Bátky Zoltán

Új interjúsorozatunkban rock- és metalzenészek mondják el, hogyan élik meg és milyen zenékkel élik túl a járványhelyzetet. Elsőként BZ, az At Night I Fly és a Wall Of Sleep énekese mesél arról, hogy milyen az élet most Bécsben, milyen volt, amikor az utolsó pillanatban lemondták a Riverside előtti koncertjüket, miért írt punkdalt egy agresszívabb Győrfi Pál stílusában, és miért van különösen kitéve az underground színtér a koronavírus nyomában érkező gazdasági válságnak.

Hogyan éled meg a járványhelyzetet? Mivel töltöd az idődet?

Itt Bécsben jóval szigorúbbak a kijárási korlátozások, és nagyon helyesen a kilátásba helyezett büntetések is sokakat elriasztanak a céltalan kimászkálástól. Szerencsére már jó tíz éve a munkáim nagy részét home office rendszerben végzem, így szerencsére minden technikai és egyéb körülmény adott ahhoz, hogy szinte változtatás nélkül végezzem a napi feladataimat. De persze a zenekari létnek nagyon sok aspektusa megsínyli ezt az időszakot. Az At Night I Fly-jal a decemberben megjelenő ’Mirror Maze’ lemezt pont most tavasszal akartuk több koncerttel is népszerűsíteni, mert a kiemelkedő visszajelzések és kritikák mellett egyértelműen látszott az igény sokfelől az élő fellépésekre.

A Riverside Barba Negrás koncertjének vendégei lettünk volna, a megszorításokat napokkal az esemény előtt jelentették be, de ugyanígy kútba esett a budapesti lemezbemutató és egyéb fellépések is. A Wall Of Sleeppel és az Unplugged Pressure duóval ugyanígy keményen buktunk koncerteket, és egyelőre nem látszik, mikor térhet vissza normális-közelire a világ, és akkor is milyen hosszabb távú gazdasági, társadalmi hatásai lesznek ennek az időszaknak. Egyesek már 2021-et emlegetnek, mint a koncertezés kezdete, ami nagyon húzósan hangzik, de persze most tényleg az a legfontosabb, hogy mindenki felfogja a közösségi távolságtartás és a többi elővigyázatossági módszer fontosságát, tehát várok én is türelemmel.

Az időm nagy részét munkával töltöm, hiszen többfelé is dolgozom (PC World online főszerkesztő, egy magyar távközlési cég blogjának szerkesztője, emellett PR cikkeket írok és fordítok), és mivel a járványhelyzet miatt jelenleg én vagyok az egyetlen kereső a családban, csak sóhajtozva nézem mások fotóit a „kötelező pihenésről”. De legalább van munkám! Egyébként pedig neveljük a két kölyökmacskánkat, próbálunk sokat a barátokkal és családdal kapcsolatot tartani különféle videókonferenciás módszerekkel, sokat olvasok és filmeket, sorozatokat nézek, és a zene sem maradt abba, csak megváltozott a mikéntje és a miértje.

Köszönjük

Tudtok valamilyen zenekari munkát végezni? Hat rád kreatívan is ez az időszak, írsz zenét, szövegeket?

Természetesen a zene megmaradt, sőt. Mivel nekünk is igényünk van arra, hogy a helyzet ellenére kipörögjön belőlünk a kreatív tartalom, és láthatóan a karanténba rekedteknek is nagyon jól jön mindenféle új hallgatni- és néznivaló, és az összes zenekarom, projektem dolgozik valamin. Az Unplugged Pressure duóval már harmadik eleme jön ki a Quarantine Sessions sorozatnak, ahol akusztikus Queen-átdolgozásokat készítünk otthonról, terveink szerint ezt nagyjából heti rendszerességgel folytatni is fogjuk.

Az At Night I Fly műhelyében is készül valami, amit remélhetőleg nagyon hamar a közönség elé tárunk. A Wall Of Sleep pedig arra használja ki ezt az időszakot, hogy a másfél éve megjelent ’The Road Through The Never’ folytatásán dolgozzon, már pattognak a Füleki-féle riffhalmazok, amiket szerkezetében legózom át és pattintom föléjük az éneket, aztán a többiek jól megkritizálják, és jön az újabb kör. Mindenesetre már több nagyon ígéretes dal is van a csőben. Emellett pedig néha teljesen egyedül is kipattan belőlem valami, pár napja például a karanténszabályokat semmibe vevő agyatlanoktól dühödtem be annyira, hogy mindössze 20 perc alatt zene- és szövegírással, feljátszással és énekléssel elkészült egy „punk-nóta”, amire aztán 28 perc alatt rajzoltam és vágtam egy klipet is. Sosem voltam punk, nem is tervezem, de úgy éreztem, az értelmi szinten kissé hátrányosan érintett emberszerű lényeket csak zsigeri egyszerűséggel lehet megfogni.

Mi hiányzik a legjobban a járvány előttről?

A koncerteken és egyéb zenekari aktivitásokon kívül természetesen az emberi kontaktus, és a mozgási szabadság. Mivel amúgy is otthon, a gép előtt töltöm a munkanapom legalább két műszakját, a végén szerettem kiülni a kedvenc bécsi parkomba, vagy a Schwarzer Rabe házi sörét és kiváló whisky-kínálatát barátokkal együtt elpusztítani.

Attól nem félek, hogy a népszerű közösségi mémek alapján majd jól rámegy a párkapcsolat is a dologra, nagyon jól bírjuk, hiszen egyébként is kifejezetten sok időt töltünk együtt, nincs sem felpaprikázott veszekedés, sem egymásra unós fásultság. Viszont az, hogy eleve 300-400 kilométer és egy országhatár választ el nagyon sok barátunktól, azt teljesen lehetetlenné teszi, hogy még biztonságos módon is találkozhassunk – innen üzenem, hogy hiányoztok mind.

Szerinted milyen hatással lesz a zeneiparra a járvány és a vele kéz a kézben járó gazdasági válság?

Egyelőre nagyon sok lehetőséget látok és nem tudom, melyik jön be. Az szinte biztos, hogy sokan, főleg az underground szinten feladják, mert mire elmúlik a járvány, eltűnik a maradék maroknyi rajongó, elfogy a pénz és a türelem. De így is nagyon sok zenekar és előadó marad, akik pedig a korlátozások feloldása után egy perccel már hordákban vetik rá magukat a lehetséges koncerthelyszínekre – amelyek ugyebár szintén óriási bajban vannak.

Egyre több helyről hallani, amely nem bírja el még a tétlenül töltött pár hónap kieséseit sem, és ezért földbe áll, tehát az is biztos, hogy teljesen átrendeződött klubrendszerrel és jóval szűkösebb lehetőségekkel indul majd újra az élet. És sajnos előre félek attól, hogy az eddig is nagyon szűken mért gázsik (amik sokszor kimerültek az útiköltségben, sőt néha még abban sem) tovább srófolódnak azzal a felütéssel, hogy értsük meg, a kiesés miatt nincs miből. Azért persze nagyon várjuk, hogy újra koncertképes legyen a világ, mindegyik formációm térdelőrajtban áll készen arra, hogy játszhassunk.

Milyen zenéket hallgatsz most otthon? Felfedeztél új zenéket?

A felfedezés folyamatos, szeretek új hatásokat beengedni az életembe, bár persze a legtöbbször így is a bejáratott kedvencek pörögnek. Az egyik legfrissebb felfedezésem igazából egy régóta inaktív alter-pop-rock-avantgárd-kitudjamilyen előadó. Lisa Dalbello a neve, és legjobb lemezeit simán Dalbello név alatt készítette. A ’She’ album mestermű, de azt talán kevesen tudják, hogy a Queensryche-féle Gonna Get Close To You dal eredetileg szintén az övé volt.

Amúgy pedig stílusban folyamatos keveredés jellemző rám, a munka, pihenés vagy szórakozás alatti playlistjeim is a totális eklektikusság jegyében készülnek a metaltól az igényes popzenén át a szimfonikusig, filmzenéig. Csak érzés legyen bennük és igényesség, ennyi a lényeg.

Megosztás