Tegnap jelent meg Bodor Máté első szólóalbuma, az ’Oh Wow!’. A megjelenés után pár nappal az Alestorm legénysége angol turnéra indul, így még a turné előtt ültem le beszélgetni a gitárossal. Szó esett a lemez születésének körülményeiről, a munkafolyamatokról, egy állatfajjal történő harcról, mely megihlette, és az esetleges folytatásról is.
Íme, Joe egy erős albummal jelentkezett, természetesen most is Kevin Shirley producer segítségével. Nemcsak a dalok sokkal jobbak most, mint a legutóbbi két albumnál, de mert kísérletezni is, olyan riffeket, dallamokat alkalmazott, amelyeket korábban nem használt. A kockáztatás bejött, most már csak egy turnéval kellene megtámogatni az új felvételeket, reméljük, megvalósul!
A Beatles zenei örökségében a ’Let It Be’-re sokan úgy tekintettek, mintha egy utólag felvarrt gomb lenne a kabáton. Igaz, ötven évet kellett várni rá, de végre kijelenthető, hogy ez az elem igenis fontos része az egésznek. Ezzel az újrakiadással végre méltó helyére került az album.
Kiváló bluesdolgozatot rakott le az asztalra Joanne Shaw Taylor, és ezen az albumon azt is bizonyítja, hogy legalább olyan nagyszerű énekes, mint gitáros.
Nem egy turné része, hanem egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt, hogy Jon Lord műfajt teremtő szimfonikus rockművét ilyen felállásban játsszák el. Hatalmas élményt nyújtott a koncert, felemelő volt, hogy ilyen kaliberű muzsikusok tolmácsolták Jon Lord valóban időtlen zenéjét.
Ez az album pont olyan, mint maga K.K.: kesernyés, erőltetett, nem sok élet van benne. (Bigfoot)
K.K. Downing megpróbálta a lehetetlent… és lehetetlennek bizonyult. Nem tudta felülmúlni egykori zenésztársai legutóbbi produkcióját, de azért szép próbálkozás volt! (CsiGabiGa)
Legutóbbi hozzászólások