Joni Mitchell: The Reprise Albums (1968-1971)

Ha áttekintjük a kanadai polihisztor költő-énekesnő-zenész-képzőművész pályafutását, egyértelmű, hogy első négy albumával írta be magát a 20. század művészettörténetének legjelentősebb lapjaira. Sorai jóval több mint dalszövegek, rendkívül választékos nyelvezettel ábrázol természeti képeket, csendéleteket, a lélek rezdüléseit, mindehhez mesteri módon adja hozzá az ember napi rutinját, botlásait, mindennapos örömét vagy bánatát.
Joni Mitchell mélyenszántó költeményeit teljesen egyedi énekstílusban adja elő, tényleg az a típus, aki azt tesz a hangjával, amit akar. Mindebbe dzsesszelemeket is belevisz jócskán, nem véletlen, hogy jóbarátja, az élő legenda Herbie Hancock 2007-ben a ’River: The Joni Letters’ lemezén az ő dalait adja elő saját képére formálva. Mindemellett albumai borítóit is maga festette, ezek a képek szintén egyedi világlátásról tanúskodnak.
Ez a csomag Joni Mitchell első négy nagylemezének felújított változatát foglalja magába. Ha úgy tetszik, minimálzenét hallunk, a két legfontosabb rész az ének és az akusztikus gitár, basszusgitárral kísérve, fúvós hangszerekkel, steel gitárral tarkítva. Hála az égnek, csak az eredeti szerzeményeket halljuk, nem tömték tele a korongokat kiadatlan dalokkal, félkész demókkal, stúdióbeszélgetésekkel.

A debütáló 1968-as ’Song To A Seagull’-nak David Crosby a producere, négy hangszer: gitár, zongora, basszusgitár, és banshee hallható rajta, az utóbbi egy bizarr hangzásra képes analóg elektronikus instrumentum. Gitáron, zongorán, bansheen Mitchell (utóbbin Lee Keefer is), basszuson Stephen Stills játszik, aki a következő évek lemezein szintén közreműködött. Az album érdekessége, hogy egy történetet mesél el két részre bontva, mindkét rész külön alcímet kapott. Az egyik csúcs a The Pirate Of Penance, mely egy többszereplős dal, természetesen valamennyi karaktert Joni játssza, csodás hangjának játéka itt érvényesül igazán.

Egy évvel később jelent meg a ’Clouds’, ismét a Mitchell-Stills duó játszik. Hasonló a hangvétele az előzőhöz, ám a zene nyomasztóbb és kevésbé energikus. A The Doors producerét, Paul A. Rothchildot bízták meg a lemez produkciós munkálataival, és a kritika szóvá is tette, hogy Crosby hiánya miatt nem lett olyan átütő a lemez, mint az előző. A sötét hangulatot jól reprezentálja a Songs To Aging Children Come, ami már a címében is előrevetíti, hogy mit fogunk hallani. „Én egy vagyok közülük” – énekli Joni a refrénben.

Az 1970-es ’Ladies Of The Canyon’ gazdagabb hangszerelésű, szaxofon, klarinét, fuvola, de még cselló is megszólal erősítve a dzsesszvonalat, sőt a ritmust Milt Holland, a néhai legendás ethno-jazz ütőhangszeres szolgáltatja. Itt halhatjuk az énekesnő egyik leghíresebb dalát, a Woodstockot, mely a fesztivált bemutató dokumentumfilm végén el is hangzik, igaz, hogy a Crosby, Stills, Nash & Young előadásában. Megjegyzendő, hogy akkoriban Joni Mitchell erősen összedolgozott a legendás négyes zenészeivel, a lemezen közreműködő The Lookout Mountain United Downstairs Choir énekegyüttes maga a Crosby, Stills & Nash formáció álnéven, Joni pedig részt vett David Crosby ’If I Could Only Remember My Name’ lemezének elkészítésében.

Az 1971-ben kiadott ’Blue’-val Mitchell felért alkotói munkássága és népszerűsége csúcsára, hiszen a kritika a mai napig egyik legkiemelkedőbb alkotásának tartja, és a lemezből csak Amerikában elkelt egymillió példány. Nincsenek fúvósok, gitárzenét hallunk, folkos-bluesos a zenei irányvonal. Visszatért Stephen Stills, sőt James Taylor is közreműködik, akihez gyengéd szálak fűzték az énekesnőt akkoriban. Itt halljuk a This Flight Tonightot, melyet két évvel később a Nazareth vitt nagy sikerre. Rockerkörökben amúgy is nagy tiszteletnek örvend Joni, hiszen David Gilmour, a Marillion tagjai vagy az Opeth-főnök Mikael Åkerfeldt is első számú inspirációként tartják őt számon.

Brandi Carlile amerikai énekesnő a kiadványhoz írt hosszabb eszmefuttatásában így vélekedik Joni Mitchellről: „Nekem ő olyan, mint egy színes kerék. Bölcsessége a dalok ritmusa, az akkordmenetek, a melódiák révén sosem áll meg. Állandóan változik, mozog. Ha figyelmesen hallgatjuk, minden lemezen találunk legalább egy dalt, egy pillanatot arra utalva, hogy éppen hol járunk, hogy mi lesz a következő szín.”
Bár lassan tizenöt éve nincs a reflektorfényben, munkásságáért 2021-ben megkapta az Egyesült Államok legnagyobb kulturális elismerését, a Kennedy Center Honors díjat.

Song To A Seagull
1. I Came To The City
I Had A King / Michael From Mountains / Night In The City / Marcie / Nathan La Franeer
2. Out Of The City And Down To The Seaside
Sisotowbell Lane / The Dawntreader / The Pirate Of Penance / Song To A Seagull / Cactus Tree

Clouds
Tin Angel / Chelsea Morning / I Don’t Know Where I Stand / That Song About The Midway / Roses Blue / The Gallery/ I Think I Understand / Songs To Aging Children Come / The Fiddle And The Drum / Both Sides, Now

Ladies Of The Canyon
Morning Morgantown / For Free / Conversation / Ladies Of The Canyon / Willy / The Arrangement / Rainy Night House / The Priest / Blue Boy / Big Yellow Taxi / Woodstock / The Circle Game

Blue
All I Want / My Old Man / Little Green / Carey / Blue / California / This Flight Tonight / River / A Case of You / The Last Time I Saw Richard