Interjúsorozatunkban rock- és metalzenészek mondják el, hogyan élik meg és milyen zenékkel élik túl a járványhelyzetet. Kóbor János (Mecky), az Omega frontembere megosztotta velünk, hogy kész a zenekar új lemezanyaga, a ’Testamentum’, de mesélt érzéseiről a mostani bezárt világgal kapcsolatban, valamint azt is elmondta, hogy nem nagyon hisz a statisztikáknak.
Hogyan éled meg a járványhelyzetet?
Gondolom úgy, mint mindenki más, bezárva lenni nem egy új és jó érzés. Ha van értelme, az ember elfogadja, én azok közé tartozom, akik egyelőre még reménykednek abban, hogy van értelme.
Hogyan telnek a napjaid?
Április elsejére terveztük az új, ’Testamentum’ lemezünk nemzetközi sajtótájékoztatón történő bemutatását, ez sajnos nem jött létre. Európában, így nálunk is akkor léptek életbe a legszigorúbb intézkedések. El kellett halasztanunk, de hogy pontosan meddig, azt nem tudom, viszont kihasználjuk az alkalmat arra, hogy néhány polírozást végezzünk a már kész anyagon. Viszont lesz egy zárt kapus (színpados) ‘Omega Testamentum’ lemezbemutató koncert – a koronavírus miatt elmaradt nemzetközi sajtó-lemezbemutató és az azt követő koncert-főpróba helyett –, egyelőre sajnos még közönség nélküli tévéközvetítésen, annak reményében, hogy hamarosan elkezdődhet az ‘Omega Testamentum’ nemzetközi turnésorozat.
Tudsz kreatív munkát végezni? Hat rád ez az időszak?
Megmondom őszintén, a koronavírussal nem foglalkozunk, a ’Testamentum’-ban meg pont benne vagyunk. Ez egy dupla album az Ó- és Újtestamentummal, pont a járvány kezdetére lett kész. A bemutatóra és a megjelenésre már nem kerülhetett sor, Európa-szerte leállt a gyártás, így a sokszorosításra már nem kerülhetett sor, bár a Nightwish új lemeze pár napja mégis megjelent. Remélem, belátható idő múlva helyreállnak a dolgok, bár ez a tavasz a tervezett dolgokkal együtt megy a kukába. Nyárra terveztük a lemez megjelenését, és a bemelegítő bulikat az őszi turnéra, reméljük, ezek már rendben lezajlanak.
Milyen zenéket hallgatsz mostanában?
Én mindig azokat hallgatom, amelyek a legtöbb figyelmet kapják, a legsikeresebbek. A járvánnyal ellentétben a rockzene már rég túl van a csúcsponton, de még közel sem múlt el. A rockzene él, bár ma már más a hatása, de a mai állapotában is érdekes és hat is ránk. Én elsősorban az európai epikus bandákat szeretem. A filmzenék is átalakultak mára, hiszen szimfonikus mivoltuk ellenére sok rockzenei elemet tartalmaznak (Hans Zimmer, Thomas Bergersen). Úgy gondolom, hogy ami a legtovább fennmaradt, az a progresszív rock és a metal bizonyos ágazatai, de ez utóbbinak sem az ortodox formája, hanem az olyan ágak, mint a szimfonikus, opera-, elektronikus, ipari vagy a progresszív metal. A ’Testamentum’ stílusa talán progresszív szimfonikus rocknak nevezhető.
Egyik kedvenc zenekarod a Nightwish. Hallottad az új lemezt?
Persze. Én a Nightwishnél ennél jobbhoz szoktam, viszont azt sem mondanám, hogy könnyű dolguk volt. Három szakasz volt a pályafutásukban, és mindegyikben idő kellett a kibontakozáshoz. Az első, az opera metal korszak Tarja Turunennel nagyon hatásos volt. Amikor elment és Anette Olzon jött, már más lett, nem volt olyan jó. Viszont Floor Jansen érkezésével ismét helyükre kerültek a dolgok, ám ezzel az új albummal egy kicsit helyben járnak. Az Omegához képest metalosabb a stílusuk, viszont a szimfonikus elemeket szerintem sokkal sablonosabban használják, mint mi. A mai előadók közül őket szívesen hallgatom, de ez a mostani album nem a pályafutásuk csúcsa. Ezt egyébként már a Rammstein legutolsó albumánál is éreztem. Akikben nem igazán szoktam csalódni: a Dream Theater, az igazi kedvenc! Ők még megtartották a budapesti koncertet, de Portnoyék – a Sons of Apollo – már nem játszhattak március végén.
Mi hiányzik a legjobban a karantén előtti életedből?
A szabadság tudata. Nem szeretem, ha korlátoznak, de ha kell, megteszem az óvintézkedéseket, nem akarok okoskodni. Az Omega a Moszkvai Pátriárkától megkapta a legnagyobb orosz ortodox egyházi kitüntetést annak elismeréseként, hogy a Szovjetunióban mi voltunk a szabadság jelképe. Ez a jelenlegi időszak nem erről szól, igaz, egy konkrét cél érdekében, de akkor sem szeretem.
Milyen hatással lesz a járvány és a nyomában érkező gazdasági válság a zeneiparra?
Nem tudom, nem is akarom megítélni a helyzetet, tegyék meg azok, akik úgy gondolják, meg tudják oldani. Komoly aggodalmaim lesznek, ha nem sikerül időben mindent helyreállítani. Én azt hiszem, egy nagy tömeghisztéria, akár válság is keletkezhet a nyomában. De biztos ennyi van mögötte? A statisztikákkal én mindig nagyon óvatos vagyok, mert nem biztos, hogy mindent figyelembe véve adják meg az eredményeket. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy az okozott károk mennyiségét megfelelően tüntetik fel. Kezdetben úgy tűnt, hogy egy komoly járvány elé nézünk, és mindenkinek karanténba kell vonulnia, és akkor nem terjed. Óriási egyetértés volt a világban, úgy tűnt, Amerikától Iránig mindenki ugyanúgy cselekszik. Később kiderült, ez mégsem igaz, mert voltak meghatározó országok, melyek másként reagáltak, és egyáltalán nem biztos, hogy rosszabbul jártak. Magyarország nemigen tehetett mást, ha az egész világ így reagált. Pusztítottak járványok a történelem során, aztán végük lett. Azt gondolom, ez sem tarthat örökké. Bár a koronavírust – amennyit tudok róla – nem tartom különlegesnek, új és még nem megismert, de ebben nem áll egyedül. A tudomány biztosan megtesz mindent a megismeréséért és a leküzdéséért. De sajnos a tudományágak csak az élet egy nagyon szűk szeletével foglalkoznak. Az egész megítéléséhez nagyon hiányoznak a filozófusok – a bölcsek –, akik talán jobban átlátnák a problémákat és a megoldások felé vezető utat. Semmiféle szabadságkorlátozó dolgot nem szeretek, de ha nincs más, el kell fogadni. Mi az újraindulást várjuk, és abban maximálisan részt szeretnénk venni.
A Karanténinterjúk korábbi részei:
#9 Dudás Ivett (Tales of Evening)
#5 Simon Bálint (Ivan & The Parazol)
Legutóbbi hozzászólások