Nem tudom, lesz-e még alkalmam újra ebben a felállásban látni a The Gatheringet, de ha ez volt az egyetlen lehetőség, akkor már ezért is megérte várni közel harminc évet. Vannak esték, amelyeket az ember egyszerűen nem felejt el, ez olyan volt.
Zakk Wylde nemcsak a Metallica vendégeként lépett fel nálunk a Panterával, hanem a a Black Label Societyvel is alakított egy nagyot a Barba Negrában. Amikor a show végén felkapcsolódtak a fények, nem az volt az első gondolatom, hogy „miért volt ilyen rövid?”, hanem inkább az: „ez brutális volt – holnap jön a folytatás!”.
Poppy fergeteges show-t csinált a Barba Negrában, a koncert hosszán kívül a rajongók nem panaszkodhattak semmire. Reméljük, hogy betartja az ígéretét, és visszatér hazánkba.
Az Anthrax és a Decapitated is bebizonyította, hogy a sok évtizedes pályafutás ellenére is olyan energiával és magabiztossággal játszanak, amely miatt fellépéseik ma is kihagyhatatlanok!
A Hardline hajthatatlanul ragaszkodik első lemezére épített műsorához, ami akár unalmas is lehetne. Mondom, lehetne, de nem volt az, mert Johnny Gioeli színpadi jelenléte és zenekarának felszabadult produkciója volt a garancia arra, hogy elégedetten távozzon a közönség. És ehhez az előtte fellépő bolgár Sevi és csapata is hozzátett.
Két külön világ találkozott ezen az estén. A Sex Action hozta a szabadságot, a dalszövegírói túlzásokat és az önfeledt, pimasz tombolást, a Depresszió a mélységet, tartalmat és közös erőt, amiből töltekezni lehet.
Legutóbbi hozzászólások