Interjúsorozatunkban rock- és metalzenészek mondják el, hogyan élik meg és milyen zenékkel élik túl a járványhelyzetet. Gidófalvy Attila, a Karthago együttes billentyűs-gitárosa 2017-ben őssejtbeültetésen esett át gerincdaganata miatt, ehhez mesterségesen legyengítették az immunrendszerét, így ő a többieknél is veszélyeztetettebb helyzetben van, mégis bizakodó. Ahogy mondja: „Mi egy túlélő nép vagyunk, ezt kell figyelembe venni, ezt kell szem előtt tartani!”
Hogyan éled meg a járványhelyzetet?
Nehezen! Maximális karantén van. Nekem jobban kell vigyáznom, mint bármelyikünknek, az immunrendszerem lent van a béka feneke alatt. Ha a játékszabályokat betartva odafigyelünk, és nem vigéckedünk, akkor hamarosan újra a régi életünket élhetjük. Nézzük csak meg az európai helyzetet, nem állunk rosszul, büszke vagyok a magyar népre, hogy ennyire odafigyelünk, s óvjuk egymást. Nekem szerencsém van, hogy a feleségem mellettem van, s nem vagyok egyedül. Mert bár hiába van mellettem a hangszerem, az egyedülléttől megzakkannék. A hangszer nem minden, nem pótolja a társat, aki melletted van. Ez nekem nagyon sokat jelent, szerencsés helyzetben vagyok, hogy Gyöngyikét a társamnak tudhatom.
Mivel töltöd a napjaidat?
Sokat pihenek. Gyöngyikével szépítgetjük a kertet. A tévé előtt is több időt töltök annak ellenére, hogy meccseket nem tudok nézni. Napjaimat próbálom zeneileg aktívvá tenni, s fenntartani a billentyűmmel azt a bensőséges viszonyt, ami mindig is jellemezte kettőnk kapcsolatát. Ránézek a hangszerre, rá is kacsintok, visszakacsintani nem tud, de várja, hogy hozzányúljak.
Tudtok valamilyen zenekari munkát végezni?
Természetesen. A zenekarból mindenki otthon dolgozik. Vannak ötleteink, most is írunk nótákat, de nem szeretnénk meglovagolni ezt a drámai állapotot. Sokan kihasználják most a helyzetet, s írnak „Halálos tavasz” címmel különböző nótákat, mi is készülünk valamivel, de nem akarunk erre írni most egy „gyászmetalt”. Éppen elég baja van az embereknek, nekik boldogságra és szórakozásra van igényük, ahogy nekem is. Nagyon kell vigyázni az egészségünkre, mert a közönség vár minket vissza a színpadra, s nemcsak a közönségünknek van ránk szüksége, hanem a családnak, barátoknak és a kollégáknak is.
Mi hiányzik legjobban a járvány előtti időkből?
Mindenekelőtt a koncertezés. A járvány előtt megvoltak a tervek, hogy egy teljesen új programmal végigjárjuk az országot, hirdetve az igét. Nagyon készültünk erre a szezonra, hogy a rajongókat maximálisan ki tudjuk szolgálni. És egyik napról a másikra jött a hír, hogy vége van, s így a ’Rock a vérünk’ turnésorozat fuccsba ment. De most figyelj! Alkalmazkodni kell! Be kell tartani a dolgokat, s innentől kezdve már nagy baj nem lehet. Fölnézek az égre, azt mondom: „Ó Istenem, ennek működnie kell, s működni is fog!” Mi egy túlélő nép vagyunk, ezt kell figyelembe venni, ezt kell szem előtt tartani! Édesapám szavai sokszor eszembe jutnak: „Egyszer élünk, de akkor nagyon!” Harcra fel, győznünk kell!
Szerinted milyen hatással lesz a zeneiparra a járvány? Milyen gazdasági következményekkel számolsz?
Az biztos, ha vége ennek a járványnak, minden zenekar teltház előtt fog játszani. A közönség ki van éhezve, akárcsak mi. Nem vagyok Nostradamus, de bízom benne, hogy nyár közepére beindul a zenei élet. [Az interjú még az augusztus 15-i korlátozás bejelentése előtt készült. – szerk.] Nehéz helyzetben van mindenki, a zenész szakma, a technikusi gárda, a klubok, ahol a zenekarok fellépnek. Nyilvánvaló, hogy ezt a gazdaság is megsínyli. Gondolj bele, hogy milyen nehéz helyzetben vannak azok a mezőgazdasági munkások, akik hajnali 4 órakor azért kelnek fel, hogy étel legyen asztalunkon, rájuk is gondolnunk kell! Újra kell bizonyos dolgokat építeni. Itt most össze kell fogni, nagyon fontos, hogy együtt tudjunk kilábalni a bajból, s ha túl vagyunk ezen a drámán, akkor újra kell tudjunk építkezni, új munkahelyeket teremtve. Úgy érzem, hogy a nehézségeket áthidaljuk. Én mindig is egy optimista ember voltam, reménykedő, bizakodó, és bízom abban, hogy jobbra fognak fordulni a dolgok hamarosan. A gazdaságnak több idő kell, hogy újra talpra tudjon állni, s ebben benne van a turizmus is. Budapest a világ legszebb városa, s ha az idegenforgalomból nem jönnek be az adók, akkor az nagyon fog hiányozni az államkasszából. És a nyugdíjasok is csak akkor tudnak pénzt kapni, ha az a bizonyos kassza tele van. Én azt tudom mondani, hogy türelem kell, s összefogás. Hívő ember vagyok, s nagyon hiszek benne, hogy hamarosan kilábalunk ebből a helyzetből, s ezt kívánom mindenkinek, a szakmától kezdve a gazdasági élet minden szegmenséig.
Milyen zenéket hallgatsz most otthon?
Csak keményet: elsősorban Karthagót, Tankcsapdát. Ezen kívül még Motörhead, Iron Maiden, ZZ Top, Led Zeppelin, Deep Purple és Jimi Hendrix.
A Karanténinterjúk korábbi részei:
#18 Gellér Tamás (Rockstars Not Dead)
#16 Medvegy László (Concerto Music)
#15 Molnár Máté (Beast In Black)
#9 Dudás Ivett (Tales of Evening)
#5 Simon Bálint (Ivan & The Parazol)
Legutóbbi hozzászólások