fbpx

Steve Hackett - Selling England By the Pound & Spectral Mornings: Live at Hammersmith

Steve Hackett vérbeli progresszív rockzenész, nem dalokban, hanem lemezekben gondolkodik, amikor összeállítja koncertjeinek kínálatát. Nem először tesz ilyet, hiszen megelőzőleg nem egy Genesis-albumot mutatott be élő felvételein. Ő jól tudja, hogy az igazi rockzene, a progresszív rock nem random összeszedett háromperces dalocskák gyűjteménye. Ő jól tudja, hogy az igazi rockzene arra való, hogy az előadó összefüggően, egy teljes albumon keresztül fejtse ki mondandóját. És végül, ő jól tudja, hogy az igazi rockzene hasonlít a klasszikus muzsikához, hiszen egy témát igenis el lehet játszani legalább háromnegyed órán keresztül. Ezen a koncerten nem egy, hanem két legendás lemez is elhangzik.

Támogasd Te is a Hard Rock Magazint, légy a Mecénásunk! Kattints a részletekért!

Az első felvonásban Hackett szólótevékenységéből két, időben távoli album tételeit halljuk. Három dalt beválogatott a tavaly megjelent ’At The Edge Of Light’-ról a koncertműsorba, míg a másik az 1979-ben megjelent szólóalbuma, a ’Spectral Mornings’, ezt majdnem teljes egészében eljátssza, csak két dala, a The Ballad of the Decomposing Man és a Lost Time In Cordoba maradt ki. A régi és a legutóbbi lemez tételei kiválóan forrnak eggyé, az utóbbiról még a Yesre emlékeztető Under The Eye Of The Sun sem lóg ki. És van még valaki, aki a folyamatosságot képviseli, ez a fuvolista John Hackett, Steve öccse, ő már a ’Spectral Mornings’-on is közreműködött negyvenegy évvel ezelőtt, és a tavalyi produkción is együtt muzsikál bátyjával. Itt kevesebb szerepe van az éneknek, mint a második részben, ám ez nem azt jelenti, hogy bármelyikben is háttérbe szorulna a hangszeres kvalitás. Egy lendületes dobszólót is kapunk a ’Spectral Mornings’ Clocks – The Angel Of Mons tételében – az eredeti stúdiófelvételen is hallunk egy rövidebbet –, vegyük ezt bemutatkozásnak Craig Blundelltől, aki a majd húsz évig szolgáló Gary O’Toole-t nem olyan régen váltotta a hangszeren. Craig kemény, dinamikus dobolásának nagy részben köszönhető, hogy ez a koncertanyag ennyire sodró tempójú, magával ragadó.

A második szín még jobban visszanyúl Steve Hackett pályafutásában, teljes egészében megszólal a Genesis ’Selling England By The Pound’ albuma. Ha lehet, hosszabban, hiszen bizonyos hangszeres részek nagyobb terjedelemben szólalnak meg, másrészt egy olyan dal is felcsendül – a címe Déja Vu –, melyet a lemez idején komponált Hackett Peter Gabriellel, de végül nem került rá a lemezre. Szigorúan ragaszkodnak az albumon lévő dalsorrendhez, az előbb említett kiadatlan kompozíciót tették a végére. Tavaly jelent meg a ’Live At The Royal Festival Hall’, itt nagyzenekari erősítéssel adtak elő egy csokorra való Genesis-szerzeményt, érdemes összevetni a Firth Of Fifth és a Dancing With The Moonlit Knight ilyen verzióit a legfrissebbekkel. Ám ezzel nincs vége a Genesis-parádénak, hiszen a végére odarakták az 1976-os ’Trick Of The Tail’ kezdetét és végét, a nagy ívű Dance On A Volcanót és a hard rockos pörgésű Los Endost, amit Hackett még a Djabéval is elő szokott adni. A csurig megtelt Hammersmith közönsége szinte együtt lélegzik Hackett-tel, reakcióikból száz százalékosan lejön, hogy hősük életművét oda-vissza ismerik, művész és közönsége félszavakból is értik egymást. A filmen a zsűrit mutató egyik-másik snitten láthatjuk, ahogy egyesek vezénylik a dalokat, mások kívülről fújják a szöveget, a színpadról pedig elképesztő minőségben ömlik a fajsúlyos progresszív rock a két vendéggel, a már említett John Hackett-tel és a klasszikus zenész képzettségű gitáros-énekessel, Amanda Lehmann-nel megerősítve. A zene időnként eszméletlen sebességgel pörög, ám Steve Hackett sztoikus nyugalommal áll a reflektorerdő fényében. A többszólamú vokál helyenként elementáris erővel szól, de számomra az egyetlen negatív jelenség az a frontember, Nad Sylvan. Meglátásom szerint hangját tekintve egy Peter Gabriel-epigon, nem több, másrészt nőies megjelenése nagyon idegenül hat ebben a környezetben. Persze, Gabriel is sminkelte magát, de teljesen másképp, és az csak egy eszköz volt színpadi előadásaihoz.

Összegzés:

Steve Hackett újabb minőségi munkát adott ki a kezei közül, tovább gondozva a Genesis örökségét. Nem fakult ez a zene bő négy évtized elteltével sem. Itt az ékes bizonyítéka, hogy nem kell az igényekből engedni csak azért, mert a kor ezt kívánja. Ennyi idő elteltével is kreatív a gitármágus, hiszen az új album mellett arra is futotta, hogy két ma már klasszikus munkáját is újragondolja. A végeredmény önmagáért beszél, ám én a helyében az énekes személyét újragondolnám.

Pontszám: 9

Támogasd Te is a Hard Rock Magazint, légy a Mecénásunk! Kattints a részletekért!

Megjelenés: 2020
Kiadó: Inside Out Music
Stílus: progresszív rock
Származás: Nagy-Britannia

Zenészek:

Steve Hackett – gitár, ének
Roger King – billentyűsök
Nad Sylvan – ének, csörgődob
Craig Blundell – dobok, ütősök, ének
Rob Townsend – szaxofon, fafúvósok, ütősök, ének, billentyűsök, basszuspedál
Jonas Reingold – basszusgitár, ének

Közreműködik:

John Hackett – fuvola
Amanda Lehmann – gitár, ének

Dalcímek:

  1. Intro
  2. Every Day
  3. Under The Eye of The Sun
  4. Fallen Walls And Pedestals
  5. Beasts In Our Time
  6. The Virgin And The Gypsy
  7. Tigermoth
  8. Spectral Mornings
  9. The Red Flower Of Tai Chi Blooms Everywhere
  10. Clocks – The Angel Of Mons
  11. Dancing With The Moonlit Knight
  12. I Know What I Like
  13. Firth Of Fifth
  14. More Fool Me
  15. The Battle Of Epping Forest
  16. After The Ordeal
  17. The Cinema Show
  18. Aisle Of Plenty
  19. Déja Vu
  20. Dance On A Volcano
  21. Los Endos
Megosztás