Gary Moore Emlékest

A Gary Moore emlékére rendezett kilencedik barátságos mérkőzésre két és fél évet kellett várni. 2019 tavaszán volt utoljára, és idén is el kellett halasztani Gary születésnapjáról, április 4-ről november 15-re, hogy mindenki, játékosok (főleg az idegenlégiósok) és nézők egyaránt szabadon jöhessenek a rendezvényre. Háromnegyed nyolckor érkeztem, a Kondorfa utcának már csak a legvégén volt parkoló, amit jó jelnek tekintettem. A bejárat felé közeledve a barátaival levegőző Henrik Freischladerbe botlottam. Ezt is. A bejutás viszont elég lassú és körülményes volt – gondolom, a sok 2020-ról átíratott jegy miatt kellett nagyon figyelni.

Gary Moore Emlékest Somogyi Remig

Az első félidőben Somogyi Remig és csapata kezdett. Remig a szemünk láttára cseperedett férfivá a Gary Moore Emlékestek alatt, és most úgy éreztem – fehér ingében, fehér Stratocasterével –, megpatlanskysodott.

 

 

Gary Moore Emlékest Somogyi Remig

Rögtön az elején kihagytak egy nagy ziccert, az 1985-ös ‘Run For Cover’ album Reach For The Sky nótája erős kezdés lett volna, de az énekes, Gera Domonkos nem volt egy Glenn Hughes. Nagyon hiányoltam Kiss Zolit a kezdő csapatból, az ő hangján leszakította volna a fejünket a dal!

Gary Moore Emlékest

Remig bemutatta az Angyal Máté basszusgitárosból, Juhász Előd billentyűsből és Bucsok Zoltán dobosból álló hátvédsort, akik tisztességesen eljátszották azt, ami a feladatuk volt, de a színpadi jelenlétet még tanulniuk kell.

Gary Moore Emlékest Somogyi Remig

De így legalább több figyelem irányult a főhősre, a csodacsatárra, azaz a csodagitárosra, aki egy személyes kedvencét konferálta fel, az I Look At You-t az 1980-as ‘G-Force’ lemezről. Igazi ritkaság, csemege a magamfajta hardcore rajongóknak. Ahogy a 2006-os ‘Old, New, Ballads, Blues’-ról elővarázsolt Ain’t Nobody, vagy a Love Can Make A Fool Of You, ami az 1982-es ‘Corridors Of Power’ outtake-je volt, de a rockverziót Gary – a Thin Lizzy Don’t Believe A Wordjéhez hasonlóan – átdolgozta bluesba, ez a verzió a tavalyi posztumusz albumon, a ‘How Blue Can You Get’-en volt hallható. Meg most először élőben!

Gary Moore Emlékest

Az utóbbi két dalt már Galambos Péter énekelte, aki béna beköszönés után feelinges előadást produkált. A háttérben pedig végig Gary Moore fotói adták meg az alaphangulatot az előadásnak.

Gary Moore Emlékest Somogyi Remig

Remignek mintha jobban állt volna kézre a piros Les Paul, amire közben lecserélte a fehér Stratocastert. Vagy csak elmúlt a kezdeti vizsgadrukk.

Gary Moore Emlékest Somogyi Remig Jósa Tamás

Jósa Tomi személyében végre egy profi frontember lépett a színpadra, mondhatnám úgy is, hogy egy igazi középcsatár. És a ritkaságok után az 1987-es ‘Wild Frontier’-ról érkező két dal – a Friday On My Mind és a címadó – végre felrázta a kevésbé ismert dalok miatt lanyhuló érdeklődést is. Ha már a közönséget említettem, laza telt ház volt az Analogban, azaz megtöltöttük a nézőteret, de simán el lehetett menni a sorok között egy sörért a büfébe. Ahogy a szervező Csillag Zoltán fogalmazott, „bluesteltház” volt, kb. 300 fő.

Gary Moore Emlékest Somogyi Remig

Tamás távozása után Remig cselezett egy nagyot: Gary testvére, Cliff Moore nem tudott idén eljönni, tiszteletére játszotta el a Picture Of Dorian Blue című instrumentálist, mely a gitáros 2008-as ‘Afraid Of The Dark’ albumának sikerszáma volt, és a korábbi esteken Remiggel közösen adták elő.

Gary Moore Emlékest Kontor Tamás

Kontor Tamás érkezett a fináléban, aki pár mondatban Balázs Fecóra emlékezett, majd az emlékére énekelte és gitározta el a Gary blueskorszakának szimbólumává vált 1990-es Still Got The Bluest. A 45 perces első félidőt 15 perces szünet követte, akárcsak a fociban, ellenben a folytatásnál elnézhette a bíró az órát, mert hosszabbítással együtt 1 óra 45 perc lett a második játékidő.

Gary Moore Emlékest

A második játékrészben Henrik Freischlader köszönt be pontban kilenckor, és az Oh Pretty Womannel ott folytatta, ahol az előző rész abbamaradt. A felállás tagjai voltak még Pete Rees basszusgitáros és Graham Walker dobos, akik Gary Moore kísérőzenészei voltak egykor, valamint Szebényi Dániel billentyűs, aki – többek között – a tízéves Run For Power – Gary Moore Memorial Bandben is zenél. Ez is alkalmi csapat volt, de mennyivel profibb, mint az első félidei!

Gary Moore Emlékest Pete Rees

Henrik nagyon erősen kezdett, jött a Cold Black Night a ‘Back To The Blues’-ról, a Since I Met You Baby az ‘After Hours’-ról és az I Loved Another Woman a ‘Blues For Greeny’-ről.

Gary Moore Emlékest Henrik Freischlader

A blues kötetlenebb műfaj, Henrik ezt ki is használta, nem kímélte hangszerét, és nem ragaszkodott az eredeti szólókhoz.

Gary Moore Emlékest Szebényi Dániel

Szebényi Dani Hammondját is élmény volt hallgatni még kíséretként is, de a Since I Met You Babyben még egy szólónyi helyet is kapott. Hangos ováció nyugtázta az előadást a dal végén.

Gary Moore Emlékest Henrik Freischlader Vámos Zsolt

Ahogy Vámos Zsolt gitáros érkezését is. Ő a Run For Power gitárosa, Gary Moore magyarországi helytartója, vele együtt szólt a Too Tired. Zsoltot jó volt hallgatni. Henriket nézni is. Ő az a fajta bluesgitáros, aki átél, „megszenved” minden hangot, hozzá képest Zsolt maga volt a taoista átszellemültség szobra.

Gary Moore Emlékest Vámos Zsolt

A dal végén a kiállás alatt viszont remek gitárpárbajt vívott Henrikkel, a Cut It Outot (‘Old, New, Ballads, Blues’) pedig már egyedül játszotta.

Gary Moore Emlékest Henrik Freischlader Tommy Katona

Tommy Katona érkezett erősítésként, bár az erősítője bekrepált, de mialatt kicserélték, a banda rázendített (és a dobos pergetett) a Don’t You Lie To Me kezdeti taktusaira, Henrik pedig imprójával szórakoztatta a nagyérdeműt. Élmény!

Gary Moore Emlékest

Dani újabb szólólehetőséget kapott, sőt, a párbajba is beszállhatott harmadikként. A dal végén a refrénben a közönség énekeltetése sem maradt el.

Gary Moore Emlékest Tommy Katona

Tommy, a magyar SRV köszöntötte a hazai szurkolókat és a ‘Still Got The Blues’ maxi B oldalán szereplő The Sky Is Cryinggal vitte előre csapatát. A visszatérő Vámos Zsolt most is olyan volt, mint Rodolfó: Csak a kezemet figyelje! Vagy mégse? A dal végén végre láttam mosolyogni!

Gary Moore Emlékest Vámos Zsolt

Az All Your Love után Tommy újabb köszöntése ezúttal a zenésztársaknak szólt: „A mester saját zenekarával fellépni elképesztő!” Majd folytatta a menetelést a That’s Why I Play The Blueszal, a ‘Power Of The Blues’ ragyogó lírájával.

Gary Moore Emlékest Graham Walker

Tommy felkonferálta zenésztársát, Travis Montoyát, akivel 12 éve játszik egy csapatban, majd a texasi csodagitáros közölte, hogy Gary főhajtása következik a texas blues előtt, a Texas Strut. Ebbe már Henrik is be akart szállni! Rögtön ki is alakult egy gitárpárbaj az elején.

Gary Moore Emlékest Tommy Katona Travis Montoya

Montoya az eddigi laza bluesfigurák helyett rockosabb dobtechnikát vetett be, ami ment is ehhez a dalhoz. A Walking By Myselfre már Vámos Zsolt is visszatért, és a Szebényi Dani által énekelt dalnak már az intrójára hatalmas párbaj alakult ki hármuk között, de ahogy arra számítottunk, ez már a finálé volt. 22:35-kor még sikerült visszatapsolnunk őket, de Henrik Parisienne Walkwayse után 22:45-kor már végleg el kellett köszönnünk tőlük.

Gary Moore Emlékest

Nagyszerű este volt, a mennyországban éreztem magam! Talán ott volt valahol Gary Moore szelleme is a vállamon. Az első félidőben Somogyi Remig hegemóniáját csupán Kontor Tamás tudta megtörni pár percre, a második játékrészben a bluesgitározás német istensége, Henrik Freischlader, a magyar SRV, Tommy Katona és Gary Moore magyarországi helytartója, Vámos Zsolt közösen igyekezett az ír gitáros muzsikáját megidézni. Sikerrel!

Első félidő (45 perc): Remig és barátai: Reach For The Sky (‘Run For Cover’ 1985) / I Look At You (‘G-Force’ 1980) / Ain’t Nobody (‘Old, New, Ballads, Blues’ 2006) / Love Can Make A Fool Of You (‘Corridors Of Power’ outtake – ‘How Blue Can You Get’ 2021) / Friday On My Mind (‘Wild Frontier’ 1987) / Wild Frontier (‘Wild Frontier’ 1987) / Picture Of Dorian Blue (Cliff Moore – ‘Afraid Of The Dark’ 2008) / Still Got The Blues (‘Still Got The Blues’ 1990) //

Második félidő (1 óra 45 perc): Henrik és barátai: Oh Pretty Woman (‘Still Got The Blues’ 1990) / Cold Black Night (‘Back To The Blues’ 2001) / Since I Met You Baby (‘After Hours’ 1992) / I Loved Another Woman (‘Blues For Greeny’ 1995) / Too Tired (‘Still Got The Blues’ 1990) / Cut It Out (‘Old, New, Ballads, Blues’ 2006) / Don’t You Lie To Me (‘After Hours’ 1992) / The Sky Is Crying (‘Still Got The Blues’ maxi B oldal, 1990) / All Your Love (‘Still Got The Blues’ 1990) / That’s Why I Play The Blues (‘Power Of The Blues’) / Texas Strut (‘Still Got The Blues’ 1990) / Walking By Myself (‘Still Got The Blues’ 1990) /// Hosszabbítás: Parisienne Walkways (‘Back On The Streets’ 1978)

Szerző: CsiGabiGa
Fotók: Császár Márta
Köszönet a lehetőségért a LOTS Musicnak!

Megosztás