Dudás Ivett - Tales of Evening

Interjúsorozatunkban rock- és metalzenészek mondják el, hogyan élik meg és milyen zenékkel élik túl a járványhelyzetet. A Tales of Evening március elején még egy olasz zenekarral, a Rhapsody of Fire-rel turnézott, méghozzá életük első európai körútján, amit aztán félbeszakított a járvány. A zenekar énekesnője, Dudás Ivett elmesélte, milyen élmény volt a járvány árnyékában megélni, hogy végre valóra vált az álmuk, filóztak-e azon, hogy elvállalják az utolsó pillanatos beugrást, és mihez kezdenek most, az otthonmaradós időszakban.

Hogyan éled meg a járványhelyzetet?

Eleinte nem igazán vettem tudomást a járványról. Egyrészt azért, mert nem volt jelen még Magyarországon, másrészt mert teljesen lekötött a turné, amibe váratlanul csöppentünk bele a zenekarral. Természetesen követtük a történéseket, de nem igazán volt időnk ezzel foglalkozni ténylegesen. Amikor kezdett súlyosbodni a helyzet, mi is lefektettünk alapvető szabályokat, hiszen ha egyikünk megfertőződik, akkor mindannyian megfertőződünk. Sajnos a vírus a turnéba is beleszólt, így Zágráb lett az utolsó állomás, pedig hátra volt még egy németországi és egy svájci állomás.

Amikor hazaértem, és bekapcsoltam a tévét, nem láttam mást, csak a járványt mindenhol. Ez nagyon ledöbbentett, és bevallom, meg is ijedtem. Igyekeztem minél hamarabb lerendezni magamban ezt az érzést, hiszen a legrosszabb, amit az ember ilyenkor tehet, az a pánikolás. Így szépen lassan átformáltam a gondolataimat, és próbálom megtalálni mindenben a pozitívumot.

Mivel telnek most a napjaid?

A hétköznapjaim nem sok mindenben változtak. Szerencsére ugyanúgy tudok dolgozni, mint eddig, 8 órában. Amikor megsejtettük Krisztiánnal [Varga Krisztián, a Tales of Evening gitárosa – a szerk.], hogy nem egy hónapig fog tartani a járvány, úgy gondoltuk, hogy jobb ezt az időszakot vidéken tölteni, és leköltöztünk a szüleihez. Ez nagyon jó döntés volt, mert 50 nm-en lehet, hogy megöltük volna egymást! (nevet) Na jó, valószínűleg nem, viszont így van terünk, privátszféránk, szép nagy udvar, és friss levegőőő! Az sem utolsó szempont, hogy a vírus vidéken nem olyan koncentrált, mint a nagyvárosokban.

A munkán kívül heti egyszer éneket tanulok, valamint táncolok online. Igyekszem napi szinten tartani a kapcsolatot a barátaimmal, a családommal. Ezen felül énekelgetek, gyakorolgatok, jógázok, olvasok, és persze Kriszuval is össze szoktunk ülni egyet zenélni. Most, hogy lassan hozzászoktunk a helyzethez, nekiállunk az új lemez anyagának is. Tervben van egy-két cover is, remélem, hogy fogja engedni az idő, valamint az ördögi technika, hogy összehozzuk őket.

Köszönjük

A Tales of Eveninggel március elején még a Rhapsody of Fire-rel és a Symphonityvel turnéztatok.

Egy teljesen átlagos napon keresett fel minket Seeb, aki a harmadik nagylemezünket és az angol nyelvű best of albumunkat is maszterelte [Sebastian Levermann producer és az Orden Ogan frontembere – a szerk.], hogy a Rhapsody of Fire előzenekara, az Egosystema privát okokból visszamondta a turnét, és sürgősen keresnek egy helyettest. Ennek nagyon megörültünk, hiszen mint sok más zenekarnak, nekünk is régóta nagy álmunk volt egy európai turné – nemhogy egy nightlineres –, és egy ideje már vadászgattunk a lehetőségre.

Gondolkodtatok, hogy elmenjetek-e egy olasz zenekarral turnézni akkor, amikor az olaszoknál már tombolt a járvány?

Először bezsongtunk a lehetőségtől, de muszáj volt józan fejjel gondolkodni, mert a turné akár a második állomáson is befuccsolhatott volna. Az egyáltalán nem zavart, hogy olasz a főzenekar, hiszen ők már február eleje óta úton voltak. Ezenfelül az is megnehezítette a dolgunkat, hogy a nightlineren csak öt hely volt, a zenekar pedig hattagú. Egyáltalán nem volt egyszerű döntést hozni, de hiba lett volna kihagyni a lehetőséget, szerintem a többiek is így gondolják.

Tales of Evening

Mik a legjobb emlékeid a turnéról?

Nem a legjobb, de elsőre ez ugrik be. Első nap, első buli, első dal… Vajon hogyan indulhat? Hát úgy, hogy egy szerencsétlen headbangelés közepette úgy lefejeltem Kriszu gitárját, mint még soha. Nem ejtett nagy sebet, de mint tudjuk, a fejbőr nagyon érzékeny, így az enyém is… Mondani se kell, nagyon beparáztam, de profi csapatunk volt, a színpadmester le sem vette a szemét rólam, minden mozdulatomat figyelte, így vérző fejjel is, de letoltam a koncertet. Szerencsére semmi gond nem lett. Másnap látott orvos is, tetanuszt is kaptam, és mehetett tovább a turné.

Na de térjünk át a jó emlékekre: igazából az egész turnéra jó ízzel gondolok vissza. Ez nem egy partibusz volt, de a hangulat mindig megvolt, voltak közös kis zenélgetések, sztorizgatások, hülyéskedések. Mindenkit nagyon megkedveltem, és a társaság már nagyon hiányzik. Hamar összeszoktunk, és pár nap után olyan érzés volt, mintha mindig is együtt szeltük volna az utakat. Maradandó élmény, hogy a szabadnapunkat Sibenikben, a tenger mellett töltöttük. Hihetetlenül gyönyörű… Úgy kezdeni a napot, hogy kisétálsz a buszból egy bögre kávéval a kezedben, amit a tengerparton iszol meg a gyönyörű napsütésben, arra nincsenek szavak.

Tales of Evening

Hogyan hat amúgy a Tales of Eveningre a járványhelyzet?

A munkát illetően nem mindenki van olyan szerencsés helyzetben, mint én. Van, akinek megszűnt a munkahelye, van, aki hol tud dolgozni, hol nem. Eleinte mindenkit lesújtott ez a helyzet, idő kellett, mire hozzászoktunk. A koncertszezon számunkra júniusban indult volna, így az előtte lévő időszakot az új lemez írására szántuk. Persze nem online képzeltük el, szívesen összejöttünk volna többször is a főhadiszállásunkon, Tornyiszentmiklóson, amit most ugye nem ajánlott megtenni… Szerencsére a technikának köszönhetően így is tudunk dolgozni a meglévő anyagokkal, mindenki tud otthon felvételt készíteni, és megkezdtük a munkálatokat.

Mi hiányzik a legjobban a járvány előttről?

Minden, amiben korlátozva lettünk. Minden! Hiányoznak a barátok, a család, és persze a koncertek is. Hiányoznak a különböző összejövetelek, amelyek eddig szerves részei voltak az életemnek. Imádom a természetet is, így hiányoznak a csodás parkok és tavak egyaránt.

Mi lesz az első dolgod, ha véget ér a járvány?

Találkozni a családdal és barátokkal. Nagyon vágyom már egy „ereszd el a hajam” bulira. És a nyaralás sem lenne utolsó szempont…

Szerinted milyen hatással lesz a zeneiparra a járvány és a vele kéz a kézben járó gazdasági válság?

Minél tovább tart a járvány, annál nehezebb lesz felállni belőle. Rengeteg koncert és fesztivál le lett mondva vagy el lett tolva, nincs egyszerű dolguk sem a szervezőknek, sem a zenekaroknak. Nyílván mindenki alig várja, hogy koncertezhessen, koncertre mehessen. Lehet, hogy nem jól állok hozzá, de jelenleg azzal foglalkozom, hogy a lehető legjobban kihasználjam ezt az időszakot. Sokat tervezek, szervezek a háttérben, hogy mire itt lesz az idő, valóra válthassuk mindazt, amit ebben az időszakban sajnos nem lehet.

Milyen zenéket hallgatsz most otthon, amelyek segítenek átvészelni ezt az időszakot?

A nagy kedvenceimet hallgatom, de nyitott vagyok az újra is. Van lehetőségem meló mellett zenét hallgatni, és eközben szeretek új zenekarokat is felfedezni. Leginkább a következőket hallgatom: ArkonaGraiMyrkurCradle of FilthSatyriconEx DeoIgneaMuseApocalypticaCellar DarlingDalriadaDanheimLord of the LostNekrogoblikonLacuna CoilIn FlamesIron Maiden, és még sorolhatnám…

Karanténinterjúk korábbi részei:

#8 Tadeusz Rieckmann (TÝR)

#7 Bogdán Gomilko (Livesound)

#6 Áron András „Apey”

#5 Simon Bálint (Ivan & The Parazol)

#4 Rudán Joe

#3 Paksi Endre

#2 Zeffer András

#1 Bátky Zoltán

Megosztás