Michael Schenker és a UFO-klasszikusok, ez a cím már önmagában eladna egy kiadói válogatáslemezt is, de itt messze nem erről van szó. Pontozni nem fogom, egyrészt azért, mert feldolgozáslemez, nem új számokról van szó, másrészt meg azért, mert a csillagos 10-esért úgyis elfogultsággal vádolnátok.
Az év egyik nagyszerű zenei élményét szállította le a Dilemma az új lemezével, amelynek a története is izgalmas. Ezen az albumon minden együtt van ahhoz, hogy a várva várt siker végre beköszönjön hozzájuk.
David Gilmour azt állítja vadonatúj lemezéről, hogy „A legjobb album, amit készítettem a ‘The Dark Side Of The Moon’ óta”. Hajlamos vagyok egyetérteni vele, ennek nyomatékaként nyomtam is rá egy kilencest.
Jordan Rudess egy olyan lemezt készített, amin a dalok nagy része bárki számára érthető és könnyen befogadható, hála a kiváló énekesnek, Joe Payne-nek, de nem hiányoznak belőle a korábban megszokott egyéni stílusjegyek sem.
Úgy tűnik, a Deep Purple-nél az újrakezdés lemezei mindig nagyot ütnek. Megint letettek egy olyan anyagot az asztalra, amiről sokáig beszélni fog az utókor (mint Doktor Bubóról). Ahogy a tavalyi koncertről szóló beszámolóban fogalmaztam: Simon McBride szinte katalizátorként felpörgette az öregeket.
Arjen Lucassen és Simone Simons megtalálta a közös nevezőt, a ’Vermillion’ egy változatos és kellemes album lett, a dalok akár színpadon is megállhatják a helyüket.
Legutóbbi hozzászólások