Indusztriál diszkó: Turmion Kätilöt, Bloodred Hourglass – Barba Negra, 2023. 02. 16.

Nem oly régen volt, amikor a Budapest Arénában a Nightwish előzenekaraként lépett fel Pesten a Turmion Kätilöt. Előtte semmit nem tudtam a bandáról, akik hazájukban egyre nagyobb közönséget tudnak maguk mellett. Akkor érdekesnek találtam, amit nyomtak, így kíváncsi voltam, mit tudnak kezdeni egy rendes műsoridővel.

A finnek előtt egy másik finn csapat izzította be a sátorba betérőket. És ebben a mondatban az izzításon volt a hangsúly. Mert a Bloodred Hourglass melodikus death metalja hamar utat talált a közönséghez. Nekem az első taktusok után egyből az In Flames ugrott be, és nem a banda középső, szerintem gyengébb időszaka. Talán csak annyi különbséggel, hogy némely dalban több minden jött samplerről, szintis alapot kapott pár dal, amitől egy picit még dallamosabbnak tűnt. De rögtön a kezdő tétel meghozta a bólogatási ingert, és ez kitartott szinte a buli végéig.

Jarkko Koukonen énekes frontemberként is megállta a helyét, folyamatos mozgásával életet lehelt a színpadi produkcióba.

Ahhoz képest, hogy a három hangszeres hangilag nem támogatta az énekest, a basszusgitáros Jose Moilanenen kívül minimális mozgással hozták le a koncertet. Ő viszont már az első dalnál beindította a saját propellerét, ami végig kitartott. Hol a színpad bal oldalán, hol a másikon tűnt fel, közben veszettül pengetett.

A Silvonenek közül a turnéra csak Lauri Silvonen jött, aki remek riffeket szórt a másik gitáros, Joni Lahdenkauppi alá, aki a szólókat hozta ezen az estén.

Programjukban a 2021-ben megjelent album került előtérbe, a műsor fele a ’Your Highness’ tételeiből került ki. A közönség, akik addigra már közel félig megtöltötték a sátrat, együtt éltek a bandával. Talán Jarkko dallamosabb, tisztább éneke lehetett volna több, akkor nálam jobban betalált volna a produkció.

Régen láttam az In Flamest és bizonyos tételek nagyon emlékeztettek az anyagaikra, ami dobott az élvezeti faktoromon. Számomra tök ismeretlen bandaként is kellemes csalódás volt.

Drag Me The Rain / Alysia / Waves Of Black / Leaves / Tell Me About Yesterday Tomorrow / In Lieu Of Flowers / The Unfinished Story / Nightmares Are Dreams Too / Veritas / Where The Sinners Crawl

Így kell bemutatni egy frissen kikerült lemezt: a Turmion Kätilöt zenekar idén megjelent ’Omen X’ albuma majdnem teljes terjedelmében elhangzott az este folyamán. Bevallom, tavaly decemberig nem is tudtam a banda létezéséről, de az arénában előadott pár percük felkeltette az érdeklődésemet. Kellően extravagáns megjelenés és az a fajta indusztriális alap, amit a finnek nyomnak, elcsalt a sátorba. És nem bántam meg, bár azt el kell ismernem, hogy az énekstílus nem a kedvencem, de az egész maga nagyon lekötött. Eleve az a fajta alap, amire rátolják a szintis részeket, szinte folyamatosan feltüzelte a publikumot. Vagy ugrált a sátor teljes közönsége, vagy öklünket rázva „höjjögtünk”.

Az egész show alapja a két énekes párosa volt, MC Raaka Pee és Shag-U tökéletesen kiegészítették egymást. Megoszlott a néző figyelme a két frontember közt, mert aki éppen nem énekelt, az is élt a színpadon. Vagy a közönség felé eső részével foglalkozott, vagy pózolt, vagy valamelyik hangszeressel adott elő páros performanszot. Az intenzitásukat jól jellemzi, hogy a szinte földig érő kabátban nyomuló MC Raaka Pee közel 2-2,5 liter vizet öntött a nyakába az egész buli alatt, hogy lehűtse magát. Mivel pár daltól eltekintve szinte végig finnül énekeltek, az átkötő szövegeket is elsősorban ő hozta, akcentusos angoljával próbálta nekünk, finnül nem beszélőknek elmesélni, miről is szólnak valójában a dalok.

Azt is megjegyezném, hogy a hangszeres szekció is alaposan kitett magáért, a biztos alapot adó Master Bates basszusgitáros és DQ dobos kezei és ujjai veszettül pörögtek az este folyamán. Bates egy másik oldalát is megcsillogtathatta, az Isä Meidän nóta végén lévő dudaszót is ő nyomta. Hogy a kezébe vett hangszerből ténylegesen jött-e hang vagy csak imitálta, nem tudom.

Amúgy az énekeseken kívül a vokálokban sokat „vastagítottak” a hangszeresek is, amolyan csordavokállal segítettek a párosnak. Én bevallom, csak jókat bólogattam, finn tudás híján nem énekeltem velük, de azért volt olyan dal, amibe a kemény mag beszállt: ez az egyetlen angol nyelvű dal volt, a Grand Ball, de ez ott annyira fel sem tűnt, annyira beleolvadt a szöveg a többi közé. A refrénnél megvolt, hogy angolul énekeltek, de a verzékben nem voltam biztos.

Baromi jól szóltak, és bár sok minden magnóról ment, de az élőben játszott dolgok nagyon jól lettek hozzákeverve. Látványban is odatették magukat a finnek, a fényekkel nagyon látványosan játszottak, ezzel elég sokat adtak hozzá az élvezeti faktorhoz. A Sabaton-koncerteken az énekes Joakim Brodén napszemüvegben szokott kezdeni, amit elég gyakran lead valakinek a közönség közé. Itt a koncert utolsó harmadában fordítva történt ugyanez, ugyanis az első sorokból valaki egy napszemüveget adott fel Shag-U-nak, aki innentől abban hozta le a bulit. Vicces volt, amikor próbált jelezni a másik énekesnek, hogy figyeljen már, miben énekel, aki annyira pörgött, hogy ezt észre sem vette, majd amikor meglátta, kikerekedett szemmel, mosolyogva nyugtázta.

Kb. a napszemüveg felvétele után a füstgépeket is bevetették, és innen már a koncert végéig kitartott az effekt. Ez is dobott  a képi világon. Közel 100 perc után vonultak le végleg a színpadról a srácok, akik mintegy 10 perc múlva már kint is voltak közöttünk és kedélyesen elbeszélgettek az ott maradt rajongókkal. Annyira jó fejek voltak, hogy MC Raaka-Pee a kérésünkre még a billentyűs RunQ-t is előkerítette a backstage-ből egy dedikálás és fotó erejéig.

Sormenjälki / Verta Ja Lihaa / Minä Määrään / Totuus / Isä Meidän / Vie Se Pois / U.S.C.H! / Suolainen Kapteeni / Teurastaja / Grand Ball / Dance Panique / Viha Ja Rakkaus / Gabriel / Kuolettavia Vammoja // Naitu / Käy Tanssiin / Pyhä Maa / Sikö

Az extrém kinézethez tökéletesen párosuló muzsika összességében egy nagyon szórakoztató és izgalmas bulit eredményezett. A koncert előtt kíváncsi voltam, hogy a decemberben látott rövid műsor headliner pozícióban is érdekes lesz-e, vagy hosszú távon monoton? Szerencsére teljesen le tudtak kötni hosszabban is, és nagyon élvezetes produkciót toltak nekünk. Azt néztem, hogy a sátor teljes létszámát valamilyen módon sikerült beindítaniuk, ki táncolt, ki bólogatott. Igen, én elsősorban a dallamos dolgokért lelkesedem, de van, amikor egy ilyen típusú indusztriális muzsika is feldob. A decemberi beszámolóban írtam, hogy engem nagyon emlékeztetett az előadás a Lindemann produkciójára, és az is leköt. Mindig volt valami látnivaló, és a muzsika, ha indusztriális is, vannak benne eléggé dallamos részek. Aki szereti a picit extrémebb dolgokat, az tegyen egy próbát velük, intenzív bő másfél órát kaptunk a finnektől.

Szöveg: Savafan
Fotók: Mahunka Balázs
Köszönet a CONCERTO Musicnak a lehetőségért!