Interjúsorozatunkban rock- és metalzenészek mondják el, hogyan élték meg és milyen zenékkel élték túl a járványhelyzetet. Ha a karantén megszűnt is, legalább augusztus közepéig még biztos nem lesznek koncertek, ami épp annyira frusztráló egy zenésznek, mintha karanténban lenne. Nagy András, a szombathelyi Sear Bliss basszusgitáros-énekese szabadidejében digitalizálja a régi családi és zenekari fényképeket, esténként pedig ABC-sorrendben hallgatja a lemezgyűjteményét. És van még egy furcsa hobbija is.
Hogyan éled meg a járványhelyzetet?
Jól is, meg rosszul is. A jó az, hogy pár éve kiköltöztem vidékre, s falun sokkal jobban lehet egy ilyen időszakot átvészelni. Nekem abszolút nem hiányzik az, hogy nem mehetek be a városba. Jobban érzem magam abban a miliőben, ami itt körülvesz. Nem hiányzik az edzőterem, inkább kimegyek a szabadba futni. Nekem ebből áll a sport, s most van rá időm. Sütögetés a barátokkal, vagy akár csak kiülni a kertbe egy pohár sörrel a kezemben. Ami nagyon jó még, hogy fél évvel ezelőtt megszületett a második fiam, s nagyon sok időt tudok vele tölteni. A rossz dolog pedig az, hogy a vállalkozásomat súlyosan érintette a válság. Sajnos a munkahelyi problémák miatt az alkotás háttérbe szorult.
Milyen vállalkozásod van?
Sportdíjakat gyártok (serlegek, érmek, emlékplakettek), s forgalmazok.
Mivel töltöd a napjaidat?
Igyekszem a dolgok pozitív oldalát nézni, s olyan dolgokat csinálok, amire eddig nem volt időm. Régi vágyam volt, hogy ha egyszer megöregszem, akkor minden régebbi fotót beszkennelek. A zenekar 90-es évekbeli papír fényképei eltűntek, szerencsére a negatívok megmaradtak, s most ezeket digitalizálom. Édesapám hobbifotós volt, az egész családunkat végigfotózta 1978-tól 1992-ig, s ezek mind diára készültek, s ezt a majd háromezer képet szkennelem be. Esténként pedig a lemezgyűjteményemet hallgatom ABC-sorrendben. Van még egy furcsa hobbim, amire eddig szintén nem volt érkezésem. A 80- as években volt egy Intellivision nevű videójáték, melynek nagy hódolója voltam. Ennek az egy modellnek a fanatikus gyűjtője vagyok, ez idáig 125 db jelent meg a 10 éves fennállása során. A gyűjteményemet az idők során sikerült annyira felhizlalni, hogy a szortimentből a két legritkább játék hiányzik csak. Most, hogy megint játszogatok, újra előjönnek a gyerekkori élmények.
Tudtok valamilyen zenekari munkát végezni?
Az új Sear Bliss-lemez megírása ennek az évnek az első felére volt téve. Rosszul nem állunk, mivel már 40 percnyi anyag megvan. Ami viszont csúszik, az a közös munka. Az előző lemeznél kétszer is elvonultunk. Kibéreltünk egy kastélyt, ahol csak mi voltunk, és senkit sem zavarva tudtuk végleges formába önteni a dalokat. Most is ugyanezt szerettük volna, de ez idáig nem tudtuk kivitelezni. Talán most a korlátozások csökkentése lehetővé teszi, hogy a pünkösdi hétvégén a zenekar levonuljon nagyszüleim nyaralójába a Balatonra, amit berendezünk ideiglenes próbateremnek és mobilstúdiónak. Ha minden a tervek szerint halad, akkor őszre felvesszük, a holland Hammerheart Records pedig biztosított róla, hogy jövő év elején kiadják a lemezt. És van még egy örvendetes hír: a holland Cosmic Key Creations kiadja két régebbi albumunkat hagyományos fekete lemezen. A ’The Haunting’ és a ’Glory And Perdition’ albumoknak ez lesz az első vinyl megjelenése.
Nemrég láttam az oldalatokon egy klasszikus Entombed-feldolgozást. Vígh Zolin (Sear Bliss) kívül még Tadeusz Rieckmann (Týr) és Sipos Ábris ( The Royal Freak Out) játszik a számban. Honnan jött az ötlet, hogy eljátsszátok a Like This With The Devil című dalt?
Gitárosunk, Vígh Zoli révén csöppentem bele ebbe a karantén feldolgozásba, amit nagyon élveztem. Király banda király daláról volt szó, úgyhogy egyből igent mondtam. Hab a tortán, hogy az Entombed lájkolta a dalt. Másik gitárosunkkal, Kovács Attilával már régóta tervezzük, hogy veszünk fel feldolgozásokat sajátos megközelítésben. Ez egyelőre még várat magára, de az Entombed-móka után még inkább megjött hozzá a kedvem.
Mi a helyzet az Arkhē néven futó szólóprojekteddel?
Igazából ez már nem is egy szólóprojekt, hanem egy koncertező zenekar. Az utóbbi időben nem tudtam elég időt szakítani rá. Készültek dalok, voltak új ötletek, de a Sear Bliss, a sok koncertezés, s megszületendő gyermekem miatt háttérbe szorult a zenekar. Most viszont párhuzamosan tudom csinálni a két bandát. Már összeállt a koncepció a fejemben, új dolgokat akarok, a látványt és a zenét is frissíteni szeretném. Ha majd visszaáll valamelyest a rend, akkor 2021-ben már Arkhē-koncerteket is szeretnénk, és ha az anyag is szépen összeáll, akkor pedig jöhet egy új lemez.
Az Arkhē egy teljesen más zenei megközelítés, s koncepció, mint amit a Sear Blissben kifejezésre juttatsz. Eklektikus, modern és előremutató volt már a bemutatkozó lemezed is. Milyen frissítésekre gondolsz?
Egy sokkal kiforrottabb irányba szeretnék haladni. Az első lemez talán túlságosan csapongó volt, és nem ismertem igazán a hangomat se. Nem minden kísérlet vált be szerintem. Az új ötleteim jóval egységesebbek, s letisztultabbak. De továbbra is szokatlan zenei utazást tervezek. A látványtechnika jelentős részét képezné továbbra is a háttérvetítés. Viszont szeretnék új dolgokat kipróbálni, s ezt persze úgy, hogy ne vonja el a figyelmet a zene elől.
Mi hiányzik legjobban a járvány előtti időkből?
A zenekar szintjén a koncertek. Tavaly elég jól belelendültünk, sok koncertünk volt, több olyan helyen is jártunk, ahol korábban még nem. Az idei évet úgy indítottuk, hogy most lemezt írunk, s nem koncertezünk. Ennek ellenére januárban jött egy görög meghívás, majd egy romániai koncertkörút. Volt még egy osztrák állomás is, de a válság meghiúsitotta. Utóbbi időben nagyon megkedveltük ezeket az utazásokat.
Szerinted milyen hatással lesz a zeneiparra a járvány? Milyen gazdasági következményekkel számolsz?
Nagyon súlyosakkal. Mindenkinek, akinek köze van a zenéhez, az már tapasztalta. Szerencse, hogy mi ettől nem függünk. Én soha nem szerettem volna, hogy ez legyen a megélhetésünk. Azt, hogy ez a zeneipar terén milyen következményekkel fog járni, abszolút megjósolhatatlan, de az biztos, hogy teljesen átalakul minden, s megváltozik. Egyik pillanatról a másikra egy teljesen új helyzet állt elő. Egy biztos, mi ugyanúgy csináljuk tovább. Megírjuk a számokat, ősszel felvesszük, s jövő januárban megjelenik a lemezünk. Mi ezt kicsit pozitívabban tudjuk megközelíteni, ellentétben azokkal, akiknek ez volt a megélhetése. Nekik ez borzalmas szituáció.
Milyen zenéket hallgatsz?
A lemezgyűjteményemet ABC-sorrendben.
Mivel kezdődik a gyűjteményed?
Achrophet.
És most hol tartasz?
Enslaved volt az utolsó lemez, amit feltettem. Most nem a kedvemtől függ, hogy mit hallgatok, hanem éppen ami a sorban jön. A 80-as évektől gyűjtöm a lemezeket a heavy metaltól a black metalig bezárólag.
A Karanténinterjúk korábbi részei:
#30 Markó Ádám
(Special Providence, USEME, Cloud 9+)
#26 Szűcs „Tüdő” Attila (Judas Best, Bad Joke)
#22 Köteles Leander (Leander Kills, Amigod)
#21 Lukács Peta
(Bikini, European Mantra, Ocean Hills)
#20 Hartmann Kristóf
(Hammer Music, Hammer Concerts, RTN-Touring)
#19 Gidófalvy Attila (Karthago)
#18 Gellér Tamás (Rockstars Not Dead)
#16 Medvegy László (Concerto Music)
#15 Molnár Máté (Beast In Black)
#9 Dudás Ivett (Tales of Evening)
#5 Simon Bálint (Ivan & The Parazol)
Legutóbbi hozzászólások