Most még befért a nagy hal az akváriumba: Fish! – Akvárium Klub, 2022. 03. 26.

Ritkán szoktam rögtön a koncert elején libabőrös lenni, most sikerült kihoznia belőlem a zenekarnak. Hogy miért, azt mindjárt elmesélem…

Tavaly novemberben remek bulin láttam a Fish! zenekart, akkor az A38 Hajó gyomrában. Az még a korlátozások közepette került megrendezésre, ezért sajnos az akkorra tervezett dupla koncert csak szimplán valósult meg. Nem gondoltam, hogy az akkor elmaradt második, feldolgozós este lesz most megtartva, de reménykedtem benne.

Természetesen nem az volt, hanem „csak” egy szimpla Fish!-koncert, a már megszokott intenzitással. Bár vehetnénk lemezbemutató koncertnek is, amennyi dalt játszottak a friss albumról. Ami a libabőrt okozta: a zenekar szinte sötétben foglalta el helyét a színpadon és kezdésként egy Foo Fighters-dalba kezdtek bele, az előző nap elhunyt Taylor Hawkins emlékére. Binges Zsolt basszusgitáros maga is Foo Fighters-es pólóban nyomta le a buli nagy részét.

Kezdésre közel telt ház várta Kovács Krisztiánékat, akik mindent meg is tettek a nagyszámú közönség szórakoztatására. A feldolgozásbuli helyett inkább amolyan „best of” jellegű műsort kaptunk, természetesen megspékelve a tavaly megjelent ’Pozitív’ album tételeivel. A közönség reakcióit elnézve, az új lemez dalai hamar utat találtak hozzájuk, nem éreztem, hogy a friss dalokat kisebb elánnal énekelték volna. Az első taktusoktól kezdve ezerrel pörgött a buli, a színpad elé kihelyezett ládáknak köszönhetően pedig a zenekar szinte kézzelfogható közelségbe került a nézőkhöz, ugyanis a banda tagjai elég gyakori vendégek voltak ezeken a ládákon, így Krisztián még jobban fel tudta tüzelni a rajongókat.

Már ha lehetett ennél jobban, a kemény mag végig eksztázisban énekelte a szövegeket, a circle pitekre pedig nem is kellett felszólítani a nagyérdeműt, beindult az magától is. Krisztián megint gitárral a kézben kezdett, majd pár szám után letette a lantot, és néhány szám erejéig csak Gajda Mátyás uralta a pályát gitáros fronton. Az igazság az, hogy nem tudnám eldönteni, melyik verzió tetszik jobban, amikor két gitárral, vaskosan szólnak a dalok, de Krisztián mikrofonhoz kötve énekel, vagy amikor mikrofonnal a kézben bejárja a színpad minden pontját.

Mondjuk a két másik hangszeres sem az a helyben álló típus, Zsoltról konkrétan nehéz olyan képet készíteni, amin éppen egy helyben áll. Folyamatosan rohangál, pörög.

Részben ugyanez igaz Mátyásra is, aki azért a vokálozásból kivéve a részét jobban helyhez kötött. A novemberi koncerten olyan helyen találtam egy szabad placcot, ahonnan Hámori Dávid dobosból szinte semmit sem láttam. Szerencsére most nem így történt és mivel nincs úgy körbeépítve, mint némely dobos, így jól láttam, mit művel az este folyamán. Az már a tavalyi estén feltűnt, hogy élőben a dalok, sokkal keményebbek, gyorsabbak, mintha másfeles sebességgel nyomnák a srácok, ennek megfelelően Dávid keze is úgy járt, hogy a „Muppet Show” dobosa kismiska hozzá képest. Folyamatosan mosolyogva adta a biztos alapokat a banda alá.

De térjünk vissza még Krisztiánhoz, aki az előző koncerten érthető okokból a felkonfokat nagyrészt a COVID-19 okozta problémára fűzte fel. Most ez már a múlté, erre a koncertre is mindenféle korlátozás nélkül be lehetett menni, így a mindennapok dolgai kerültek terítékre, de azokat nagyon frappánsan kapcsolta össze az éppen következő nótával.

A Magasan száll előtt a közönség rutinosabb része már tudta, hogy le kéne guggolni, mert ebben a dalban a közönségnek is nagy szerepe van. A hajón látott jelenetek elevenedtek meg újra, akkor csak a basszusgitáros és gitáros jött le a közönség közé, most Krisztián is bemászott a tömött sorokba. A guggoló közönség között állva játszottak és énekeltek, a gitáros végül egy rajongó nyakában ülve tért vissza a színpadhoz.

Hangulatot tudnak csinálni a srácok, az nem kérdés. A Vészhelyzet nóta alatt a már megszokott alkáli elemek robbantak a színpadra és vad táncba kezdtek, utalva az utolsó lemez borítógrafikájára.

Az egyik kedvenc nótám előtt a lábdobra került Zsolt Foo Fighters-es pólója, újra emlékezve Taylorra, és amikor a lábdob megdörrent, a póló is életre kelt, valahol megható volt látni.

Hogy Zsolt ne fázzon, arról a nézők gondoskodtak, megannyi kockás inget dobált fel a közönség az egyik legnagyobb slágerük kezdésekor, jutott mindenkinek bőven belőle, minden mikrofonállványra tekertek egyet, de fejkötőnek és derékra kötve is használták azokat. Zárásként a Gyere ki a rétre szólt, ami után a már megszokott zenekar/közönség fotó alatt még egyszer elköszöntek a srácok Taylortól.

Zárszóként elmondhatom azt, amit korábban: nagyon pörgős és élvezetes bulit adtak a srácok, a zenekar szavaival élve az élő produkciójukra igaz a „pop-punk goes metal” kifejezés, mert iszonyatos energia robban le a színpadról és a lemezre vett verziókhoz képest szinte minden dal sokkal intenzívebb, sokkal dögösebb, metálosabb. Azt hiszem, hamarosan újra találkozunk!

One Minute Foo Fighters / Zenéd is milyen? / Pozitív / Zárójel / Konzervzene / Egyszer akarom / Majdnem Kalifornia / Számolj hármat / Minden jó lesz / Ez a sztori / Gyújtsuk fel! / Jöhet a tánc / Semmi extra / Nyomot hagy / Személyes üzenet / Ne is figyelj rám! / Sav – Kelj fel! – Ki van kivel – Szépen kérlek / Magasan száll / I Want It That Way /// Vészhelyzet / Kockásinges lányok / Gyere ki a rétre

Szöveg és fotók: Savafan
Külön köszönet a Fish! zenekarnak a lehetőségért!