Alapi István

Interjúsorozatunkban rock- és metalzenészek mondják el, hogyan élik meg és milyen zenékkel élik túl a járványhelyzetet. Alapi István szerint a politikusoknak csak akkor fontosak a zenészek, amikor VIP-jegyet kell kérni egy koncertre, vagy azzal lehet virítani, hogy például Pataky Attila a haverjuk, de most elfeledkeznek arról, hogy a zenészek egy része szép csöndben éhen hal. Az Edda gitárosa szerint a bajok még La Fontaine meséjével kezdődtek, de Alapi addig sem tétlenkedik, amíg nem javul a helyzet: karanténprojektjében legendás Toto-, Whitesnake– és Van Halen-számokat dolgoz fel, és koncerteket is szokott adni otthonról.

Hogyan éled meg a járványhelyzetet?

Hasonlóan, mint mindenki más. A legnagyobb probléma az, hogy beszorultunk a lakásba, és mi, zenészek nem vagyunk ehhez hozzászokva. Persze mások se. Azért érdekesnek találom, hogy miközben a taxisoktól a KATA-sokig sokak helyzetével foglalkoztak állami szinten, a művészekről valahogy elfeledkeztek. Legutóbb azon nevettem, hogy mekkora összeggel segítik a focistákat, bár ez inkább szánalmas. Arról miért nem esik szó, hogy a művészek, zenészek, színészek veszítették el először minden bevételi forrásukat, mert a többségük a fellépésekből él, és nincs havi fixe? És amikor a járványnak vége lesz, ezek a fellépések és rendezvények lesznek az utolsók, amelyeket újra engedélyeznek.

Ha VIP-jegyet kell kérni egy koncertre, akkor nagyon jó a vezetőinknek azzal virítani, hogy például Pataky Attila a haverom, most viszont nem beszélnek arról, hogy a zenészek egy része szép csöndben éhen hal. Ilyenkor beigazolódni látszik az, hogy a mi szakmánkat nem sorolják a fontos dolgok közé. A színházban játszó zenészkollégák, akik nagyon kevés pénzért ülnek a zenekari árokban, most mihez kezdjenek? Nekünk óriási szerencsénk volt, hogy március 7-én meg tudtuk tartani az Aréna-koncertünket, és így ki tudjuk húzni valahogy ezeket a hónapokat. Azt gondolják az emberek, hogy a zenészek milliomosok, pedig mi is elvesztettük a megélhetésünket egyik napról a másikra. Azt viszont elvárják, hogy a zenészek közben játsszanak, koncertezzenek a neten is, és legyen mit nézni esténként.

Alapi István Edda

Milyen intézkedést, segítségnyújtást tartanál megfelelőnek?

Ezt kérdezd meg egy társadalmi elemzőtől, akit azért fizetnek, hogy okosakat mondjon a tévében. Én azt tudom megmondani, hány kereszt van a cisz dúrban. Nem az én dolgom előállni a megoldással. Félreértés ne essék: nem azt várom, hogy adakozzanak a szegény éhező zenészeknek, de az, hogy meg sem említik, hogy ez a szakma is nehéz helyzetbe került, az kicsit ciki. Ilyenkor szoktak azzal jönni, hogy miért nem megy el taxizni vagy pizzát sütni a zenész, ha nem tud megélni a zenélésből. Hát csak. Azért, mert 8 éves koromtól azzal töltöttem az életemet, hogy megtanuljam ezt a szakmát. Az orvosnál, az építésznél, a vámtisztviselőnél miért természetes, hogy a saját szakmájából akar megélni, és nálunk miért nem az?

Ezt még La Fontaine baszta el, amikor megírta azt a kretén mesét, hogy a hangya dolgozik, a tücsök meg hegedül, és ezért télen a tücsök jogosan hal éhen. Sokaknak úgy tűnhet, hogy a zenészek csak szórakoznak, de nekik azt tudom mondani, hogy cseréljünk munkát három napra. Én valószínűleg be tudok állni a pultba és el tudom adni a zsömlét különösebb gond nélkül, de kíváncsi vagyok, hogy egy eladó el tudná-e játszani az Edda műsorát a színpadon.

Szerinted milyen hatással lesz a zeneiparra a járvány és a vele kéz a kézben járó gazdasági válság?

Már most nagyon súlyos hatással van. Ha véget ér ez a hadiállapot, akkor kinyitnak majd az iskolák, a boltok, az uszodák stb. De mikor lesznek újra koncertek? Világosan látszik, hogy ez a nyár már veszett fejsze nyele. Azt ugyanis nem lehet kedden kitalálni, hogy az Edda jövő szombaton koncertet ad Miskolcon. A nagyobb rendezvényeket általában egy évre előre kezdik el szervezni. Ez egy szezonális szakma, a koncertek nagyjából tavasztól november végéig tartanak, utána jön az uborkaszezon. Egy város- vagy falunapot nem lehet áttenni egy tornaterembe december 10-ére. Ebből az következik, hogy ha, teszem azt, júniusra nagyjából rendeződik a helyzet, már az is rég késő lesz. Ha meg is tudnának szervezni koncerteket, azt fogják mondani, hogy ne jöjjön össze 1500 ember egy helyen, mert abból baj lehet. Innentől kezdve beláthatatlan következményei lesznek a járványnak.

Ugyanakkor nem lehet a végtelenségig folytatni azt a taktikát, hogy elbújunk a vírus elől, és annak örülünk, hogy a Széchenyi-fürdőben egy kacsacsalád átvette az uralmat. Sok jel utal arra, hogy kicsit furán fogjuk fel ezt a vírust. Vírusok mindig is voltak és lesznek, de az évszázadok során az emberiség megtanult együtt élni velük. Most a társadalmi távolságtartást ajánlják, de nem biztos, hogy hosszú távon ez lesz a megoldás. Attól, hogy bezárkózunk a lakásba, a vírus nem fogja azt mondani, hogy na jó, akkor elköltözöm a Marsra. Egy német virológus nemrég azt nyilatkozta a német közmédiában, hogy ő biztos benne, hogy év végén a német halálozási statisztikák semmivel se lesznek magasabbak, mint a korábbi években.

Lehet, hogy nem lesznek sokkal magasabbak, mert bevezettek óvintézkedéseket. Ha nem vezettek volna be, akkor lehet, hogy magasabb lenne. Elég csak megnézni Olaszországot.

A fertőzöttek 80 százaléka tünetek nélkül esik át a fertőzésen, mint egy influenzán. A 20 százalékuk egy része súlyos állapotba kerül, azoknak egy részét kórházba is kell vinni, és azok egy része sajnos meg is hal. Ez tagadhatatlan. De akkor miért nem beszélnek arról is, hogy tavaly végigsöpört a világon egy kanyarójárvány, és abban több ezer gyerek halt meg? Nem az én tisztem ezt megítélni, de az biztos, hogy a mostani helyzet nem feltétlenül indokolja, hogy világvégét hirdessünk, mert ha még hónapokig ez lesz, ami most, az tényleg beláthatatlan következményekkel fog járni. A magyar emberek nagyon nagy része egyik hónapról a másikra él, és ha megszűnik a munkahelye, vagy fizetetlen szabadságra küldik, akkor egy hónapot tud kihúzni. Utána valóban világvége-hangulat fog eluralkodni mindenkin.

Tartasz attól, hogy elkapod a vírust?

Nem nagyon járkálunk emberek közé, ezért nem tartom valószínűnek, hogy elkapjam. Ha megtörténik, akkor megtörténik, de nem töltöm a napjaimat a vírustól való rettegéssel, mert annak semmi értelme. Inkább elfoglalom magam.

Híres rockszámokat dolgoztok fel a karanténprojektedben. Hogyan született meg az ötlet?

Úgy voltam vele, hogy a legrosszabb, amit az ember tehet, hogy csak ül a négy fal között, és várja a fejleményeket. Úgyhogy inkább megkerestem azokat a zenészbarátaimat, akikről tudom, hogy van otthon megfelelő eszközük felvételeket készíteni, és úgy láttam, mindenki örült a felkérésnek. A közönségünk is, mert ők is ki vannak éhezve ezekre a produkciókra. A felvételeken általában Gömöry Zsolti vagy Kovács Péter „Kovax” billentyűzik, és Hegyessy Csabi dobol, de nemrég az amerikai haverjaimat is bevontam, vokalistákat, szaxofonost, énekest, és megcsináltunk egy legendás Pink Floyd-nótát, amiből még nem készült cover a YouTube-ra otthoni felvételen.

Mi alapján választod ki a számokat? 

Csak olyan dalt dolgozunk fel, amit mi is szeretünk. Itt nem lesznek techno, rap és r’n’b slágerek, inkább Toto-, Van Halen-, Journey-, Whitesnake – és még sorolhatnám – számokat játszunk, és ez általában találkozik a közönség ízlésével is. Ennek a projektnek van egy olyan haszna is, hogy a feldolgozások kapcsán újrahallgatom az eredeti felvételeket, és próbálok rájönni, hogyan állt össze a stúdióprodukció, mitől szól úgy például a Final Countdownban a pergő, ahogy.

Én keverem a számokat, és büszkén mondhatom, hogy nyugodtan oda lehet tenni ezeket az eredeti felvételek mellé. Az énekesek hangja persze nem pont ugyanolyan, de a hallgató nem fogja érezni, hogy az egyiket egy komoly amerikai stúdióban, a másikat pedig egy laptopon rakták össze Magyarországon. Ma már ott tart a technika, hogy otthon is elő lehet állítani ezeket a világszínvonalú hangzásokat, és ezzel talán bizonyítjuk, hogy semmivel sem vagyunk lemaradva a nemzetközi szinttől – csak annyiban, hogy mi itt élünk a Kárpát-medencében, és annak idején nem innen kezdett sugározni az MTV.

Koncertet is adtál otthonról. Milyen élmény volt?

A karanténkoncertekkel kapcsolatban nagyon jó tapasztalataim vannak, mert annak ellenére, hogy a net miatt néha egyeseknél akadozik a kép, vagy a hang, vagy mindkettő, nagyon jó nézettségük van, a legutóbbit is több ezren követték. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ha ez egy igazi koncert lett volna és még fizetni is kellett volna érte, mondjuk 2000 Ft-ot, akkor mennyien jöttek volna el a több ezer ember közül.

Egyébként nagyon furcsa érzés úgy játszani, hogy közben semmilyen személyes kontaktusom nincs a közönséggel, csak egy hülye webkamera bámul velem szembe. Az élő koncerteknek épp az a semmivel össze nem hasonlítható hangulata, hogy ott az előadó és a közönség folyamatosan reagál egymásra, és ez létrehoz mindkét oldalon egy olyan mentális, hangulati állapotot, ami soha nem jöhet létre a szobában egy webkamerával összezárva.

Közzétette: Istvan Alapi The Guitar Player – 2020. április 25., szombat

Hat rád kreatívan is ez az időszak? Tudsz zenét írni?

Van sok, majdnem száz százalékosan kész felvételem, amelyekből bármikor meg tudnék jelentetni egy újabb szólólemezt. Gyakran támadnak ötleteim, és azokat rögtön rögzítem is. Ezzel a szokásommal a járvány alatt sem hagytam fel.

Milyen zenéket hallgatsz most otthon, amelyek segítenek neked átvészelni ezt az időszakot?

Azt, amit eddig is. Mindenevő vagyok, a jazztől a progresszív rockig sokféle zenét hallgatok, és próbálom ezt a nyitottságot elültetni a tanítványaimban is. Szeretem, ha egy zenész bátran keveri a műfajokat. Aki ismeri a fusion albumaimat, az tudja, hogy én sem riadok vissza a kísérletezéstől. A zene már ki van találva, új akkorddal vagy skálával nem lehet előrukkolni, ezért az tud izgalmas lenni, ha valaki eredeti módon keveri a meglévő stílusokat. Mai napig nagy kedvencem John McLaughlin, aki 78 évesen is elképesztően friss lemezeket készít, amin minden keveredik mindennel, a jazztől a rockon át az indiai folklórig. Őt sokat hallgattam mostanában is.

Aréna-fotó: Tyukodi László

Karanténinterjúk korábbi részei:

#13 Hobo

#12 Kóbor János

#11 Török Ádám

#10 Gábor András (Ozone Mama)

#9 Dudás Ivett (Tales of Evening)

#8 Tadeusz Rieckmann (TÝR)

#7 Bogdán Gomilko (Livesound)

#6 Áron András „Apey”

#5 Simon Bálint (Ivan & The Parazol)

#4 Rudán Joe

#3 Paksi Endre

#2 Zeffer András

#1 Bátky Zoltán

Megosztás