A Ghost új lemezének dalai mind tökéletességig finomított, simára csiszolt ékkövek, már-már a sterilséget súrolják, nekem hiányoznak azok a kiemelkedően dallamos, azonnal emlékezetbe vésődő szerzemények, amik az ’Imperia’ vagy a ’Prequelle’ albumokon megtalálhatók.
A Wall Of Sleep új anyaga nem egyszerűen egy doom album, hanem utazás a stílus határain túlra, ahol az egyes dalok szabadon szövik egybe a különféle hatásokat. Ez a kimagasló alkotás mindazoknak szól, akik a korai kilencvenes évek nyitottságával hallgatnak metálzenéket.
Billy Idol a megszelídült lázadó, aki azonban közel 70 évesen is nyomja azt a pop-punkot, amivel 1982 óta megőrjíti közönségét. Bár a mellét még mindig borotválja, és a haját szőkíti, de a dalszövegeiből már csak a régi lázadás emléke köszön vissza. És ez így van jól. Egy 70 éves ember már ne akarja megváltani a világot, csak ha politikus. A zenéje viszont még mindig üt.
A Flower Kings új albuma a zenekar utóbbi jó pár évének legjobb alkotása, benne a Roine Stolt által megfogalmazott szeretet és béke iránti vággyal.
A Cosmic Cathedral bemutatkozó lemeze elsősorban azoknak fog tetszeni, akik Neal Morse szólólemezeinek a világát ismerik és szeretik. Sajnos a másik három zenész egyénisége és stílusa kevéssé érvényesülhetett a lemezen.
A ’Blood Dynasty’ összességében jó lett, minden dalban van valami kapaszkodó, mindegyiket telepakolták kitörölhetetlen dallamokkal, amelyek miatt újra és újra elindítod. Egy aprócska gond van csak vele, hogy már minden másodperce ismerős.
Legutóbbi hozzászólások