November 14-én a Papp László Budapest Sportarénában ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját az AWS. A különleges vendégekkel, látványos show-val és megható pillanatokkal teli este nemcsak az elmúlt két évtizedről szólt, hanem arról is, hogy a zenekar újult erővel halad tovább. A jubileumi koncertet a Mudfield vezette fel.

Úton az Aréna felé azon töprengtem, vajon miért nem lett pillanatok alatt telt házas az AWS jubileumi koncertje. Siklósi Örs emléke örökre a zenekar történetének része marad, de a fiúk már régóta nem csupán a múltjukból merítenek erőt. Az ‘Innen szép nyerni’ albummal új lendületet vettek, az Odaát klipjével bemutatkozott az új énekes, Stefán Tamás, azóta pedig sorra érkeznek az új szerzemények, és már a következő nagylemez is készül. Minden adott: tehetséges zenészek, erős dalok és lelkes rajongótábor. Úgy érzem, az AWS-ben még ennél is jóval több van, és igazán megérdemelnék, hogy még nagyobb sikereket érjenek el.
Az estét a Mudfield nyitotta, és pillanatok alatt felpörgette a hangulatot. Előttem egy hatalmas termetű srác állt, Sárrét feliratú pólóban, aki szinte teljesen kitakarta a színpadot, de olyan lelkesen tombolt, hogy képtelen voltam haragudni rá. A koncert egyik csúcspontját a Kiskacsa fürdik jelentette, amelyre aztán végképp elszabadult a hangulat. A Mudfield remekül bemelegítette a közönséget, és mire észbe kaptunk, máris következett az ünnepelt.
Az AWS bevonulásakor először a vonósok, a vokalisták és a zongoránál helyet foglaló Cséry Zoltán tűntek fel, majd megérkezett a zenekar is. Tomi szemmel láthatóan belenőtt a frontember szerepébe: felszabadultan, magabiztosan uralta a színpadot, és énekesként is meggyőző teljesítményt nyújtott, öröm volt így látni és hallani!

Brucker Bence és Kökényes Dániel gitárjátéka, Veress Áron lendületes dobolása és Schiszler Soma energikus színpadi jelenléte is hozzátett ahhoz, hogy a banda végig elképesztő intenzitással tartsa mozgásban a közönséget.
A műsor első felében a „madáchos” akusztikus feldolgozások domináltak, majd fokozatosan előkerült az AWS zúzósabb oldala is. Az ünnepléshez vendégelőadók is csatlakoztak, többek között Lábas Viki, Radó Éden és Paksi Endre is színpadra lépett. A küzdőtéren eközben beindultak a circle pitek és a mosh pitek, félmeztelen srácok tomboltak, a zenekar pedig hol közös guggolásra, hol ugrálásra buzdította a „kedves emberek”-et.

Néhány dal erejéig a fiúk a keverőpulthoz vonultak, hogy a távolabb állókhoz is közelebb kerüljenek. A látványt füst, lángcsóvák és konfettieső fokozta, a hangosítás pedig kifogástalan volt.
Az átszerelések alatt a kivetítőkön az elmúlt húsz év emlékei peregtek, a rajongók pedig külön meglepetéssel készültek.Önkéntesek „Szeretünk titeket!” feliratú lapokat osztottak szét, amelyeket a koncert közepén egyszerre emeltünk a magasba, ez a gesztus pedig láthatóan a zenekar tagjait is mélyen megérintette.

Számomra az este egyik legemlékezetesebb pillanata mégis a Lelket vennék volt. Cséry Zoltán zongorakísérete mellett ezúttal nem Tomi énekelt, hanem az egész Aréna. Több ezer ember hangja töltötte be a teret, és abban a néhány percben minden benne volt: a hiány, az emlékezés és az összetartozás.
Az ünneplés mellett a jövőre is jutott figyelem, ugyanis bejelentették tavaszi, ‘Ez a pillanatom’ című turnéjukat, aminek személy szerint különösen örültem. A címadó dal üzenete: merjünk kiállni magunkért, vegyük kezünkbe a saját sorsunk irányítását, és ne hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk arról, hogyan éljük az életünket.
Húsz év öröme, fájdalma és újrakezdése sűrűsödött ebbe az estébe. Hazafelé pedig már nem a telt ház hiányán gondolkodtam, hanem azon, hogy az AWS nemcsak a múltjára lehet büszke, hanem a jövőjére is.
Szöveg: Balya Boglárka
Fotók: Póka Saci, Nagy Márk, Bodnár Márk, Tóth Gábor
Köszönet a Broadway Magyarországnak!

















Legutóbbi hozzászólások