Interjúsorozatunkban rock- és metalzenészek mondják el, hogyan élik meg és milyen zenékkel élik túl a járványhelyzetet. „Át kell gondolnunk az egész földi léthez való viszonyunkat” – mondja a járványról Gábor András, az Ozone Mama gitárosa, aki az elvonulás alatt nekikezdett élete első szólólemezének, és annyi pöpec americana zenét ajánl, hogy alig győzzük majd végighallgatni.

Hogyan éled meg a járványhelyzetet? Mivel töltöd az idődet?

Egyelőre akkora szerencsém van, hogy a munkámat home office-ban is végezhetem, és mellette kihasználom az időt arra, hogy végre felvehessem azokat a dalokat, amelyekre eddig nem volt időm. Sokan panaszkodnak, hogy milyen unalmas otthon lenni, pedig szerintem éppen ilyenkor lehet időt szakítani olyan dolgokra, amikre eddig nem jutott. Lehet olvasni, zenélni, rendbe tenni a lakást, online elvégezni valamilyen tanfolyamot, vagy egyszerűen csak kipihenni végre magunkat.

Tudtok valamilyen zenekari munkát végezni? Hat rád kreatívan is ez az időszak, írsz zenét, szövegeket?

Zenekari munkát szerintem ilyenkor nehéz végezni, mivel próbálni, együtt lenni most ugye nem tanácsos. Rám nagyon kreatívan hat jelenleg az otthonlét, előbányászom azokat az ötleteimet, melyek nem igazán fértek bele az Ozone Mama stílusába, és éppen az első szólóanyagomon dolgozom. Ez az időszak tökéletes az önképzésre is, jó lehetőség arra, hogy megtanuljam itthon felvenni a dalokat.

Mi hiányzik a legjobban a járvány előttről?

A mozgás leginkább, aztán a hosszú séták, a szociális élet, a koncertek és az utazás.

Mi lesz az első dolgod, ha véget ér a járvány?

Végre átmegyek édesanyámhoz, akivel már hetek óta nem tudok normális körülmények között találkozni, majd kimegyek a próbaterembe meghajtani a cuccom rendes hangerőn, és sörözünk egyet a barátaimmal is.

Szerinted milyen hatással lesz a zeneiparra a járvány és a vele kéz a kézben járó gazdasági válság?

A gazdaság, de valójában az élet sok területére akkora csapást mér ez a járvány, hogy el sem tudjuk képzelni, de szerintem lehet ennek jó oldala is. Át kell gondolnunk az egész földi léthez való viszonyunkat. Csak az utóbbi száz évből kiindulva úgy látom, hogy ez egyfajta jelzés. Fenntarthatatlan jelenlegi életmódunk, hiszen nagyon sokat veszünk el környezetünktől és nagyon keveset adunk vissza. Jó lenne erre minél többeknek ráébredni, lejjebb adnunk bizonyos szokásainkból, véget vetni a túlkapásainknak és végre környezettudatosabban élni.

Milyen zenéket hallgatsz most otthon, amelyek segítenek átvészelni ezt az időszakot?

Egyre több folk-country és americana albumot hallgatok. Nap mint nap fedezek fel számomra érdekes dalszerzőket, zenekarokat, de azért a pszichedelikus vonal sem marad el. Albumok, amiket kiemelnék: Black Mountain: ‘IV‘, Brent Cobb: ‘Providence Canyon‘, Bishops Gunn: ‘Natchez‘, Dave Mason & Cass Elliot: ‘Dave Mason & Cass Elliott‘, Dave Rawlings Music Machine: ‘Poor David’s Almanakh‘, Billy Strings: ‘Home’, Sturgill Simpson: ‘A Sailor’s Guide To Earth‘, Tyler Childers: ‘Country Squier‘, Frankie Miller: ‘The Rock‘, Lukas Nelson: ‘Naked Garden‘, The Mother Hips: ‘Live‘ és az új Circles Around The Sun (RIP Neal Casal).

Karanténinterjúk korábbi részei:

#9 Dudás Ivett (Tales of Evening)

#8 Tadeusz Rieckmann (TÝR)

#7 Bogdán Gomilko (Livesound)

#6 Áron András „Apey”

#5 Simon Bálint (Ivan & The Parazol)

#4 Rudán Joe

#3 Paksi Endre

#2 Zeffer András

#1 Bátky Zoltán

Megosztás