A közönség soraiban felbukkanó zenekarok: Fish!, Nova Prospect, Mirror – A38 Hajó, 2021. 11. 26.

A számomra tetszetős stílusoktól mentes koncertidőszakban ígéretesnek tűnt a nyáron már látott Fish! headliner koncertje. Vidéki rendezvényről érkezve, nem sokkal a kezdés előtt értünk be a hajó belsejébe, ekkor még viszonylag kevés néző előtt csapott a húrok közé a Mirror zenekar. A fiataloknak szóló, energikus buli alatt a banda mindent megtett a szórakoztatásért és azt kell mondjam, nem is volt rossz. Nem az én zenei világom a metalcore, de az intenzív előadásmód és a zenekar közönséggel való kapcsolata szórakoztató volt.

Nagyrészt az énekes, Acosta Olivér Miguel volt elemében, a folyamatosan ugráló, pörgő fontember egy percre sem hagyta elpunnyadni az ekkor még maroknyi közönséget. Ő és a zenekar tagjai gyakori vendégek voltak a közönség között, nem egy alkalommal a nézők énekelték/hörögték a sorokat, persze akik ott voltak, vélhetően betéve tudták a sorokat. A stílus jegyeit maximálisan megmutatták, Olivér screamjei után rögtön jöttek a tiszta énekhangok, és ez a folyamatos lüktetés jót tett az előadásnak.

Persze van még hova fejlődni, például öltözködés tekintetében: amikor a banda tagjai leugrottak a színpadról, hogy a közönséggel együtt énekeljék a dalokat, nem lehetett megmondani, melyik a zenész, melyik a néző.

A lassan 15 éves Nova Prospect volt az este következő fellépője, akiket szintén nem láttam még. Csak azért nem ért meglepetésként, hogy az énekesnő, Besnyő Gabriella cigánykerekezéssel „lépett” színpadra, mert egy ismerősöm említette, hogy nála elképzelhető ilyen. Ez a fajta, picit lazább, szórakoztatóbb hangulat végig megmaradt a műsoruk folyamán, és náluk elég sok látnivaló volt.

A koncert programja változatos volt, az tűnt fel, hogy Kósa Dani basszusgitáros csak bizonyos nótákban hörgött. De valahol olvastam, hogy az új anyaguk picit elment a metalcore irányába, talán ennek volt köszönhető Zsolt közreműködése. Róla el kell mondanom, hogy mind játékstílusban, mind fazonilag simán elfért volna valamelyik menőbb amerikai bandában. Rogyasztott póz, közel térdig eresztett hangszer és olyan, jó értelemben véve nyegle stílusban hörgött, hogy tényleg élmény volt nézni.

Kiss Dániel dobos játéka is bővelkedett látványos mozdulatokban, feszes játéka tartást adott a bandának. Gabi pedig egy nagyon is szerethető, jópofa csajszi, aki nem mellesleg még hangilag is jól passzol ehhez a muzsikához. Koncert közben többször megafonba énekelt, ezzel furcsa effektet adva hangjának. A közönséggel nagyon jól bánt, a zenekar koncertje alatt szépen gyűlt a nép és a záró akkordok környékén már valósnak tűnt az előzőleg kiírt „telt házas koncert” szöveg. A megafon mellett még egy másik szerkezet volt gyakori társa Gabinak. Elmondása szerint az előző buborékfújó játékát csapágyasra hajtotta és tönkrement.

Talán az átkötő szövegekben kéne még erősödnie, mert párszor olyan érzésem volt, hogy nem azt mondta, amit eredetileg szeretett volna, illetve eléggé esetlegesnek tűntek a felkonfjai. A hangulatra viszont nem lehetett panasz, a hajó belsejében a popos metáldalok megtették hatásukat és a zenekar arról is tett, hogy mindig legyen mit nézni a színpadon. Vagy azon kívül. Gabi nem restellte az egyik résznél az első pár sor közé vetni magát és egy kis stage divinggal szórakoztatni a közönséget.

Addig a közönség soraiból egy srác termett a színpadon, aki közben énekelte a dal. Később, a főzenekar bulija előtt kiderült, hogy ő valamiféle jótékonysági szerveződés keretén belül kapcsolódott a rendezvényhez. Az utolsó nóták egyikében Gabi a megafonjával a kezében leugrott az addigra már fullos nézőtérre, és ha jól láttam, szinte a ruhatárig sétált hátra, és onnan énekelt. A zenekar repertoárjának ismerete nélkül is megismertem az utolsó nótát. Arra álmomban sem gondoltam, hogy zárásként a ’Kacsamesék’ című rajzfilmsorozat főcímdalába csapnak bele, persze metálos kivitelben. Hatalmas volt, ezt még én is kívülről fújtam. Öreg vagyok, hogy mennyire, azt a következő banda énekese a tudtunkra is adta. Más szempontból, mint az első zenekar, de ez a koncert is szórakoztató volt.

Hogy egy Fish!-koncert mennyire felpörgeti a közönséget, abból már ízelítőt kaptam, amikor nyáron a Tankcsapda előtt léptek fel. Akkor csak foszlányokat hallottam és láttam belőlük, de a közönség beindulását láttam. Most a kezdésre, ha nem is hering módban, de sűrűn álltunk a hajópadlón, vélhetően az összes eladott jegy még nem volt garancia arra, hogy mindenki el is jön egy ilyen zavaros időszakban. Gyorsan essünk is túl a koncerttel kapcsolatos negatív dolgokon. Amikor koncert közben az énekes, Krisztián feltette a kérdést, hogy az elmúlt egy hónapban ki esett át a koronavírus-fertőzésen, ha jól láttam, a zenekar háromnegyede feltette a kezét. A számok közti átvezetőkben, felkonfokban szintén megemlítették ezt a sz.rságot, hogy mi mindent vett el tőlük és tőlünk ez a járvány. A zenekar a koncert előtti 1-2 hétben 3 barátot/ismerőst veszített el. Eredetileg ez egy kétnapos koncert lett volna, két egymás utáni napon, ahol a másodikon feldolgozásokat játszottak volna, ez utóbbi most jövő évre csúszott át.

A Wikipédia szerint a Fish! zenekar egy „hardpop” csapat, jelentsen ez bármit is. Számomra élőben inkább olyanok voltak, mint egy metálos elemekkel megtámogatott punk-rock banda. A YouTube-on látott pár sláger videóját megnézve, a koncerten hallott hangzás köszönő viszonyban sincs az ott hallottakkal. Kovács Krisztián énekes elmondta, hogy igazi „Best of” programot tolnak ezen az estén, hatalmas elánnal. Kezdésre a nyakában gitárral vonult színpadra, ami egy picit akadályozta, hogy teljes energiabombaként működjön a színpadon, bár a feszes terpeszállásos játéka eléggé energikus volt.

A kezdésre valóban megtelt a hajó, voltam már telt házas hajós bulin, de itt sanszom sem volt, hogy egyik oldalról átkeveredjek a másikra és onnan is fotózhassak. A közönség szinte az első taktusoktól kezdve vagy egy emberként ugrált – bíztam benne, hogy ezt kibírja a hajó –, vagy szinte egész termes circle pitben rohangált. A hajó oldalában lévő dobogóra sikerült felkapaszkodnom, így a zenészekből deréktól lefelé is láttam valamit, illetve így tudtam őket fotózni.

Ennek negatív eredménye viszont az volt, hogy Hámori Dávid dobosból nem sokat láttam a kivetítő miatt, de az hallatszott, hogy kellő erővel és energiával tolta az alapokat a banda alá. Ahogy Krisztián letette a hangszerét, akkor találta meg igazán a helyét. Ugyan onnantól Gajda Mátyás gitáros egyedül maradt, és emiatt természetesen nem volt olyan vastag a gitársound, de hibátlanul megoldotta a feladatot. A színpad túloldalán Binges Zsolt basszusgitáros is igazi „Duracell nyuszi” módban pörögte végig az előadást. Kettejük közt Krisztián profi módon vezényelte le a koncertet. Hangilag sem volt semmi gond vele, de elsősorban mint frontember vizsgázott zseniálisra. Miután letette a gitárt, mint egy ketrecbe zárt vadállat, úgy járt körbe-körbe a színpadon. A koncert első pillanatától kezdve azt csinált a közönséggel, amit akart, nem is nagyon kellett feltüzelnie a nézőket, mondjuk az is igaz, hogy ezek a dalok, ilyen stílusban prezentálva nem is alkalmasak egy unalmas állókoncerthez. Ami nagyon tetszett még, hogy Krisztián milyen természetességgel dugta le a mikrofont a közönség első sorában állók orra alá a számok alatt.

Egyszer csak a semmiből kockás ingeket kezdtek feldobálni a színpadra, Krisztián és Mátyás a mikrofonállványra terítette azokat, a lábdob is kapott egy takarást, de a basszusgitáros fejkötőnek használt egyet, míg a másikat felvette, így kezdtek bele a Kockásinges lányok nótába. Ezen a dalon hallottam legintenzívebben, hogy a lemezre felkerült dalok élőben sokkal keményebben és energikusabban szólalnak meg. A hangzásról sajnos nem tudok mit mondani, mert ahol álltam, olyan hangerővel szólt a motyó, hogy még másnap este is csengett a fülem. Hátrébb nem tudtam menni, de a közönség reakcióiból ítélve jól szólt a buli! Korábban említettem a koromat, hogy öreg vagyok. Amúgy a közönség összetétele elég vegyes volt, de korban nagyrészt fiatalok voltak jelen. Szóval az egyik dal elején Krisztián felszólította a közönséget, hogy guggoljanak le. Szinte a teljes hajó engedelmeskedett neki, amikor kiszúrva baráti társaságunkat – ahol van, aki alulról közelít az 50 felé, van, aki picit felette, én meg pont telibe – viccesen kiszólt, hogy „A vének tanácsa is guggoljon le!” Amikor belekezdett a zenekar a zúzdába, egy emberként ugrott fel a közönség. A vége felé már annyira fesztelen volt a hangulat, hogy a gitáros és a basszusgitáros is lejött közénk, Zsolt konkrétan a bárpultra mászott fel és ott játszott.

A Fish! zenekar december 20-án egy jótékonysági rendezvényen lép fel, illetve a Tankcsapda vendége lesz a december végi bulin a Főnix Arénában. Ha minden jól alakul, akkor újra láthatom a zenekart, engem messzemenőkig meggyőztek, hogy amikor lehetőség van rá, megsasoljam őket. A klipes dalokból kiindulva muzsikájuk messze van az általam kedvelt zenéktől, de koncerten elég meggyőző, amit mutattak.

Szöveg és kép: Savafan
Külön köszönet a Fish! zenekarnak a lehetőségért!