Talán nem maradt más választása Nick Masonnek, ki tudja, lehet, hogy ez a kedvenc korszaka a Pink Floyd pályafutásának periódusaiból. De azt ő is látta, ha David Gilmour és Roger Waters a zenekar legjobb korszakának, a hetvenes évtizednek slágerdarabjait játssza koncertjein a saját dolgaik mellett, ostobaság lett volna harmadikként ezt az időszakot favorizálni. Lehetett volna a Floyd kései korszakát műsorra tűzni, ám Gilmour e periódus dalaiból is szemezget fellépésein.
Mason albumai nem a nagyobb közönségnek készültek, igaz, a Floyd korai korszaka sem az a megtestesült stadionrock, de a dobos végül a kezdeti éveket választotta saját bandájának fő profiljául, pontosabban a 67-72 közti lemezeket. Utoljára a Pink Floyddal turnézott 1994-95-ben – igaz, hébe-hóba bevállalt koncerteket –, majd negyed századnak kellett eltelni, hogy ismét útnak induljon. A Floyd egyik legelborultabb albumának címéről elkeresztelve társulatát, először csak pár bulit vállalt be London-szerte, melyre pillanatok alatt elfogytak a jegyek. Elindult egy európai turnéra, mely szintén elképesztő siker lett, imádták a tengerentúlon is és itt még Roger Waters is fellépett velük egy koncerten. Idén folytatódott volna a diadalút, de az a rohadt vírus – mint annyi minden mást az életben –, ezt is félbeszakította.
Elkészült egy kézzel fogható dokumentáció azonban, méghozzá a londoni Roundhouse-ban. Nem véletlen a helyszín választása, ez a koncertterem fontos szerepet töltött be a Pink Floyd pályafutásának korai szakaszában.
Azt gondolnánk, kronológiai sorrendben csendülnek fel a dalok, mert az első három számot mindjárt az egyetlen Syd Barrett-tel készült albumról (’Piper At The Gates Of Dawn’ – 1967) mutatják be, nem olyan savasan, fátyolosan szólnak ezek a dalok, mint ötvenhárom évvel ezelőtt, mégis jó hallani őket kortárs megszólalásban. Nem állnak meg az első lemeznél, már ami ezt a korszakot illeti, hiszen a ’A Saucerful Of Secrets’ és a ’More’ is több dallal jelen van a műsorban. Az előző talán legfontosabb dala, a Set the Controls Fort The Heart Of The Sun mellett a Remember A Day és a totál savas Let There Be More Light is elhangzik, no meg a címadó is, itt azonban nem borul be annyira a zene, mint eredetileg. A ’More’-on hallható a Floyd szerintem legbrutálisabb nótája, a The Nile Song, mai megszólalásban tiszta metál, ahogy zúzzák, és ki tudja, miért, Gary Kemp a szövegbe beledolgozza a Sex Pistols Holidays In The Sun dalának első sorát. Nem hagyják ki az Atom Heart Mothert sem, de a huszonkét percnyi kompozíciót hét perc alatt összecsapják, és ez hiba, egy ilyen monumentális művet nem a legjobb ötlet csonkolni. Még egy másik dal is elhangzik a lemezről, az If.
Az ’Obscured By Clouds’ albumot Gilmour és Waters is mostohagyermekként kezeli, átlépnek rajta koncertjeiken. Nos, Masonék három tétel erejéig ezt az LP-t is felidézik. A címadó és a When You’re In ugyanúgy egymás után jönnek, mint eredetileg, azonban az utóbbi nem olyan földbedöngölő, mint a stúdióban. Jó ötlet, hogy nemcsak az albumok repertoárjaiból válogattak, hanem a hatvanas évek kislemezeiről sem feledkeztek el, így halljuk a See Emily Playt, az Arnold Layne-t és műsorzárásként felhangzik a Point Me At The Sky is 1968-ból, ami nem tartozik még e kor legismertebb dalai közé sem. A Vegetable Mant még 1967-ben Syd Barrett-tel vették fel, ám egészen 2016-ig, az ’Early Days 1965-72’ kiadásáig rejtve maradt ez a felvétel a nyilvánosság elől, Mason és csapata pedig úgy gondolta, élőben is megéri bemutatni. Viszont kimaradt az ikonikus kislemez, a Careful with That Axe Eugene, amit mindenki Antonioni ’Zabriskie Point’ mozijához köt, a film kedvéért újra fel is vették a dalt, továbbá hallhatjuk egy nagyon erős koncertváltozatban az ’Ummagumma’ duplán 1969-ből. A One Of These Days az egyetlen szerzemény, melyet mindhárom Floyd-tag műsoron tart, a ’Meddle’ kezdő instrumentális dübörgésének nehéz ellenállni. A lemezről még egyet bevállaltak, ez a Fearless, még a fociszurkolók kántálása sem maradt ki. Oké, Waters időnként előveszi a Set The Controls For The Heart Of The Sunt, ám a dolog úgy fest, Mason vindikálta a Floyd legelvontabb korszakát.
Nick Mason mellett a zenekar jól ismert arcokból áll. Guy Pratt basszusgitáros végig ott zenélt a Floyd Waters nélküli éveiben, később Gilmourral is rendszeresen együtt muzsikált. Gary Kemp gitáros végig kitartott a Spandau Ballettben a tavalyi feloszlásig, míg a másik gitáros, Lee Harris a Blockheadsben szolgált Ian Dury mellett. Dom Beken billentyűs az informatika világában is jól eligazodik, de zeneszerzőként is jegyzik, és hogy legyen a Floydhoz is némi igazodási pontja, dolgozott együtt a néhai Rick Wrighttal. Mason mellett nincs segédütős, mint a Floyd utolsó korszakában, kőkeményen dolgozza végig ezt a két órát. A Floyd zenészei nem igazán voltak mozgékonyak a színpadon, itt viszont a három gitáros derekasan végigugrálja a koncertet, pedig a tinikorból már régen kinőttek. Guy Pratt és Gary Kemp testvériesen megosztoznak az énekrészeken. A koncertet időnként rövid beszélgetések szakítják félbe, ezekben archív Pink Floyd-felvételeket is láthatunk.
Összegzés:
Nick Mason megtalálta azt a teret, ami manapság nem lefedett a Pink Floyd pályafutásában. Bár a hangzás nekem túl steril a zenekar korai korszakához képest, a gitár hangzása hiteles, és a két énekhang is eredetiben hozza a dallamokat. Nagyon dicsérendő, hogy a dobos nem engedi, hogy a Floyd kevésbé népszerű, savas korszaka az enyészeté legyen, megismerteti azt a fiatalabb generációkkal is. Ha jövőre végre eltakarodik ez az istenverte pandémia az életünkből, remélhetőleg mi magyarok is meghallgathatjuk végre ezeket a nagyszerű szerzeményeket élőben.
Pontszám: 8
A legfrissebb Hard Rock-hírekért kattints ide!
Megjelenés: 2020
Kiadó: SMG
Stílus: progresszív rock, pszichedelikus rock
Származás: Nagy-Britannia
Zenészek:
Nick Mason – dob
Guy Pratt – basszusgitár, ének
Gary Kemp – gitár, ének
Lee Harris – gitár, vokál
Dom Beken – billentyűsök, programok, vokál
Dalcímek:
- Beginnings
- Interstellar Overdrive
- Astronomy Domine
- Lucifer Sam
- Fearless
- Obscured By Clouds
- When You’re In
- Remember A Day
- Arnold Layne
- Vegetable Man
- If
- Atom Heart Mother
- The Nile Song
- Green Is The Colour
- Let There Be More Light
- Childhood’s End
- Set The Controls For The Heart Of The Sun
- See Emily Play
- Bike
- One Of These Days
- A Saucerful Of Secrets
- Point Me At The Sky
Kedves Olvasó kollégák, illetve szerző! Kérlek, magyarázd el valaki milyen a sokszor emlegetett savas zene. Ez új nekem. Szerencsém volt Masont ezzel a bandával 3szor látni. Döbbenetes jó volt, többen sírtunk. A jatekido 160 perc körül volt. A teljes AHM nem fér volna bele. Ez így volt döbbenetes. Remélem, a jövő évi 2-n megkönyörül a vírus…
A pszichedelikus rockzenét időnként acid rocknak is nevezik, ennek bátorkodtam használni a magyar terminusát – nem egyedüliként. Az acid szó a szlengben egyébként a kábítószert is jelenti.
Ejnye Miki, itt kisebbségben vannak a vegyészek és a drogosok is … 🙂