Különleges alkalomból, két egymás utáni napon lépett fel a Budapest Parkban hazánk legnépszerűbb zenekara, a 33 éves Tankcsapda. Az apropót az adta, hogy a zenekar egyik – ha nem a legsikeresebb – lemeze, ’A legjobb méreg’ 30 esztendős. Ennek a megünnepléséről szólt ez a dupla este. A két koncert érdekessége az volt, hogy két különböző előzenekar lépett fel, illetve a két műsor sokban tért el egymástól. Ugyan mindkét napon eljátszották a teljes „Méreg” albumot, de más-más formában. Hogy miként döntötték el, és miként alakult ki a végleges program, arról később.
Ugyanis első nap az Abaházi.RT volt a bemelegítő csapat, ami értelemszerűen a volt Sing-Sing-es Abaházi Csaba zenekara. Társai kipróbált „Rohadt Trógerek”, ahogy Csaba értelmezte a zenekar nevében szereplő „RT” kifejezést. A legnagyobb meglepetést én okoztam magamnak, ugyanis a program gerincét adó Sing-Sing számok egyből beugrottak, pedig nem is emlékszem, mikor voltam utoljára olyan koncerten. Azt hiszem, fesztiválon hallottam pár nótát az új felállással, de ezek a számok Csabi hangján az igaziak. És az orgánuma, a szavak kiejtése, a hangsúlyok, meg úgy kompletten az egész, szerintem ennek volt köszönhető, hogy egyből beugrottak a dalok. Valamelyiket szinte végigénekeltem, de volt, ahol csak a refrén ugrott be.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
A Tankcsapda motyója előtti teret azért Csabi rendesen bebarangolta, de a banda többi tagján is látszott a rutin. Ahogy Czudor Gyula bánt a basszusgitárral, ahogy különböző pózokba vágta hangszerét, ez az “évek és a rutin” hozománya.
Juhász Attila dobos is elég látványosan, nagy elánnal játszott, így valahol érthető volt, hogy a hűvös ellenére félmeztelenül tolta le a bulit.
Amikor bevonult a zenekar, első blikkre azt hittem, hogy a banda leigazolta Oliver Hartmannt, a gitáros Beke Péter annyira emlékeztetett a német srácra. Ráadásul mindkettő vokálozik is a gitár mellett.
Abaházi Csabi pedig vérprofi módjára vezényelte le a műsort, a közönséggel hamar megtalálta a közös hangot, bár ilyen nótákkal, amiket hoztak a srácok, könnyen és gyorsan maguk mellé tudják állítani a nagyérdeműt.
Az egyik nótában az énekes fia is szerepet kapott, ugyan nem énekes a gyerek, hanem gitáros, de a Parkban fellépni közel telt ház előtt jó kiindulási alap lehet. Az meg, hogy a házigazdák a Szevasz öcsém nótájára megírt Helló báttya dalt eltolták… Mit mondjak, van vér a pucájukban!
Biztos slágerrel, a Halál a májra dallal zárták a rendelkezésükre álló időt. Nekem azért a dal alatt néha beugrott a Mirigyek szövege, azt gyakrabban hallottam, míg az eredetit szerintem évtizedek óta nem.
Másnap a Fatal Error zenekar volt a kezdő, belőlük kevesebbet láttam, mivel dolgom is volt, illetve őket egyébként is láttam párszor a Tankcsapda előtt. Ha az előző napi bandánál a rutint emeltem ki, akkor itt elsősorban az ifjonti hévet kell díjaznom.
A Halandó szövege már ismerős volt, és nagyon jó kis húzós kezdő nóta, ami megadja a zenekarnak is a kellő löketet, hogy a műsort, mint egy gyorsvonat tolják le.
Kornyik Botond basszusgitáros raszta séróját szinte az első daltól kezdve propellerezte, elég látványos alapot adva a banda megjelenéséhez. De az intenzitás mindegyik tagra jellemző, Rónai Dávid gitáros is folyamatosan headbangelt végig a koncerten.
Energiából a billentyűs Balázs Mihálynak is bőven kijutott, azt már máskor is néztem, hogy szinte folyamatos mozgásban van a hangszere mögött, ugrál, headbangel, de gyakran mozdul ki az állványa mögül is.
Joós Bence gitáros talán a banda legnyugisabb tagja, szólóit viszont nagyon ízesen játszotta. És mindenki mögött biztos pontot adott a dobos Balázs Miklós, így a többiek tudtak „élni” az első vonalban.
És akkor essen szó a művészről, Rimóczi Zsolt énekesről, aki mindig egy zokniban lép fel (Sidi is elleste ezt a stílust Glasgow-ban, ahova nem érkezett meg a zenekari cucc és cipő nélkül volt kénytelen játszani), és ez a megszokottól való elrugaszkodás az egész srácra igaz. Nagyon átélte a dalokat, ha kellett, pörgött, mint a mérgezett egér, ha a dal úgy kívánta, lerogyott a kontroll ládára és úgy szavalta a dalt.
Halandó / Van hullám, nincs tenger / Ébresztő / Szóhoz juthatnék / Hallucináció / Képek / Művirágok karneválja / Néma / Idő / Újrafestem / Forradalom / Túltoltad / Padlón / Kulcs
Ez most egy picit rendhagyó beszámoló lesz, mivel a két napot megpróbálom egybevenni és picit összehasonlítani. A banda úgy döntött, hogy ha már két egymás utáni napon ünneplik a lemezt, akkor az egyik nap teljes egészében úgy játszák el, ahogy az anno megjelent, az albumon hallható sorrendben. A másik napon is elnyomják az egészet, de ott már összevissza. A többi dalt szavazás útján választották ki, a rajongók szavazhatták be kedvenc nótáikat a műsorba, melyek közül a koncert hetének közepén a próbateremből bejelentkező Sidi és Laci pénzfeldobással döntöttek.
Péntekre esett a sorban előadott lemez és szombaton már mintegy a programba beágyazva került terítékre. A színpadkép és a látvány nagymértékben megegyezett a Campus fesztivállal kapcsolatban leírtakkal, csak mindenből egy picit több volt. A legnagyobb különbség a hatalmas ledfalra vetített vizuálokban volt. Erre a koncertre teljesen új videókat, grafikákat készítettek, mivel a dalok egy részét nem játssza folyamatosan a trió. És egy különleges kis repülő tárgy is többször megjelent a színpadon, ugyanis egy kisméretű drónnal kamerázták a koncertet, de annyira pici volt, hogy Sidi lába között simán el tudott szállni, miközben szólózott. A buli után mesélte Sidi, hogy az egyik alkalommal beleakadt a kábelébe, de második nekifutásra már átjutott a lába között. Amúgy az így készített felvétel bekerült a cikk végén is látható aftermovie-ba, csak figyelni kell.
Ami megegyezett mindkét nap, az a közönség mérete, mindkét nap közel voltunk a teltházhoz, mintegy 8000 embernél többen gyűltünk össze. Szóval pénteken nem úgy indult a koncert, hogy egyből ’A legjobb méreg’-be csaptak bele a srácok, hanem 3 számot lenyomtak amolyan felvezető gyanánt, és azután érkezett a szülinapos album.
A kétnapos monstre bulihoz jobb felevezetőt nem is találhattak volna, mint az Üdvözöl a pokol, itt ugyanis két napig pokoli jó buli volt! A dalokat senkinek nem kell bemutatni, ezek a tételek nagyrészt a mai Tankcsapda-koncertek szerves részei valamilyen formában.
Mivel folyamatosan mászkáltam, a hangzásról nem tudok mit mondani, de amikor a fotósárokban voltam, a motyó jól szólt. Szerencsénkre az időjárás megkegyelmezett, mert nem esett, mint másnap a Billy Idolon, és a szél sem vitte a hangokat szanaszét. A lemezhez kapcsolódóan mindkét napnak volt egy kuriózuma, ugyanis a Csak neked című dal is elhangzott, amit – ha jól emlékszem – én még sosem hallottam a bandától élőben. Szombaton Lukács Laci a dalt a nemrég elhunyt Lénárd Lacinak ajánlotta, akinek ez volt az egyik kedvence a zenekartól, és erre a napra átkeresztelték a dalt Csak neki címre.
De térjünk vissza a sorrendes napra! Ami nem fért bele az eltervezett programba, az a már megszokott akusztikus blokk. A lemez lezárása után a kezdéshez hasonlóan három dalra futotta a játékidőből. Köztük szerepelt egy újkori dal, az Alföldi gyerek is, ami most már teljesen beépült az állandó programba, egy kis pihenést adva a zenekarnak és a közönségnek.
Igazi ősklasszikussal intettek búcsút a rendes játékidőnek, a Johnny a mocsokban a rajongók egyik nagy kedvence, nem véletlenül került bele a programba. A ráadásban egy premierrel kezdtek, ugyanis a pár hete megjelent Carpe Diem (A mának élek) dalt itt játszották el először élőben. A szülinapos számok mellett ez a dal volt mindkét napon fix pont a műsorban. A közönséget elnézve nagyon eltalálták a dalt, mert máris akkora tombolás ment rá, mint a többi klasszikusra, a refrént pedig már együtt énekelték a srácokkal.
A szombati napot rögtön egy „mérges” dallal kezdték, és a többi is teljesen random módon került bele a programba. A két napot figyelembe véve elmondható, hogy a rajongók, akik szavaztak a dalokra, próbáltak rámenni a kuriózumokra, illetve a ritkábban játszott nótákra. Ki gondolta volna, hogy egy dupla koncerten kimarad a Mennyország tourist?! Ha úgy vesszük, a második napi program jobban hasonlított egy hagyományos Tankcsapda-koncertre, a régi tételek közé simán be tudtak rakni olyan friss tételeket,mint a Köpök rátok vagy a Szevasz öcsém.
Ami mindkét napra igaz, az a hármas hatalmas elánja, ahogy lenyomták a bulit. A kifutónak köszönhetően Sidi gyakran kijött szólózni, de Laci is játszott a kifutón. Az akusztikus blokk hiányában Fejesnek sem volt olyan időszaka, amikor nem kellett a dobok mögött ülnie. Valamelyik nyári koncerten az Egyszerű dal alatt, amikor Laci Mikszi bácsival játszott, lejött a fotósárokba, hogy telefonjával rögzítse a dalt. Fejes az aftermovie-ban elmesélte, hogy mivel két teljesen különböző programot játszottak és voltak ritkán játszott dalok, a beállás picit hosszabb volt a megszokottnál. Ezt megerősíthetem, van, hogy szinte 1-2 dal alatt a helyére kerül minden, most viszont szerintem közel fél órát is eltöltöttek a beállással a sosem játszott váltások miatt.
A kétnapos monstre bulit az a tétel zárta, ami az apropót szolgáltató lemezt nyitja, A legjobb méreg tökéletes lezárása volt ennek a két napnak. És egy példa arra, hogy mennyire különbözően látjuk a koncerteket: a szombati este után beszéltem röviden Lacival, aki szerint a szombat erősebb volt, nekem pedig pont a péntek tűnt erősebbnek. Szerintem annak a koncertnek volt egy íve, köszönhetően talán annak, ahogy anno a srácok megírták a lemezt. Annak is volt vélhetően egy tematikája, hogy miért ilyen sorrendben szerepeltek rajta a nóták. És pénteken a közönségénekeltetős résznél akkora hangorkán jött vissza a színpadra, hogy ott fenn libabőrös lettem, pedig nem is fáztam…
Pénteki program:
Üdvözöl a pokol / Hatalom nélküli rend / Nem kell semmi / A legjobb méreg / Nem hagylak el / Fekszem a földön / Legyen az ördögé / Tudok egy munkát / Nem ismerek rád / Csőre töltve / Gyűrd össze a lepedőt / Napra nap / Az enyém vagy / Nem érdekel / Fordulj fel / Csak neked / Ezen a földön / Alföldi gyerek / Johnny a mocsokban // Carpe Diem / A rock & roll rugója
Szombati program:
Fekszem a földön / A civilizáció vége / Gyűrd össze a lepedőt / Legyen az ördögé / Fordulj fel / Csőre töltve / Nem ismerek rád / Tudok egy munkát / Nem hagylak el / Bárány / Köpök rátok / Kicsikét / Napra nap / Nem érdekel / Szevasz öcsém / Csak neki / Az enyém vagy / Be vagyok rúgva / Rock and rollnak hívott // Carpe Diem / A legjobb méreg
Szöveg és fotók: Savafan
Köszönet a Tankcsapda zenekarnak és stábjának a lehetőségért!
Legutóbbi hozzászólások