30 dal, bő 3 óra, és hamisítatlan 70-es évekbeli életérzés Bruce Springsteen debütalbumának 50 éves (na jó, 51) évfordulóján a 75 éves énekestől. 12 ütőhangszeres, 5 fúvós biztosítja azt az aréna rockba oltott americana feelinget, és teszi felejthetetlenné azt a fesztiválhangulatot, melyet New Jersey tengerpartján, az első lemez címét is adó Asbury Parkban rögzítettek 2024-ben. Csak az a kár, hogy 1 Blu-rayt nem tettek a 3 CD mellé.
A Hardline hajthatatlanul ragaszkodik első lemezére épített műsorához, ami akár unalmas is lehetne. Mondom, lehetne, de nem volt az, mert Johnny Gioeli színpadi jelenléte és zenekarának felszabadult produkciója volt a garancia arra, hogy elégedetten távozzon a közönség. És ehhez az előtte fellépő bolgár Sevi és csapata is hozzátett.
Imádom a Myrath zenéjét, és ezen nem változtat az sem, hogy Zaher Zorgati énekes mintha egyre jobban rátelepedne a produkcióra. Ötödször láttam őket, és most is lenyűgözött az orientális muzsika és a progresszív metál fúziója. Dudás Ivett és a Roses Of Thieves pedig előzenekarként a legjobb választás volt.
A csillagok ritka együttállása kellett ahhoz, hogy a Gary Moore születésnapjához igazított emlékkoncert és a hold járásától függően évente változó időpontban megtartott húsvét ünnepe egy időre essen. Méghogy szerencsétlen szám a tizenhármas! A blues-rock és a rock hazai és nemzetközi csillagai segítségével feltámasztottuk a húristen zenéjét – számos easter egg-gel feldobva – egy négyórás, monstre koncerten, hogy a következő egy évben ebből táplálkozzon lelkünk.
Axel Rudi Pell frontembereként Johnny Gioeli a szívét is beletette a produkcióba, míg a Neverland énekese csak férfibőrbe bújt Szíj Melindaként bolyongott a színpadon. Pont ennyi a különbség egy vérbeli profi előadás és egy amatőr próbálkozás között.
Legutóbbi hozzászólások