Dan Patlanskyt most láttam először élőben. A dalai alapján tudtam, hogy nagyon jó gitáros, de az Analog Music Hallban egészen más volt megtapasztalni, mire képes a színpadon. Sokkal nyersebben és rockosabban szólt, mint amire számítottam, és már az első néhány perc után éreztem, hogy ez az este nekem nagyon rendben lesz.
Eleinte kicsit hátrébb álltam, aztán ahogy haladt előre a koncert, én is egyre közelebb sétáltam a színpadhoz.Több helyről is megnéztem és meghallgattam a triót, és bárhonnan álltam, ugyanaz volt az érzésem: ez a három ember nagyon együtt van! Közelről persze Dan Patlansky játékát is egészen más volt figyelni. Szinte végig becsukott szemmel játszott, láthatóan teljesen belemerülve a zenébe. Bár technikailag elképesztő, nem éreztem, hogy ezt folyamatosan bizonyítani szeretné. Inkább hagyta élni a dalokat!
Ahogy a blues-rock gitárosoknál már lassan megszokott, Patlansky énekelni is elég jól tud. Erős, tiszta, mégis kicsit karcos hangja van, ami különösen jól áll a nyers, rockosabb pillanatoknak. Nálam az este a Movin’ On alatt fordult át valami többe. Már a szám elején szinte síri csend lett a teremben, mindenki a színpadra figyelt. A nóta a továbblépésről szól, és abból a gondolatból született, amit Patlansky az édesapjától kapott: bármi történik, menni kell tovább. Hát igen, néha tényleg pont akkor talál meg egy dal, amikor szüksége van rá az embernek.
Azért időnként sikerült levennem a szemem róla – pedig szép szál ember, na! Andy Maritz fiatalos, lendületes dobolása rengeteg energiát adott az estének, a keményebb részeket pedig rendesen megtolta. Greg Van Kerkhof már azzal felkeltette a figyelmemet, ahogy jó magasan, szinte a Rush basszusgitárosát, Geddy Leet idézve tartotta a hangszerét. Ahogy hol közelebbről, hol távolabbról figyeltem őket, egyre inkább a hármuk közötti összhang tűnt fel: folyamatosan reagáltak egymásra, tehát nem Patlansky és két kísérőzenész játszott, hanem egy nagyon jól összeszokott banda.
Az estét a Red Velvet Suit nyitotta és a Hold On zárta, a jól ismert dalok és rengeteg varázslatos elszállás közé becsempészve a hamarosan megjelenő koncertlemez egyik új nótáját At The Roof Of The Boot címmel.
Blues-rock koncertre mentem, de a rockból végül jóval többet kaptam, mint vártam – aminek kifejezetten örültem. Azt hittem, elsősorban Patlansky gitárjátéka marad majd meg bennem, végül mégsem valamelyik őrült szólót vittem haza magammal, hanem azt a néhány percnyi csendet a Movin’ On alatt és egy egyszerű üzenetet: bármi van, menni kell tovább!
Szerző: Balya Boglárka
Fotók: Török Tamás
Köszönet a LOTS Musicnak!
Legutóbbi hozzászólások