Én is felültem a nosztalgiavonatra. Vagy nosztalgiahajóra, ha stílusos akarok lenni. A Queen – miután behajózott Budapestre – zenetörténelmi koncertet adott, melyet most Peter Jacksonnak köszönhetően 21. századi kép- és hangminőségben nézhettem újra.
A Beast In Black állati nagy bulit csapott, Kakko elművészkedte a Sonata Arctica előadását, a Frozen Crown meg 3+2 felállásban lépett színpadra, szerencsére annál sokkal jobb zenével.
Az előjáték a Heavy Pettin volt a varázsló búcsújához – soha rosszabb előzenekart –, a Uriah Heep pedig szépen köszönt el, olyan intenzív búcsúkoncertet adva, ami meghagyta a reményt, hogy talán egyszer még – ha csak egy fesztiválturnén is – viszontláthatjuk őket.
Nem, nem pakolták tele az Analog Music Hall nézőterét székekkel, a Stratovarius exgitárosa, Timo Tolkki játszotta végig ülve a koncertet. Bár a lábain már nem tud megállni egy egész estén át, a kezei még ugyanolyan jól működnek.
Simon McBride új életet lehelt a Deep Purple-be, akik olyan önfeledten muzsikáltak a színpadon, mint már régen, és hogy a Jayler képében milyen előzenekart találtak maguknak! De ezt majd lejjebb elmesélem.
Legutóbbi hozzászólások