Lőrincz Károly

Interjúsorozatunkban rock- és metalzenészek mondják el, hogyan élték meg és milyen zenékkel élték túl a járványhelyzetet. Ha a karantén meg is szűnt, egyelőre nem lehet koncerteket tartani, ami épp annyira frusztráló egy zenésznek, mintha karanténban lenne. Az Asphalt Horsemennek azért sikerült megkerülni az akadályokat: az A38-on közönség nélkül adtak koncertet. Erről, a készülő új lemezről és egy meglepetéskiadványról is beszélgettünk Lőrincz Karesszel.

Hogyan élted meg a járványhelyzetet? Mivel töltötted az idődet?

Alapvetően nem nagyon változott munka terén az életünk. Én minden nap dolgozom, a zenekarból a többiek is, sőt van, aki többet, mint régen. A gyerekek digitális oktatás keretein belül csinálják a sulit, de a haverok már hiányoznak nekik. Próbáljuk őket bevonni az itthoni, ház körüli munkákba. A feleségem pl. a gödöllői operatív teamben a 70 év felettiek ellátásának egy részét vezényli, az elején volt, hogy 14 órákat dolgozott naponta. A maradék időmben a házunk, illetve a kertünk munkálatait végzem, de erre kevés a 24 óra nekem. (nevet)

Hogyan érinti ez a helyzet az Asphalt Horsement?

Amikor kezdett romlani a helyzet, megbeszéltük, hogy rögtön elhatárolódunk mindenféle megoldástól, mert a zenekarra nézve lenne negatív a dolog. Sok leszervezett koncert ment a levesbe. Leálltunk a próbákkal is, ami azért fontos, mert mi mindig is aktívan heti rendszerességgel muzsikálunk együtt. Próbáltunk ötleteket küldözgetni egymásnak, de érdemi előrejutást ez nálunk nem mutatott.

Alapi Pisti az elsők között volt, aki a hazai mezőnyben karanténmuzsikálást hozott össze. Mivel szoktunk együtt dolgozni a mai napig, hívott, hogy egy Whitesnake-klasszikust – az Is This Love-ot – énekeljem fel. Megtiszteltetés volt számomra, hogy rám is gondolt. Annyi volt csak a bökkenő, hogy nem szoktam itthoni profi felvételeket csinálni. Pisti kérdezte is, hogy-hogy nem csinálunk az Asphalttal ilyet. Mondtam, hogy mi nagyon old school srácok vagyunk, és hetente próbálunk, nagyon hangosan! (nevet) Aztán felvilágosított, hogy az iPhone-omon van egy Garage Band program… Most elárulok egy műhelytitkot: a telefonba énekeltem fel a nótát! Én is leseggeltem, hogy milyen jól szól… A közönség imádta.

Felvettetek közönség nélkül egy koncertet az A38-on, amit majd a neten adtok le. Milyen élmény volt közönség nélkül játszani?

Adódott egy pályázati lehetőség és nyertünk. Erre már próbálnunk kellett, így önhatalmúlag feloldottuk a karantént a koncert hetére. Furcsa volt így, közönség nélkül játszani, mert nincs visszacsatolás, ami nagyon fontos a koncertek menetében. Ráadásul nekem elég nagy a beszélőkém, viszont itt elég hülyén vette volna ki magát, ha hosszan konferálgatok, ráadásul magunktól vettem volna el az időt. Profi körülmények voltak, az ott dolgozók maximálisan támogattak mindenben, és három interjút is készítettek velünk, köszönjük a munkájukat!

A mostani helyzetben pedig már tovább folytatjuk a próbáinkat, és írjuk az új lemezünk dalait, ami angol nyelvű lesz, és remélhetőleg meg tudjuk jelentetni a tízéves, novemberi AH-koncertre. Addig pedig készítünk pár videóklipet és szöveges videókat is majd, kihozunk még egy „hivatalos demót”, amit még az első lemez és a ’Brotherhood’ album között rögzítettünk, de nem jelent meg eddig sehol.

Mi a véleményed a mostanában megszaporodott online koncertekről? Vannak köztük kedvenceid?

Volt köztük, ami nagyon jó és eredeti volt, de az idő előrehaladtával csőstül érkeztek az ilyen megmozdulások, mind a hazai, mind a külföldi mezőnyből, és átbillent a mérleg. Volt olyan hazai „művésznő”, aki a konyhájában a hűtő mellett mindennap elénekelt egy dalt úgy, hogy én szégyelltem magam. Ott sírt folyamatosan, mintha temetésen lenne. Kritikán aluli dolgok is születtek, és nem vagyok rest az egyik legnagyobb kedvencemet is fikázni: Coverdale bácsi is néha olyan cuccokat tett fel, amire kár volt pazarolni az áramot.

Hat rád kreatívan is ez az időszak, írsz zenét, szövegeket?

Nem igazán, mert ahogy említettem, van mit csinálnom. Folyamatosan rögzítek új dalötleteket, szövegrészleteket, de ezeket majd közösen az Asphalt-műhelyben kovácsoljuk dalokká. A legnagyobb veszteségünk a járvány alatt a feleségemmel, Lillával meghirdetett duettkoncertünk törlése volt, ami itt, Gödöllőn a Királyi Váróban lett volna. Már a második teltházas este szerveződött éppen, amikor megállt az élet. Erre az eseményre válogatott dalokat próbáltunk, aztán le kellett állni. A koncertet ősszel pótoljuk. Viszont lesz egy közös hivatalos megjelenésünk is, mert rögzítettünk egy csodaszép duettet. Egy hazai élvonalbeli zenekar áldását adta egy dalának feldolgozására, ami a GrundRecords istállóban fog megjelenni. Ennek a felvételeit még pont sikerült befejeznünk a karantén előtt.

Mit hiányoltál a legjobban a járvány alatt?

A családi kirándulásokat, a koncerteket, a jó éttermeket. De a legjobban a tervezés hiányát. Ezután a világjárványnak nevezett akármi után minden kétesélyes lesz. Nem tervezhetsz már úgy semmit, hogy ne gondolj bele a legrosszabba, mind a munka, az utazás, a koncertlátogatás, vagy bármi más tekintetében. Több ismerősöm is volt, aki évek óta gyűjtögetett egy nagyobb utazásra, és mire összejött, pont közben érte őket az összes szigorítás. Napokra vagy hetekre ott ragadtak egy másik kontinensen, majd ötször annyiért sikerült hazajutniuk…

Szerinted milyen hatással lesz a zeneiparra a járvány és a vele kéz a kézben járó gazdasági válság?

Itt jön a képbe a tervezés hiánya, amit már említettem. A szervezők munkáiba bele se merek gondolni, hiszen annyira összetett dolgok ezek. Aztán jön egy láthatatlan dolog és vége. De minden más területre igaz ez. Attól félek, hogyha minden akadály elhárul, túlkínálat lesz, mint a karanténprojektekből, és a nem az első ligában játszó produkciók még hátrébb kerülhetnek. A közönség pedig ennyi produkciót nem képes finanszírozni. És a „csodálatos” empátia senki részéről nem fog működni. De ne legyen igazam.

Milyen zenéket hallgatsz most otthon, amelyek segítenek átvészelni ezt az időszakot!

Mindenféle jókat! Nagy feladat most, hogy rendbe rakjam a zenei gyűjteményemet, mert kezd kaotikussá válni a helyzet minden tekintetben! Ennek rendezgetése közben minden szólhat, csak jó legyen! (nevet)

 

Karanténinterjúk korábbi részei:

#31 Nagy András (Sear Bliss)

#30 Markó Ádám
(Special Providence, USEME, Cloud 9+)

#29 Móczán Péter (East)

#28 Koroknai Árpád

#27 Égerházi Attila (Djabe)

#26 Szűcs „Tüdő” Attila (Judas Best, Bad Joke)

#25 Vörös András (Ørdøg)

#24 Vatai Levente (Jack)

#23 Nagy Gábor „NG”

#22 Köteles Leander (Leander Kills, Amigod)

#21 Lukács Peta
(Bikini, European Mantra, Ocean Hills)

#20 Hartmann Kristóf
(Hammer Music, Hammer Concerts, RTN-Touring)

#19 Gidófalvy Attila (Karthago)

#18 Gellér Tamás (Rockstars Not Dead)

#17 Scholtz Attila (Cry Free)

#16 Medvegy László (Concerto Music)

#15 Molnár Máté (Beast In Black)

#14 Alapi István

#13 Hobo

#12 Kóbor János

#11 Török Ádám

#10 Gábor András (Ozone Mama)

#9 Dudás Ivett (Tales of Evening)

#8 Tadeusz Rieckmann (TÝR)

#7 Bogdán Gomilko (Livesound)

#6 Áron András „Apey”

#5 Simon Bálint (Ivan & The Parazol)

#4 Rudán Joe

#3 Paksi Endre

#2 Zeffer András

#1 Bátky Zoltán

Megosztás