Van az a pont, amikor egy zenekar koncertjére nemcsak a jó zene miatt megy el az ember, hanem valami sokkal többért. Az Irigy Hónaljmirigy esetében ez különösen igaz. A csapat ugyanis egy teljesen egyedi, korszakalkotó műfajt teremtett meg a magyar zenei életben. Ki gondolta volna az 1990-es évek elején, hogy 35 évvel később egy telt házas koncertet adnak majd az MVM Dome-ban? Pedig pontosan ez történt, a zenekar végigszaladt a három és fél évtizedes „mirigyes” diszkográfiáján, és mindeközben éreztem – és a közönség is érezte –, hogy mennyire kivételes tehetség ez a „nyolc kan” – náluk egy harmincéves poén ma is ugyanúgy betalál, mint amikor először elsütötték.
A Mirigy-show látványvilága pöpec volt: fények, pirotechnika, konfettiáradat, kivetítők –mindent bevetettek! Külön öröm volt látni, mennyire figyelnek a részletekre: szinte minden üresnek gondolt felületen vagy látványelemen feltűnt a „Mirigy” felirat. A koncert egy humoros kisfilmmel indult, amelyben a csapat egy repülőből kiugorva, ejtőernyőkkel ereszkedik az MVM Dome felé. Nem sokkal később ténylegesen is megjelentek a színpadon: Sipos Péter, Sipos Tamás, Varga György ”Győző”, Kabai László, Molnár Imre, Papp Ferenc, Uszkó László „Uszi” és Csarnoki Antal „Atom”.
Szintén lenyűgözött (vagy inkább ráeszméltem arra), hogy a banda igazi zenészek halmaza, nagyrészük hangszert ragadva tolta végig a 2,5 órás koncertet!
A vokál nagy részét a Sipos fivérek és Varga Győző adták, természetesen profi énekesi minőségben. Ami mégis kibillentett abból az illúzióból, hogy egy „egyszerű” koncerten vagyok, az a számok közti 180 fokos fordulat. Minden dal egy új karakter, egy új jelenet volt: női ruhák, parókák, napszemüvegek és különféle kiegészítők – boroskanna, seprű, fux, ruhaszárító, hajháló – tették még szürreálisabbá a látványt. A zenekar rutinosan váltogatta a karaktereket, olyan gyors jelmezváltásokkal, mint a profi színészek egy-egy színházi jelenet között.
Ez a karakterutánzás sokszor egészen hitelesre sikerült. Az Ilyenek voltunk című dalnál például az énekhang annyira hasonlított Kovács Ákoséra, mintha maga az énekes lett volna. Ekkor egy pillanatnyi sokkhatás ért, de hiszen ő Ákos, az „indián srác” személyesen!
A dal alatt stílusosan mindeközben kivetítésre kerültek az elmúlt évek legszebb emlékei. A show nem csak örömkönnyekből állt. Mindenki, aki aznap ott volt, várt egy pillanatra: igen, pontosan arra, amikor a zenekar megemlékezett egykori tagjáról, Ambrus Zoliról. Sipos Peti kissé remegő hangon vallotta be, hogy „Zolika nagyon hiányzik mindenkinek”. Egy kicsit megállt itt az idő, pár könnycsepp legördült jónéhányunk arcán. Ezután levetítették Zoli egyik emlékezetes előadását – az R-GO egyik slágerét –, így egy kicsit olyan volt, mintha ő is velünk lett volna azon az estén (de hát ott is volt).
Az est további meglepetéseket is tartogatott. Egy imitált áramszünet után Galambos Lajos, azaz Lagzi Lajcsi jelent meg a színpadon egy közös dal erejéig. (Nem véletlenül: annak idején a Lajcsi vezette Dáridó című műsor nagyban hozzájárult az Irigy Hónaljmirigy ismertségéhez.)
Nem sokkal később a srácok felhívtak egy fiút, Krisztiánt a színpadra „gitározni”. Ahogy megszólaltak a léggitár akkordjai, füst és lángcsóvák kíséretében megjelent Rúzsa Magdi, és elénekelte az egyik legkeményebb rockklasszikust, az AC/DC legendás Highway To Hell című dalát. A produkció végén a fiú egy dedikált elektromos gitárral térhetett haza.
A koncert végéhez közeledve még egy Majka-bejátszás is érkezett, amelyben a rapper csipkelődő stílusában üzent a Mirigyeknek. Az est zárásaként pedig felcsendült a zenekar egyik legismertebb dala, a Y.M.C.A.
Az Irigy Hónaljmirigy ezen az estén bebizonyította, hogy 35 év után is képes működő, sziporkázó, profi show-t színpadra állítani egy telt házas aréna közönsége előtt. Mert lehet, hogy a világ folyamatosan változik, de a Mirigy örök!
Így hülyítjük a népet / Kéthetes gatyó–Apu vedd meg a rakpartot / Képzeld a víz kiver–Kócos fürtjeim–Ez a dal, ami szól–Mi ez a szar…?–Sustorgós szavak / Origo / Reptér / Huncut karnevál / Nem élhetek pia nélkül (tiszta vizet igyanak az állatok) / Tik vagytok parasztok–Dal a csávóról / Borból jó a kannás–Indiánsrác / Ilyenek voltunk / Csóró a téren / Rum a tejbe / A rock & roll rigója / Szétesem / Szívós szemű Márta / Darabokra törted a szívem / Próbálj meg lazítani / Nincs fuxa jáj / Highway To Hell / Világít a számban a Negró / Jóisten / Anyáddal jártam / Kakaó gengszter–Mindenki másolt // Numerakirály /// El Dívány–Mirigy himnusz
Szöveg: Balya Boglárka
Fotók: TT
Köszönet a Live Nation Magyarországnak!
Legutóbbi hozzászólások