Poppy a ’Constantly Nowhere’ turné keretén belül látogatott el hazánkba, amely a január végén megjelent, ’Empty Hands’ című albumát népszerűsítette. Az amerikai énekeső – eredeti nevén Moriah Rose Pereira – pályafutása nem volt zökkenőmentes út, de karrierje már közel 6 éve felfele ível és meg sem áll. Két Grammy-díj jelölést, 7 megjelent stúdióalbumot és pár nagyon extrém kollabot is maga mögött tudhat olyan előadókkal, mint a Knocked Loose, a Babymetal, vagy az Evanescence és a Spiritbox énekesnői. Poppy pár éve már hivatalos volt Magyarországra, de azt a koncertet sajnos nem tartották meg, viszont végre véget ért a várakozás, és a magyar rajongók először láthatták kedvencüket hazai színpadon egy fergeteges show keretén belül.
Poppy pontban 21 órás kezdésére már szinte teljesen megtelt a Barba Negra sátra. Először a színpad mögötti kivetítőn jelent meg egy robotot idéző hang, aki lágy, tündérmesékre emlékeztető zenekísérettel konferálta fel a koncertet és beinvitált minket Poppy „házába”. A hang még párszor megjelent az este alatt, hogy különböző dalokat konferáljon fel. Ez a jelenség engem teljes mértékben a Bring Me The Horizon koncerteken feltűnő, mesterséges intelligencia karakterre emlékeztetett, és arra is van esély, hogy ez nem véletlen, mivel Poppy két albumán is az ex-BMTH tag Jordan Fisherrel dolgozott együtt.
A show-t az ’Empty Hands’ album második single-je, a Bruised Sky kezdte. Meglepő volt, hogy a legújabb lemezről összesen csak négy dal kapott helyet a szettben, az előbb említett mellett még a Time Will Tell, az If We’re Following The Light és a Public Domain.
Az énekesnő zenekara külön említést érdemel, hiszen elképesztően menő volt az, ahogyan a két gitáros, a basszusgitáros és a dobos egész végig arcukat eltakaró maszkban zenéltek a legnagyobb lelkesedéssel.
Amellett, hogy Poppy scream vokáljaitól mindenki arca leszakadt, érdemes beszélni a megjelenéséről. Egy elegáns, mégis extravagáns babakék fellépő ruhát viselt, amit hozzá illő csillogó mikrofon állvánnyal egészített ki és mindez az ’Empty Hands’ színvilágát idézte.
Poppy híres, robotszerű, magas hangon beszélő és szűkszavú perszónája az energikus és tomboló előadásmódjában ugyan nem mutatkozott meg, de a számok közötti rövid kis beszédeiben szinte teljesen átjött. A közönséget többször is így kérte meg arra, hogy csináljanak mosh pitet. Annak, aki nem ismeri az énekesnő stílusát és karrierje múltját, ellentmondásosnak tűnhetett ez a jelenség, de mi imádtuk. Egyik rövid kis beszéde alatt valaki bekiabálta azt a szót, hogy „bundáskenyér”, amin Poppy együtt nevetett a közönséggel.
Amikor 21.55-kor közölte, hogy hamarosan vége a koncertnek, a közönség hangos hurrogásban tört ki, de amikor azt mondta, hogy lehet, még visszatér, ezt azonnal felváltotta a boldog sikítás. Ekkor jött el az este egyik legmenőbb pillanata, amikor Poppy megkért minket arra, hogy rendezzünk egy hatalmas circle pitet a hangosító sátor körül, mert elmondása szerit egyszer ez már megtörtént Brazíliában és most is nagyon jó lenne. A rajongók számára az énekesnő kérése parancs volt, így ez sikeresen meg is történt és elképesztően látványos volt.
A hivatalos setlist aljára egyébként az volt írva, hogy 64 perces a műsoridő és ezt körülbelül pár perc eltéréssel tartották is, a they’re all around us után egy rövid levonulás után Poppy visszatért még egy utolsó dal erejéig. A new way out alatt hatalmas csillogó kék-ezüst konfetti zápor hullott ránk és buliztunk még egy utolsó nagyot. Poppy a búcsúzkodást letudta egy gyors elköszönéssel, de a zenekara még gondosan kiosztotta az összes dobverőt, pengetőt és setlistet.
A koncert hosszán kívül a rajongók nem panaszkodhattak, Poppy fergeteges show-t csinált és reméljük, hogy betartja azt, amit mondott és még visszatér hazánkba, mert mi tárt karokkal várjuk őt.
Szerző: Dézsi Bettina
Fotók: Adamross Williams
Köszönet a Live Nation Magyarországnak!
Legutóbbi hozzászólások