki jutott erről eszembe!

Az Örökifjúra tekintve először az szúrt szemet, hogy mintha a Mobilmániából visszamaradt ötlet lenne. Meg se lepődtem, amikor olvastam a bookletben, hogy Stula-szerzeményként lóg ki a sorból. A másik címadónak, az Őserőnek csak a szövegét írta. Viszont remek duettet nyomnak benne a Szkítiából ismert Ráduly Leventével. A második lemezen Horváth Ádámmal duettezik Stula a záró „tankcsapdás” nótában, de van egy-egy női-férfi duett is a két lemezen, az elsőn Stula partnere Dudás Ivett – a ‘Vazul vére’ után újra –, akiről elsősorban a Tales of Evening jut eszünkbe, a másodikon Velősy Flóra, aki mindkét lemezt végig is vokálozta, és a végeredmény mindkét esetben egy erős Kiske – Somerville hangulatú dal. Az ‘Örökifjú’ zongorás balladájában (Egykori szobám) Stula „Zoránnal duettezik”. Á, dehogy, csak vicceltem! De az énekes mély tónusú kezdése tényleg Zoránt juttatta eszembe. Aztán ahogy egyre jobban kibontakozik Zsigmond Albert dalában, úgy válik egyre „Stulábbá”. Ennek szövegi ikertestvére az Emlékeim udvarán az ‘Őserő’-ről, ez viszont inkább egy Phil Collins hangulatú ballada, rengeteg ütős hangszerrel, és akusztikus gitárral.

Vigyinszky Máté gitáros mindössze három dalt írt a két lemezre, de azok sem tölteléknóták, színesítik az összképet. A Mindent kölcsön kapunk lazább gitárjátékában és az Érjünk el dallamszólójában is van egy jó adag Vito Bratta (White Lion), ami még egyetlen zenének sem ártott. Ráadásul – bár egész másról, a napi robotba belefásult, abból kitörni képtelen emberekről szól – az utóbbi refrénjének egyik sora kapcsán („Minden értelemben szörnyű a bezártság”) remek karanténvideót lehetett volna forgatni belőle, ha el nem kapkodják év végén. Az Én leszek a sofőr a turnéhangulatot bemutató dalok közül az első, ennek ellentéte a Valami rock and rollra hajazó Ezt a részét. Na, ennek kb. annyi értelme van, mint a Bikini ‘Hova lett…’ című lemezén néhány dalcímnek! Mintha a nem létező cenzúrát akarták volna kicselezni. Én simán megkockáztattam volna a Nagyon utáltam, hogy ordítva hánytam dalcímet. Mióta Ganxsta Zolee kitalálta a Bumm a fejbe nótát, azóta nem tudok elképzelni olyan címet, amitől a rajongók megrökönyödnének. Fintorgók meg mindig is lesznek!

Egymás után hallgatva a kettőt, az új lemez az én fülemnek jobban szól. Stílusában is változatosabb, ki-kikacsingat más irányokba, megpróbál kitörni az első lemez által vágott P.Box-keréknyomból. Horváth Ádám egységes szövegvilága és a hatalmas refréndallamok azonban koherens egésszé formálják a dalcsokrot. „Szeretnénk egy hiányzó láncszem lenni a modernebb megszólalású zenekarok és a hammondos hard rock között.” – mondták nemrég az interjúban. Ha ezen azt értették, hogy az egyik oldalról a H.E.A.T és a Kissin’ Dynamite, a másikról a P.Mobil, P.Box, Mobilmánia által határolt területet akarják belakni, akkor jelentem, jó helyen járnak. Vigyinszki Máté édesapjának festménye által az új lemez meglepő, de igényes borítót is kapott a hagyományosabb első lemezhez képest. Ebben is új utakat törnek.

Az új lemez nyitódalának soraival zárom jövendölésemet: „Nem a mennyiség a lényeg, és nem a minőség, de tényleg minden sok legyen és jó!” Ennek a célkitűzésnek tökéletesen megfelel a két Stula Rock-album: sok jó dal van rajtuk. És ha nem tudnak leszakadni a MAHASZ-listáról? Úgy kell nekik!

Stula Rock 2018-2020:

Molnár ‘Stula’ Péter – ének, vokál
Vigyinszki Máté – gitár, vokál
Horváth Ádám – dobok, ének, vokál
Kiss Kristóf – billentyűs hangszerek (2018)
Zsigmond Albert – billentyűs hangszerek (2020)
Berczelly ‘Beró’ Csaba – basszusgitár, vokál (2018)
Nógrádi Máté – basszusgitár, vokál (2020)

Közreműködtek:

Velősy Flóra – ének, vokál
Dudás Ivett – ének, vokál (2018)
Ráduly Levente – ének, vokál (2018)
Nógrádi-Szinyéri Tünde – vokál (2020)
Mészáros ‘Meszkó’ Gábor – herfli (2020)
Kis Viktor – vokál (2020)

‘Őserő’ (2018): Visszafordíthatatlan / Ha látnád magad / Két igazság / Szállnék / Kirúgtak a mennyből / Mindent kölcsön kapunk / Forgószél / Így akarom / Őserő / Emlékeim udvarán

‘Örökifjú’ (2020): Sok legyen és jó / Érjünk el / Szervusz, idő / Egykori szobám / Felfelé sodor a szél / Örökifjú / A szép nő / Én leszek a sofőr / Ezt a részét / Dr. Sarlatán / Egy új kezdet

Megosztás