Nem, nem pakolták tele az Analog Music Hall nézőterét székekkel, a Stratovarius exgitárosa, Timo Tolkki játszotta végig ülve a koncertet. Bár a lábain már nem tud megállni egy egész estén át, a kezei még ugyanolyan jól működnek.
Timo Tolkki a Stratovarius alapító tagja és legnagyobb slágereinek szerzője. Ugyanúgy járt, mint Ken Hensley, akire alig 200 ember volt kíváncsi Budapesten, míg a Uriah Heep telt ház közeli koncertet adott most is a Barba Negra nagysátrában, zömmel az ő slágereiből. Tolkkira is csupán 100-an, talán 150-en mentünk el, mondhatjuk úgy, hogy a Strato-rajongók kemény magja, akik hallani akarták a nagy slágereket egykori bálványuk előadásában.
„Határproblémák és az utazási nehézségek miatt késve érkezett” a zenekar, így a kezdést fél órával elhalasztották, ha lett volna előzenekar, játszhatott volna egy hosszabb műsort, így meg álldogáltunk egy plusz félórát, de ezzel együtt sem volt hosszú az este.
20:33-kor kísérte fel Titta Tani énekes a színpadra Tolkkit, aki egy krónikus belsőfül-rendellenesség miatt egyensúlyzavarral küzd, ezért ülve gitározta végig az estét. A kellemetlenség ellenére láthatóan jókedvű volt, erőt adott neki a közönség szeretete és lelkesedése.
Nem cicóztak, rögtön két nagy kedvencemmel kezdtek, a Hunting High And Low-val és a Paradise-szal alapozták meg a hangulatot, a közönséget is hamar elkapta a gépszíj, és együtt énekelték szinte az egész dalokat, nemcsak a refréneket a bandával. Mondom, hogy a hardcore rajongótábor jött el erre.
„Az ‘Intermission’ albumról” érkező Cold Winter Nights felkonferálásakor éreztem némi kommunikációs bakit, ez eredetileg a ‘Destiny’ európai bónuszdala volt, a ritkaságok válogatásaként megjelent ‘Intermission’-re ezért került fel, de hát az olasz énekes a dalszövegeket is az iPadjéről olvasta, gondolom, az átkötő szöveget is megírták neki.
Egyébként az egész csapat azokból az olasz bérzenészekből állt, akik minden, egy szál hangszerrel turnéra induló gitárost kísérnek Európában Vinnie Moore-tól kezdve Michael Angelo Batión át David Ellefsonig. Talán az olaszságukat demonstrálandó adta elő Giuseppe Cioffi billentyűs a Toto Cutugno-feldolgozást, a L’italianót Tolkki akkordkísérete mellett. Teljesen feleslegesnek éreztem. Még ha meghangszerelték volna, és Tolkki nyomott volna rá egy szólót, akkor csak-csak…
De nem ez volt a legnagyobb probléma. A mindig tökéletesen szóló Analog Music Hallban olyan próbatermi hangzást sikerült összerakni, ahol tompán püffögött Alessio Palizzi dobja, ahol a billentyűszóló beleolvadt a mindent elborító kásába, melynek része volt Francesco Caporaletti basszusgitárja is, és az ének is épphogy átütött ezen, még szerencse, hogy a gitár legalább jól szólt, úgyis ezért jöttünk. Meg az ismert slágerekért.
Hogy ennek a késés volt az oka, hogy nem maradt idő soundcheckre, vagy a szedett-vedett technika, nem tudom. Remélem, csak az előbbi, mert az vis major, és nem igénytelenség!
A The Kiss Of Judasnál már elkezdtem helyezkedni a teremben, hátha máshol jobban szól, de nem volt szerencsém. Közben azon is morfondíroztam, hogy milyen jó, hogy legalább a másik Timo, Kotipelto ott maradt a Stratovariusban. Lehet Titta Tani akármilyen jó énekes (hallottam énekét a Spotifyon), egyszerűen nem klappolt a hangja ezekhez a dalokhoz.
Szerencsére Tolkki villogott, a közönség ennek örült, a gitáros is örült a fogadtatásnak, így mindenki boldogan és elégedetten távozott. Csak nekem maradt keserű a szám íze: az Analogban eddig mindig biztosra mehettem a jó hangzást illetően, ez a koncert összességében csalódást keltett, és meggyőződésem, ha nem ennyire brilliáns a műsorösszeállítás, akkor a többieknek is lett volna idejük elgondolkodni a fentieken. De szerencsére Tolkki a 88 perces műsor alatt egy másodpercre sem hagyta lankadni figyelmüket és lelkesedésüket (talán csak a L’italianót kivéve). Voltak mentális problémái, most meg még ez az egyensúlyzavar is… de gitározni még mindig nagyon tud.
Hunting High And Low / Paradise / Cold Winter Nights / Speed Of Light / The Kiss Of Judas / Phoenix / 4000 Rainy Nights / Visions (Southern Cross) / Stratosphere / Father Time / L’italiano / Forever / Eagleheart / Black Diamond
Szerző: CsiGabiGa
Fotók és videó: Savafan
Köszönet a Livesoundnak a lehetőségért!
Legutóbbi hozzászólások