Nagy Gábor „NG”

Interjúsorozatunkban rock- és metalzenészek mondják el, hogyan élik meg és milyen zenékkel élik túl a járványhelyzetet. Nagy Gáborról keveset hallhattunk az utóbbi időben: a Wisdomból ismert énekes az elmúlt éveket kényszer-wellnessen töltötte, de közben nem ült tétlenül, a szólóprojektjén dolgozott. NG őszintén mesélt a 2,5 éves kihagyásról, amit a hangproblémái okoztak, és arról is, hogyan jutott túl a fájdalmon és az elkeseredésen, és min dolgozik jelenleg. És természetesen arról is, hogy mi a helyzet a Wisdommal.

Hogyan éled meg a járványhelyzetet? Mivel töltöd az idődet?

Mivel Magyarországon nem kijárási tilalom van érvényben, ezért én ugyanúgy be tudok járni a munkahelyemre, mint eddig, annyi különbséggel, hogy most elkerülöm a tömegközlekedést. Alapvetően necces lett volna a helyzet, ugyanis Biatorbágyon élek és Budapesten dolgozom, és a jelenlegi autóhiányos helyzetem miatt minden nap buszozhattam/vonatozhattam volna, ami nem egy járványbiztos közlekedési mód, de hála a jó égnek volt opcióm ezen időszakra áthelyezni a „székhelyemet” Budapestre, így ez most nem jelent problémát.

Azt gondolom, szerencsés vagyok, hogy nem kell napi 24 órában a négy fal között lennem, de azt is látom, hogy ettől erősebb korlátozási eljárásra lenne szükség idehaza, és ha meghozzák ezt a döntést, akkor szó nélkül zárom magamra az ajtót, akár hónapokra, még ha ez anyagilag kissé ellehetetlenítené is a létezést. Otthon is remekül el lehet lenni, amúgy is csomó teendő van a ház körül, tudok edzeni, stúdiózni és a kutyámmal foglalkozni. Ameddig ez a feltételezett szigorítás nem lép érvénybe, addig kihasználom a helyzetet és megpróbálok minél izoláltabban, alkalomszerűen kijárni a természetbe és kevésbé látogatott helyekre.

Köszönjük

Hat rád kreatívan is ez az időszak, írsz zenét, szövegeket?

Ha úgy érted, hogy a konkrét szituáció megihlet-e, akkor azt tudom mondani, hogy nem igazán. Ha szövegeket írok, azt leginkább a magam szórakoztatására teszem, agyament, számomra vicces témákról, vagy átfogó, konstans problémákra fókuszálok; nem szeretek az éppen aktuális nyomorgásról írni, mert nekem az rinyálásnak hat.

A „kis” kihagyásom óta nem voltam túlzottan aktív zeneileg, viszont érzem, hogy jön vissza belém a tettvágy, úgyhogy ezen máris elkezdtem változtatni. Néha beálltam a feléneklőmbe és felkiabáltam néhány feldolgozást, amiket nem hiszem, hogy publikálni kellene még akkor sem, ha éppen jól sikerülnek, mert túl sok ilyen van, és nem feltétlen tartom szükségesnek, hogy még egy coverrel bővüljön az amúgy is végeláthatatlanul telerókázott paletta, arról nem beszélve, hogy annyian csinálják sokkal jobban nálam, így inkább a saját dolgokra fókuszálok.

Mostanában az ezer éve útjának indított, Candlelightból átalakult projektemet, a Zerogradot is előveszem, és írok hozzá dalokat, finomítok a megoldásokon és át-átírogatom a szövegeket. Ahogy jelenleg állok, ebből tuti hallható és látható lesz pár dal még 2020-ban. Emellett egy évvel ezelőtt elkezdtünk Radics Peti barátommal egy igen erős zenekari koncepción és néhány, ugyancsak erős dalon dolgozni. Ebből is tuti hallható lesz valami még idén. Tudom, jobban meg kell erőltetni magamat, ugyanis van miért, de nem akarok egyből fejest ugrani a régi módszereimbe, mert az csak sérülést okoz és nem véletlen végeztem egy 2,5 éves kényszer-wellnessen. Szerencsére van sok felkérésem, ami tök jólesik azután, hogy így eltűntem.

Említetted a két és fél éves kényszerpihenőt. Hogyan élted meg, hogy huzamosabb időre elment a hangod? Mi volt ennek az oka, és hogyan lábaltál ki belőle?

Nagyon nehéz időszak volt ez számomra, aminek hatására mind emberileg, mind zeneileg megsínylettem a dolgokat és nem múlt el nyomtalanul, sőt, néha még előjön egy kis fájdalom a nyakamban, hogy emlékeztessen, de már alapvetően nem érdekel. Jó időre eltávolodtam a zenétől és hallani sem akartam róla, nem akartam látni az összeomlott karriert, az elbaltázott lehetőségeket és a saját inkompetenciámat. Elég sok pénzt és időt fektettem az utánajárásba és a megoldás keresésébe, szerintem öregedtem egy tízest ez idő alatt, meg az a 20+ doki is, akik foglalkoztak velem. Hangilag azért nem vagyok annyira bátor vagy stabil, mint egykor, ami miatt van bennem még egy kis blokk, mert félek, hogy élőben besülnék, ezért nem is vállaltam egynél több – relatív ritkásan – fellépő zenekart. Az okokról nem szeretnék beszélni, mert elég összetett probléma volt, viszont fun fact, hogy sikerült megkoronázni egy erős depresszív reakció okozta fájdalommal, amiről nem tudtam elképzelni, hogy tényleg van; pedig de, van, létezik, és összedobva egy fájdalmas alapbetegséggel zseniálisan működőképes kombó. Mindegy is, a lényeg, hogy ez az időszak le lett zárva, és lehet, nem fogok olyan könnyedén énekelni, mint egykor, de majd akkor éneklek kicsit erőlködve… de éneklek.

Most hol énekelsz?

Jelenleg egy szlovákiai Maiden tribute-ban, az MTB-ben vagyok énekes, ezen kívül nincs más aktív és publikus projektem. A fentebb említett projektek még csak munkafázisban léteznek, amikkel, ha egyszer sikerül kijönnünk, akkor új, piros napos ünnepnapot kell beiktatni a saját naptárunkba, annyi ideje maszatolunk rajtuk. A Zerogradon a legjobb barátommal dolgozom, akivel tökéletesen kiegészítjük egymást zeneileg, és akit jelenleg a Palmetta zenekarból, valaha az Iron Maidnemből és forever a Denevér Stúdióból ismerhettek. Boros Béláról beszélek, aki nem mellesleg nagyon finom pörköltet főz, eNberből.

A Wisdommal lesz még valaha valami?

Nem tudom, mi a helyzet a Wisdommal, mert két-három éve elkezdtünk dalokat összerakni Kovács Gáborral, de a kihagyásom és a hangom instabilitása miatt ez a folyamat megtorpant és jelenleg is stagnál. Lehet, egyszer még lesz egy albumnyi anyag, amit megjelentetünk, de egyelőre nem szeretnék senkit a Wisdom visszatérésének reményével hitegetni/riasztgatni. Meglátjuk.

Mi hiányzik a legjobban a járvány előttről?

A korlátlan utazgatás, a többnapos nem-otthonlét megvalósításának opciója, a távoli barátokkal és szeretteimmel való, élő kapcsolattartás, és bár nem vagyok nagy koncertre járó buliállat, de csak-csak elhúznék már egyre.

Mi lesz az első dolgod, ha véget ér a járvány?

Mivel a mindennapjaim nem változtak meg annyira, így nem érzem a fentebb említett dolgokon kívül a járvány közvetlenül rám gyakorolt hatását a gazdasági hatást kivéve, így biztosan az előbbieket fogom megvalósítani elsőként.

Szerinted milyen hatással lesz a zeneiparra a járvány és a vele kéz a kézben járó gazdasági válság?

A gazdasági válság hozza magával a zeneiparra leselkedő gondokat is, de magára a válságra nem szeretnék kitérni, mert erről szerintem 30 oldalt tele tudnék írni 3 perc alatt, azonnal. Fókuszáljunk inkább szűkebben a zeneiparra, ami alatt értem én a koncerthelyszíneket, a szervezőirodákat, a fény- és hang-technikában dolgozókat, a kiadókat, az erre szakosodott médiafelületeket, például a streamingszolgáltatókat, a cateringért és pultokért felelős kollégákat, a zenekarokat, stb, stb.

A kisebb koncerthelyszínek java támogatás híján, a kis látogatottsága és sokszor instabil pozíciója miatt minimum szüneteltetve lesz, de inkább beláthatatlan időre bezár. Ezen helyeket sok tulajdonos pusztán a zene szeretete miatt tartja fenn, és ilyen időkben ez nyilván nem opció, így lehet, hogy a kedvenc, kis zenés helyeink sajnos nem lesznek többé. Ne legyen igazam! A nagyobb helyekért én személy szerint annyira nem aggódom, ugyanis ők általában akkora haszonnal dolgoznak, hogy valószínűleg vannak tartalékaik ezen időszakra, és amennyiben nem korlátozódnak egy-két stílusirányzatra, a nagy tömegmozgatási képességük miatt valamiféle támogatásra is számíthatnak, amivel – habár idén profitálni nem tudnak, de – túlélhetik ezt az egészet, jövőre pedig újult erővel beindulhatnak. Tudom, nem ennyire egyszerű ez, de nem kellene nagyon belemászni ebbe sem. Én sokkal inkább az ott dolgozó, bármely pozíciót betöltő, addig kényszerpályán pihenő, rosszabb esetben munkanélküliségre jutó emberekért aggódom, nekik extra erőt és kitartást kívánok, nélkülük az összes zenész csak leshetne, mint a „lukinyúl”, szóval ezúton is kösz a munkátokat, és extra erőt nektek!

A zenekarok elhúzhatnak végre megírni azt a 3-4 lemezt, amire sosincs idejük, szusszanhatnak egy kicsit, feltöltődhetnek, és átértékelhetik a sokak által élt, „jajj, de rossz a szegény zenész sorsa” ideológiát. Lehetőségünk van végtelent streamelni, videómegosztókat nyüstölni, ingyé’ reklámot csinálni, mivel most mindenki ezeket nézni, aki friss zenét szeretne. Most nagyon meg lehet lódulni a minőségi kontentgyártással, amit szükséges is kitanulni minden reményteljes zenekarnak, mert aki nem tud ezzel hatékonyan élni, az sajnos nemigen fog tudni boldogulni a jövőben.

Szerintem, amint lemegy ez a kör, az emberek nagyon szeretnének majd visszamenni bulizni, de a tömegek java – teljesen érthető – bizonytalanságból kifolyólag otthon marad, így valószínűleg még a jövő évi fesztiválok látogatottsága is foghíjas lesz, ami nagy nehézség a szervezőirodáknak és a velük közvetlen kapcsolatot ápoló kiadóknak is. De szerintem a 2021-es őszi klubszezon nagyobb kasszasiker lesz az összes résztvevőnek, mint az elmúlt két év összesen.

Milyen zenéket hallgatsz most otthon, amelyek segítenek átvészelni ezt az időszakot?

Csapongok. Vagy mindent hallgatok, vagy semmit és mostanában nem igazán figyelek a zenékre, amik mennek, ráadásul sokszor azt sem tudom, micsoda. Jelenleg nem zenehallgatásból inspirálódom, aminek nagyon örülök, mert kevesebb copy-paste téma jön fel bennem, mint eddig, vagy pusztán nem tudom, hogy azt hoztam össze. Boldog tudatlanság… nem. (nevet) Így a végén hadd köszönjem meg nektek ezt az interjút – kicsit elszoktam ettől a szereptől –, és hadd kívánjak sok erőt és kitartást az egész szerkesztőségnek és minden kedves olvasónak! Minden jót!

Karanténinterjúk korábbi részei:

#22 Köteles Leander (Leander Kills, Amigod)

#21 Lukács Peta
(Bikini, European Mantra, Ocean Hills)

#20 Hartmann Kristóf
(Hammer Music, Hammer Concerts, RTN-Touring)

#19 Gidófalvy Attila (Karthago)

#18 Gellér Tamás (Rockstars Not Dead)

#17 Scholtz Attila (Cry Free)

#16 Medvegy László (Concerto Music)

#15 Molnár Máté (Beast In Black)

#14 Alapi István

#13 Hobo

#12 Kóbor János

#11 Török Ádám

#10 Gábor András (Ozone Mama)

#9 Dudás Ivett (Tales of Evening)

#8 Tadeusz Rieckmann (TÝR)

#7 Bogdán Gomilko (Livesound)

#6 Áron András „Apey”

#5 Simon Bálint (Ivan & The Parazol)

#4 Rudán Joe

#3 Paksi Endre

#2 Zeffer András

#1 Bátky Zoltán

Megosztás