Hartmann Kristóf

Interjúsorozatunkban rock- és metalzenészek, pár alkalommal pedig koncertszervezők is elmondták, hogyan élik meg a járványhelyzetet. Pár napja Hartmann Kristóffal beszélgettünk, aki a rock és metal szerelmeseinek, valamint a koncertlátogatóknak a Hammer Music és Hammer Concerts kapcsán lehet ismerős elsősorban. Szerinte jelen helyzetben egy alapszintű támogatás ráférne azokra, akiket a járványhelyzet érzékenyen érint, ugyanakkor kiemelte, hogy a rockbizniszben sok olyan kolléga van, akik a jég hátán is megélnek: A rock’n’roll cirkusz kemény munkahely, sok nagyon rátermett figura dolgozik itt.”

Hogyan érintette a Hammer Concerts 2020-as koncertmenetrendjét a koronavírus-járvány kitörése?

Felemásan. Összességében szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Túl voltunk az arénás Sabaton-bulin és a tavasz nagyobb koncertjein. Még átmentettünk egy kamu lemondást Szlovákiából (a Rhapsody Of Fire buliját már a járványhelyzetre hivatkozva, de mindenféle korlátozás bevezetése előtt mondták le) a tatabányai Roxyba, és volt egy 34 óra alatt meghirdetett és ahhoz képest szuper jól sikerült esténk. Sőt, március 10-én a Kvelertak-turné is lement még a Dürerben, igaz, annak már a többi állomása elmaradt, és ott nagyon érződött a vihar előszele. Az utolsó héten egymás között adták-vették csak az emberek a jegyeket, pedig akkor még kevés infója volt bárkinek. Lemondani a The Night Flight Orchestra, a Krisiun és a Dirty Shirt bulikat kellett, ezek jegyeit automatikusan visszatérítettük annak ellenére, hogy az NFO bulira már van új dátumunk, igaz, egyelőre ott is több opció van még. Tavaszi bulink több nincs, a nyári fesztiválokra lekötött zenekarok ebben a percben még nyitott kérdésként szerepelnek. A hazai zenekaros koncertek közül van pár, amit nyárra kellett volna bejelenteni, itt is vannak nyitott kérdések. Az őszi koncertekre viszont nehéz egyértelmű választ adni, ha jól tudom, még egyetlen országban sincs végleges döntés sem utazási, sem rendezvénytartási szempontból, ott csak félinfók, pletykák és az intézkedések bevezetésének fordított logikája alapján lehet esetleg tippelni. [Az interjú a néhány napja bejelentett rendelkezések előtt készült, miszerint augusztus 15-ig nem lehet megtartani az 500 főnél nagyobb rendezvényeket – a szerk.]

Köszönjük

Mi a véleményed arról, hogy szakértők szerint 2021 tavaszára, sőt újabban őszre éledhet újra a koncertélet? Mit lehet addig tenni, hogy életben maradjanak a sokszor most is máról holnapra élő zenekarok és a személyzet? (A pólóvásárlásra buzdítás szerintem kevés. Ahogy a vinylnek reneszánsza van a zeneiparban, talán meg lehetne próbálni a CD felé is visszaterelni a vásárlókat. Az online terjesztésből sokak panasza szerint alig jut valami hozzájuk.)

A vírus témában, így a kilátásokban is sokféle, néha eléggé szélsőséges álláspontok vannak. Én a viszonylag optimisták közé tartozom, remélve a járvány gyors visszaszorulását és a korlátozások biztonságos és ésszerű csökkentését. Nagy tétekben nem fogadnék a saját verziómra sem, de talán nyár elejére lehet oldás a vendéglátás, nyár végére pedig rendezvények területén is, bár azt gondolom, lesznek kül- és beltéri limitek. Ezzel együtt pont a víruskorszak elején bejelentett  TYR / Arkona / Dalriada turném esetében (szeptember-október, egyelőre nincs magyar állomás) vannak erős kérdőjelek a fejemben azzal kapcsolatban, hogy lesz-e egységes szabályozás több mint 10 európai országban, hogy végigfuthasson egy ilyen erősebb, klubos turné.

A túlélés összetett kérdés: ez a szegmens kapta a legnagyobb pofont, mert itt léptek először életbe a korlátozások és tiltások, és sajnos várható, hogy a végén éppen fordítva lesz. Vannak pozitív lépések, az adókedvezmény, a KATA-mentesség, de szerintem ez a szektor talán a legbonyolultabb foglalkoztatási szempontból, a feladatok jellege miatt a legtöbben vagy napi munkavállalók, vagy egyéni (pl. KATA-s vállalkozók) és folyamatosan más és más produkcióval, zenekarral, helyszínen dolgoznak. Van benne sokféle szezonalitás, a munkád függ a foglalkoztató helyszíned vagy zenekarod épp aktuális terveitől, tehát egy rugalmas network a koncertügyi zeneipar, amit nagyon nehéz ahhoz hasonlítani, mint amikor egy termelőüzemnek egy hónapra be kell zárnia. De azért nem lehetetlen felmérni persze az itteni kiesést sem, egy alapszintű támogatás ráférne azokra is, akiket most ez nagyon érzékenyen érint. Persze van sok jó példa is azokra, akik a nehéz helyzetben is megtalálták a helyüket más területen, ahol most talpraesett, szorgalmas arcokra van szükség. A rock’n’roll cirkusz kemény munkahely, sok nagyon rátermett figura dolgozik itt.

Külön megemlíteném a helyszíneket is, akik viszont a ketyegő bérleti díjak miatt könnyen összeroppanhatnak. Erre mindenképpen kellene rendelet, mert jelenleg a bérbeadó rugalmasságán múlik, hogy az adott cég – aki jelen esetben nulla forint bevételt termel – mennyi idő alatt éli fel üresben a tartalékait.

A pólós kérdéskör a Hammer Concerts nevében kiadott közleményünkben szerepel (ITT). Ott volt pár napi aktualitás, amit aztán némiképp átértékelt az azóta eltelt másfél hónap, bár továbbra sem tartjuk elfogadhatónak például a jegyek vissza nem váltását, viszont továbbra is gondolom, hogy aki teheti, támogassa a kedvenc előadóját, szórakozóhelyét, fesztiválját. Azt viszont mindenkinek tiszteletben kell tartania, hogy a koncert egy szolgáltatás, ellenszolgáltatás (belépőjegy ára) akkor jár, ha van teljesítés (koncert, akkor és úgy, ahogy meghirdették). Ha nincs, akkor az előre megvett jegyek ára visszajár. Bárki, aki ezt megkérdőjelezi – akár csak egy szerencsétlenül megfogalmazott nyilatkozattal, ahogy azt a harminckettek nemrég tették – nemcsak magának okoz maradandó kárt, hanem a világosan fogalmazó, tisztességesen eljáró partnereknek is. Ezt viszont tapasztaljuk, az amúgy is óvatos elővételeket sikerült lenullázni. Meg kell hagyni az embereknek a döntés szabadságát, ha akar és tud, támogasson olyan célt, amilyet és ahogy tud. Sokaknak lett most az élet nehezebb, akinek pedig maradt lehetősége, az döntse el, mire szánja a pénzét.

Hartmann Kristóf

Hogy éli túl egy koncertszervező cég a koncertek betiltását? Van-e valamilyen forgatókönyv ilyen helyzetekre, vagy csak passzívan várni – leépítések közepette –, hogy elmúljon a vihar?

Erre nincs forgatókönyv, és ahogy elnézem, a nálunk nagyobb gazdasági tényezők számára sem, ahol költségvetések roppannak össze. A Hammer Concerts a Hammer csoport egyik tevékenysége, de szervezési rész, és jelenleg engem jelent elsősorban. Nyilván, ha nincs promóciós vagy napi rendezvényes feladat, akkor a cégtől a koncerteken is dolgozó kollégák a kiadói, a terjesztői, az újságos, a csomagküldős vagy éppen az online területen kapnak feladatot, ahol szintén drasztikus változások vannak a speciális helyzet miatt.

Tudjuk, hogy ami a neten van, az a többségnek lehetőleg ingyen kell, de ahogy a zeneipar is kénytelen volt elmozdulni a fizikai hanghordozók irányából az online terjesztés felé, úgy a koncertszervezők is megpróbálkozhatnának ezzel. Jelenthet-e átmeneti alternatívát, amit több zenekar is csinált, hogy fizetős online koncertet szervezett profi kamerákkal? Vagy erre Magyarországon nem lenne fizetőképes kereslet?

Egyet kell értsek sok kollégával – a Livesoundos Bogdántól vagy Horváth Lacitól (Zombie 11), azaz két egymástól elég távoli területen szervező kollégámtól is egyszerre olvastam –, hogy ezeknek a „karantén” online buliknak semmi köze az élő koncertekhez. Egyfajta életjel, társadalmi kapcsolattartás lehet a szerepük, és ebből vannak is klassz példák, de nem jelent valódi koncertélményt. Amolyan rockzenei homeopátia, vagy maximum placebo. Akkor már inkább egy-egy valódi – akár nem hivatalosnak szánt – koncertfelvétel és profi DVD. A koncert közönség nélkül sajnos olyan, mint a Dallas Bobby nélkül.

Amúgy kapcsolódva a korábbi kérdésedhez, a kiadói világban szerintem továbbra is van szerepe a fizikai termékeknek, csak meg kellett találni a helyét és az árát. Szerintem erre a magyar rock szcéna jó választ adott. A széles körben terjesztett olcsó, de szép CD-k az újságosoknál és a kutakon, a klassz, limitált retró kiadványok (LP és MK), a jól működő csomagküldők és ezzel párhuzamosan a szintén megfizethető és teljes hozzáférést adó streaming szolgáltatások egy elérhető és legális kombót képeznek pár éve mind a hallgatók, mind a zenekarok és persze a kiadó számára. Ezzel együtt – tekintettel a sok zárva lévő, vagy korlátozottan nyitva lévő boltra – itt a mailorderek és a digitális felhasználás felé terelődik az érdeklődés és a forgalom.

Szerinted milyen hatással lesz a zeneiparra a járvány és a vele kéz a kézben járó gazdasági válság?

Nem mernék jóslásokba bocsátkozni. A válság elhúzódása és elmélyülése a kérdés. Az emberek hajlamosak először innen elvenni a „költségkeretet” és ide visszatenni utoljára. Ugyanakkor a 2010 körüli válságból tanultunk sokat, ráadásul a kiadó részleg még mindig válságüzemmódban van például a hanghordozó árakkal. Szerintem az emberek is emlékeznek arra, hogy a legnagyobb mélyponton is jól esik egy jó koncert vagy egy friss album. Nekünk ezt kell biztosítani általánosan és elfogadható árakon.

Hartmann Kristóf

Mivel telnek most a napjaitok, tudtok-e valamilyen munkát végezni a karantén ellenére?

A kiadói rész teljes gőzzel üzemel, friss Ossian-lemezünk van kint eddig még sosem látott előrendelésekkel, de ezzel egyidőben jött ki Stula (ex-Mobilmánia, Omen) második stúdiólemeze is, de itt van a kanyarban a Karthago Aréna kiadványa, a 40 éves Dinamit, az új Kalapács-lemez és a hozzá tartozó sokzenekaros tribute. Készül az új Dalriada és az ahhoz szánt bónusz DVD, az új Zorall, sőt már a 2021-es Road-anyag is felvétel alatt áll, ahogy rengeteg további lemez. Várhatóan többször lesz idén dupla CD mellékletes a HammerWorld magazin, és folyamatosan tesszük normálisan, jó minőségben közzé az idén már 22 éves kiadó összes kiadványának összes dalát a YouTube-on is.

Milyen zenéket hallgatsz most otthon, amelyek segítenek átvészelni ezt az időszakot?

Hú, ez a legjobb kérdés! A válasz részben egy kérdéssel fentebb már olvasható. A nagyon pozitív üzenetű Ossian-lemezt különösen sokszor hallgatom ezek közül is. A Karthago és a Dinamit igazi rocktörténeti pillanatokat zárt képpel, hanggal lemezre. Azt meg nem is tudom eldönteni, hogy azt várom jobban, hogy végre halljam az új Kalapács-lemezt, vagy a tribute újabb dalait. Azt viszont tudom, hogy a Road és a Dalriada az új lemezükkel együtt egy-egy nagyon állat verziót vett fel. A napi Rudán-videókat is mindig áthallgatom, Joe akusztikus feldolgozásműsora is jó hatással van a szervezetre, de nézem Zefi napi zongorás anyagait is.

A kinti csapataim között is van sok jó új album: a szívem vérzik az Alestorm amúgy borzasztóan vicces új anyaga (május végén jelenik meg) köré szervezett nyári fesztiválturnémért és a már szintén bejelentésre váró európai és brit turnéért. De halasztani kell a Dynazty-turnét is, a melodeath üdvöskéim, a francia Aephanemer decemberre tervezett első komoly turnéja is bizonytalan időre tolódott, akár csak az abba-metalos Amberian Dawn dolgai. Így ezeknél sajnos a turnés találkozás helyett marad a konzerv zenehallgatás. Akárcsak a TYR-vezér, Heri új projektjénél, a Surmánál, ahol egy jófajta csajos szimfo-metal jön.

És persze van száz további banda, ahol nincs személyes aktív kapcsolat. Minden pénteken várom a Spotify-on az újdonságokat, nekem kifejezetten tetszik a két-három előzetes dallal felépülő album felvezető kampány módszer, néha már akkor sem hallgatom meg a teljes anyagokat, ha megjön a hivatalos promóciós link a megjelenés előtt. Ez a módszer visszaadta a várakozás varázsát.

A mélypontokra ott az új Katatonia, a Paradise Lost és a My Dying Bride, ezektől a bandáktól több korábbi lemez is gyakori vendég most. Újra bejön a Grave Digger, ahol egy ideje kicsit elvesztettem a fonalat, a koncerthiányra ott vannak a Myrath és a Kreator élő anyagai vagy a Linkin Park-csatornán, dalonként kitett korai kalózkoncert. Egyelőre még ismerkedem az új Nightwish-anyaggal, ami nem rossz, csak még nem tudom Nightwishként hallgatni.  Persze van ezer régi és örök kedvenc, mostanában különös aktualitása miatt hallgatom a Heaven And Hell-albumot, és a januári buli kapcsán fanatizálodott családom jelentősebb Sabaton túladagolását is jól viselem, még… (nevet)

Kakukktojásnak meg legyen egy Poets Of The Fall-nóta, a The Sweet Escape akusztikus verziója, aminél azt hiszem, többször még semmit sem hallgattam meg idén.

Karanténinterjúk korábbi részei:

#19 Gidófalvy Attila (Karthago)

#18 Gellér Tamás (Rockstars Not Dead)

#17 Scholtz Attila (Cry Free)

#16 Medvegy László (Concerto Music)

#15 Molnár Máté (Beast In Black)

#14 Alapi István

#13 Hobo

#12 Kóbor János

#11 Török Ádám

#10 Gábor András (Ozone Mama)

#9 Dudás Ivett (Tales of Evening)

#8 Tadeusz Rieckmann (TÝR)

#7 Bogdán Gomilko (Livesound)

#6 Áron András „Apey”

#5 Simon Bálint (Ivan & The Parazol)

#4 Rudán Joe

#3 Paksi Endre

#2 Zeffer András

#1 Bátky Zoltán

Megosztás