„Egy nap két különböző zenekarral is fellépek, amire életemben nem volt még példa“ – Interjú Kertész Mártonnal

Kertész Márton tagja lett a tavalyi év meglepetés-zenekarának, a From The Skynak, de emellett készül a Special Providence jubileumi koncertjére, melyet január 20-án tartanak, ráadásul ezen az estén duplázni fog, hiszen ekkor lesz első fellépése saját bandájával, a Rivers Ablaze-zel is. Szóval sok kérdésünk volt hozzá.

 2022. január 20-a igazán különleges nap lesz számodra. Először fog színpadra lépni a Rivers Ablaze, és a ’Soul Alert’ lemez tízéves jubileumi előadására egy koncert erejéig összeáll a Special Providence akkori felállása. Milyen érzések kavarognak benned a jubileumi koncert kapcsán?

 Egy nap két különböző zenekarral is fellépek, amire életemben nem volt még példa. Rengeteg gyakorlással készülök, hogy tudjam abszolválni ezt a nem mindennapi alkalmat. Izgalommal várom a koncertet, jó lesz újra színpadra állni a többiekkel. Az utolsó koncertem a Special Providence-szel 2018. augusztus 30-án volt. Annak ellenére, hogy eltelt három év, ugyanúgy jelen lesz a kémia közöttünk. Erre a különleges és kivételes jubileumi koncertre exkluzív műsorral készülünk. Szinte minden lemezről fogunk játszani, és lesznek olyan tételek, amiket már nagyon rég nem vettünk elő.

 Mi várható az első Rivers Ablaze-koncerten?

 A Rivers Ablaze életében is különleges nap lesz, vélhetően szép számú közönség előtt először fogunk színpadon állni. A műsor gerincét a nemrég megjelent instrumentális ’Devoid Dying Sun’ lemez adja, de természetesen az első lemezről is fogunk játszani. Egyedülálló est lesz, erre az egy alkalomra egy teljesen új formációt hoztam össze. Purnhauser Pál (divideD, Mind’s Mirrors) basszusgitározik, a dobok mögé Tadeusz Rieckmann (ex-Dalriada, Sunwharf, TÝR) ül, a billentyűfelelős pedig Cséry Zoltán (Patché, Songs For Your Soul, Random Trip, ex-Special Providence). Lesz egy különleges vendége is az estnek, a Sear Bliss frontemberével, Nagy Andrással fogunk előadni két dalt a közös bemutatkozó lemezünkről. Cséry Zoltán szerepe is rendhagyónak mondható, kvázi mint egy második gitáros fog funkcionálni. Egy csomó riffet velem fog duplázni. Jó pár gitárbontást és akusztikus betétet átraktunk zongorára, ami által a dalok jelentős átalakuláson mentek keresztül.

 2020-ban jelent meg az első Rivers Ablaze-lemez ’Blood Canvas’ címmel. A lemezt hallgatva olyan érzéseim voltak, mintha mindent meg akartál volna mutatni magadból. Ezzel szemben a második lemez egy sokkal letisztultabb irányvonalat mutat. Mi erről a meglátásod?

 Mindenkinek másképp jön le, hogy milyen egy lemez. Az egész nem volt tudatos, nem volt ilyen bennem, hogy mindent bele akarok zsúfolni, nem volt koncepció, egyszerűen így jött ki a lépés. Ez a hátránya is az egésznek, legtöbben elsőre nem tudnak vele mit kezdeni. Alapvetően szeretem, ha valakinek tetszik a zeném, de elsősorban magam miatt írok zenéket. Egész pontosan: ilyet tudok írni. A ’Blood Canvas’ lemez úgy született, hogy csak jöttek egymás után a véletlenszerű riffek, de valahogy nem tudtam egy mederben tartani a dolgot, s mindig jött rá egy más jellegű téma, amit már nem vetettem el. Egy disszonáns death metal ötletet követ egy progos rész hétnyolcadban, azt követi egy black metal téma, majd azt egy ambientes leállás. Azért, mert stílusidegen, attól nekem még tetszik. Az első gondolatom az volt, hogy csinálok egy black metal lemezt, de az idő előrehaladtával egyre inkább kerültek bele death metalra, progresszív rockra és egyéb műfajokra jellemző motívumok. Nekem ez így alkot egy kerek egészet, hogy többféle stíluselemek is megtalálhatók a lemezen. A ’Devoid Dying Sun’ is ilyen jellegű, csapongok a műfajok között.  Azt aláírom, hogy ez már egy érettebb és kiforrottabb lemez. Az első lemezre az útkeresés volt a jellemző, van egy-két olyan riff, amit mai fejjel nem hagynék benne, de az akkor így született meg, és erre én roppant büszke vagyok. Ez egy természetes evolúció, ami még alakul, és még jobban ki fogja magát forrni. Tetten érhető egyfajta fejlődés a dalírásban és a koncepcióban is. Sokat kell vele foglalkozni, hogy minél többet adjon a hallgatónak. Ez nem egy olyan zene, amit az ember háttérben elhallgat, ez egy olyan hallgatnivaló, ami odafigyelést igényel.

 Az idei év nyarán jelenik meg a harmadik Rivers Ablaze-nagylemez. Eddig két különböző anyaggal rukkoltál elő. Mi várható a hamarosan megjelenő albumtól?

 A legnagyobb változás az énekes személyét illetően van, Knapp Oszkár (ex-Insane, Wrong Side Of The Wall, Grizzly)énekelte fel a lemez teljes anyagát. Mivel énekes lemez, könnyebben emészthető lesz, egy instrumentális lemez sokkal nagyobb erőfeszítést igényel a hallgatótól. De itt is stíluskavalkád jellemzi a dalokat, csapongok egyik műfajból a másikba.

 Ziskó Olivér dobolta fel a ’Devoid Dying Sun’ és a nyár folyamán megjelenő harmadik nagylemezed anyagát. Olivér elképesztő tudásával sokat hozzátett az anyag sikerességéhez. Hogyan kerültél kapcsolatba hazánk egyik legjobb ütősével?

 Ziskó Olivért Nagy András ajánlotta. Fantasztikus zenész, nagyon örülök, hogy ő szerepel a lemezeken. Elképesztő, ahogy ledobolja a brutális 240 BPM-eket, és ahol a dal megengedi, ott beleviszi a fúziós jazzes dobolását. Olivér igazi old schooler, ragaszkodott hozzá, hogy a lemezen ne legyen editálás és trigger. Ha meghallgatod a ‘Devoid Dying Sun‘ lemezt, érzed, hogy nem steril és polírozott a hangzás, van benne egy kis – jó értelemben vett – kosz, amitől sokkal nyersebb, zsigeribb és naturálisabb a dobsound. Nincsenek layerek , műhangok, nincsen kikvantálva és robotra állítva, csak Olivér van és a dobja. Van egyfajta természetes lüktetése a dobolásának, ami nagyon jót tett a lemez hangulatának.  Az elején még vonakodtam az egész dologtól, mert hozzászoktam ahhoz, hogy mindent kieditálnak, s minden tűpontos. Időközben azonban meggyőzött Olivér, hogy sokkal jobb így az egész.

 Nagyapád, Saly Németh László festményei szolgáltatták az alapot az első két lemezed borítójához. Mennyire tartod fontosnak eme családi örökség ápolását?

 Egy nagy polgári lakásban éltünk együtt nagyapámmal egy ideig, a falakon körbe-körbe az ő festményei voltak láthatók. Nagyon sok mindenen ment keresztül, volt hadifogoly, elment a látása, negyvenéves korától fogva sclerosis multiplexben szenvedett. És ezek mind-mind hatással voltak a művészetére, amely többféle korszakra bontható. Nem volt bennem olyan, hogy mindenképp össze kell kapcsolnom a Rivers Ablaze művészetét nagyapám artisztikájával. Csak jött egy ilyen ötlet. Nagyon sok lemezborító készül úgy, hogy a lemez már megvan, annak van egy története, s ez alapján készül a grafika. Itt nem erről van szó, alapvetően nincs kohézió a kettő között, de mégis bele lehet látni az összefüggéseket. Ezeknek a festményeknek megvan a maguk története, de azt csak nagyapám tudja, hogy mit gondolt bele. Nem tudom az alkotások pontos hátterét, én csak összekapcsoltam a zenémet a festmények képi világával. Mindenki azt gondol és lát bele, amit szeretne.

 Zenei tanulmányaidat hol végezted?

 A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végeztem jazzgitár szakon. Nagyon jó emlékeim vannak azokról az évekről, és azt se szabad elfelejteni, hogy az ottani barátkozások révén is kerültem kapcsolatba a Special Providence csapatával, ugyanis az akkori basszusgitárossal, Bata Istvánnal voltunk közös zenekari gyakorlat órán. Az iskolában eltöltött idő alatt kitágult a látásmódom, s nyitottabb lettem különböző stílusok iránt. Ez a fajta látásmód hatott a Rivers Ablaze zenéjére is, ez inspirált arra, hogy ne csak egy adott műfaj keretein belül írjak lemezt.

 A From The Sky együttes hivatalos tagja hogy lettél, hogy kerültél kapcsolatba a zenekarral?

 2021 nyarán ismertem meg Tari Szabolcsot, akiről kiderült, hogy nemcsak ismeri, hanem kimondottan kedveli is a Rivers Ablaze bemutatkozó anyagát, szóval volt közös téma. (nevet) Szabi ezután mesélt saját zenekaráról, és miután láttam a Libera Me című dal klipjét, azonnal igent mondtam a felkérésére. További érdekessége a dolognak, hogy egyszerre jártunk a Zeneakadémiára, közös óraink is voltak, de akkor valahogy nem elegyedtünk szóba, csak tizenpár évvel később.

Klikk ide