A Rómeó Vérzik 18 dala észrevétlenül suhant el az Akváriumban, ez az este nem a látványelemekről, hanem a zene erejéről és az élményről szólt. A 4Oz. a felvezetésben kellemes meglepetést okozott Ozzy klasszikusainak őszinte előadásával.
A Road, a Lord és a Phoenix RT mozgalmas minifesztiválján arénáért kiáltó hangulat kerekedett, a zenekarok egy háromszálas előnőnapi rockcsokorral ajándékozták meg a közönséget.
A Visions Of Atlantis rászolgált a záró produkció szerepre a Warkingsszel szemben – szerintem – a ‘Pirates And Kings’ co-headlining koncerten. Talán ha utóbbi nem Manowarra vonul be, hogy aztán Opust dolgozzon fel, hanem fordítva, hatásosabb lett volna. Az Induction featuring Kai Hansen felállás viszont már szintén főzenekari produkcióért kiált.
Az Architects nemcsak feltüzelte a közönséget, hanem benzinnel jól meglocsolta, majd gyufát gyújtott és rájuk dobta, de igazából a LANDMVRKS hatalmas energiája és a titokzatoskodó PRESIDENT katartikus előadása is gyújtó hatású volt.
A Hooligans 31 dalon át utazva jutott el a Kendőzetlen igazságtól a Hotel Mámorig ezen az ünnepélyes, nosztalgikus, pörgős, izgalmas, meglepetésekben bővelkedő koncerten. Örülök, hogy velük és úgy tízezer rajongóval együtt ünnepelhettem!
Aki a Sylosist megnézte, nemcsak egy jó koncertet kapott, hanem egy üresjáratmentes, klubszagú, mégis profin összekalapált világszínvonalú headliner show-t. A Revocation szettjében nem csupán a technikai tudás, hanem a nyers erő, a sötét atmoszféra és az agresszió találkozott egyetlen lélegzetelállító élményben.
Legutóbbi hozzászólások