Olyan másfél évvel ezelőtt a nagyobb sátorban levett a lábamról a német Beyond The Black zenekar, akik az Amaranthe csapatával érkeztek hozzánk co-headliner turné keretén belül. Akkor elvitték az estét a svédek elől, és most is remek produkciót nyújtottak. Hogy ezt nem látták többen, az sajnálatos, mert azt gondolom, hogy több nézőt érdemeltek volna. Igazi nagypályás produkció volt, kisebb helyre zsugorítva.
De az is ritka, amit az előzenekar alatt tapasztaltam. A spanyol banda saját elmondása szerint 3 évvel korábban már járt itt, de nekem nem voltak ismerősek. 20 éves pályafutásuk alatt nem ütköztünk, de kellemes meglepetés volt az Ankor élő produkciója. Nem zenei vonalon, mert nekem ez a modern metál annyira nem szívem csücske, mint írtam már párszor, de amit a színpadon mutattak, azelőtt le a kalappal.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Engem elsősorban a „kicsi lány”, Eleni Nota dobos produkciója nyűgözött le. Mivel nem követem a Nervosa zenekart, így csak később tudtam meg, hogy ő amúgy relatíve gyakoribb vendég nálunk, mivel ott is játszik. De amit energiában, játékban, látványban és pozitív kisugárzásban hozott, nem volt semmi! Pedig a rengeteg füstnek köszönhetően alig lehetett belőle látni valamit.
Mellette Fito Martinez gitáros volt az, aki egy Duracell nyuszi energiájával tolta le a koncertet. Basszusgitáros nem kísérte a csapatot – lassan tök természetes sajnos, hogy fontos hangszeresek maradnak le turnékról –, így két gitárossal álltak ki.
David Romeu gitáros hozta a nyugodt, megbízható vonalat, hogy közben Fito meg tudjon őrülni, amiben nem volt hiány.
Pózok, mozgások, Jessie Williams énekesnővel közös produkciója miatt, eléggé szemvonzó volt. Jó értelemben véve őrült a faszi. Jessie engem egy picit Sandra Nasicra, a Guano Apes énekesnőjére emlékeztetett, mind külsőleg, mind mozgásban. De egy picit talán „bolondosabb”, mint német kolléganője. Ugyan a hörgés is ment az Angliában születetett Jessie-nek, de szerencsére a tiszta hangját használta gyakrabban.
A produkcióra pedig nagyon is vevő volt a magyar közönség. Ritka jelenség, hogy előzenekar nevét így skandálják, itt szinte folyamatos volt az „Ankor! Ankor!” rigmus. Látszott is a zenekaron, hogy ez meglepte őket, hátulról nézve még egy magyar zászlót is láttam Ankor felirattal. Olyasmit, mint nem oly régen a Tailgunner buliján.
A műsort az 5 éve megjelent teljes albumukra, a ’White Dragon’-ra építették, kiegészítve az azóta itt-ott megjelent kislemezekkel. 8 dal után levonultak, azt hittem, ennyi volt, végül is előzenekartól ez egy normál műsornak felelne meg, de kis pihenő után Eleni jött vissza és ült a dobok mögé. Majd egy olyan dobszólót rittyentett, hogy csak lestem, mit tud. Az utóbbi időben többször volt szerencsém/pechem dobszólót látni, amik közt volt teljesen felesleges, de volt nagyon élvezetes is, most ez utóbbiak közé került Eleni produkciója. Szóval egy remek szóló vezette fel a ráadást, amiben helyet kapott az idén kiadott dal, a Venom is. Elég „kaszabolós” kis nóta került a műsor végére.
Holy Wolf / Fences / Stereo / Darkbeat / Ghosts / Walking Dead /Oblivion / Hill Valley // Prisoner / Venom
Ütős kezdés! A szó átvitt és valódi értelmében is, ugyanis azzal az új lemezes nótával kezdett a Beyond The Black, ami egy dobrésszel indul. És mindezt megcsavarták azzal, hogy a kis sátor közepére, a keverőpult elé felállítottak egy miniszínpadot, és az énekesnő, Jennifer Haben ott kezdte a dobolást a közönség legnagyobb örömére.
Közben a lefüggönyözött színpadon a négy hatalmas kivetítőn a tagok ugyanazt a mozdulatsort mutatták be, természetesen felvételről és csak a sziluettjük által. Az első verzét még a miniszínpadon énekelte Jennifer, majd a második verzére már felért a rendes helyére és a tagokkal együtt a lehullt lepel mögül tűntek elő. Azaz előtűntek volna, ha a technika ördöge közbe nem szól, ugyanis az egyik „kampó” nem oldott ki és így Chris Hermsdörfer gitáros csak félig látszódott. Közben a technikusok már vitték volna ki a leplet, de a beakadt sarok nehezen engedett.
Ami a látványt illeti, ennyi technikai gubanc volt egész este alatt, mert amúgy egy nagyon látványos, jól megkoreografált, profi műsort adtak a németek. Mondjuk engem az elejével már levettek a lábamról, két igazán erős dallal kezdtek, a már említett Dancing In The Dark után egyből jött a Hallelujah, ami egy igazi közönségénekeltetős sláger, ezzel melegítve be a sátorban addigra már bő fél házat hozó publikumot. Sajnos a fotósárokban nem nagyon hallottuk a koncertet. De a Hallelujah közepére megjött a csapat hangja is, talán arra várt a motyó, hogy Chris bedörrentse orgánumát, mivel az este folyamán a hörgős részekért ő volt a felelős.
De a vokálból nemcsak ő, hanem a másik gitáros, Tobi Lodes is kivette a részét. Ha emlékeim nem csalnak, a szólókat ugyan megosztották, de elsősorban Chris volt a főhős, Tobi az érzelmesebb, balladás dalokban szólózott, a gyorsabb tételek Chrisre vártak.
Erős kezdés után pici pihenő, egy lassabb tétel vezette fel az újabb frisslemezes tételt. Amúgy a tavalyi év elején megjelent albumról játszották a legtöbbet, de ügyesen beleszövögették azokat a régebbi dalok közé.
Ezután egy duett került terítékre, Legutóbb egymás után lépett fel a két hölgy, most az Amaranthe énekesnője, Elize Ryd a Wounded Healer alatt csak a négy kivetítőn jelent meg, de arra azért figyeltek a felvételek során, hogy a dalt minimum négyszer felénekeltették vele, mert mind a négy képen másik felvétel ment.
Ugyan nem hivatalos tag Linus Klausenitzer basszusgitáros, de 3 éve a csapattal van és ezért nem lógott ki a sorból, de elődjével ellentétben ő nem volt annyira nyomulós. Láthatóan teljesen beépült a többiek közé.
Jól prosperáló párost alkottak Kai Tschierschky dobossal, akiből sajnos keveset láthattunk, mert azon kívül, hogy kevés fényt kapott, a nagy kivetítőknek köszönhetően gyakran a sziluettje látszott csak a színpadról leömlő füstben. Azt elhiszem, hogy a sok trükkös és látványos fény nagyon jól tud kinézni, ha van min megtámaszkodnia, de szerintem van egy egészséges mennyiségű füst. A fotósárokból kijőve oldalról néztük picit a koncertet és konkrétan ömlött le az anyag a közönség felé.
Két jó kis pörgős tétel vezette fel a középső blokkot, ahol ismét szerepet kapott a második színpad, csak most jóval hosszabban, ugyanis Jennifer egyedül, egy billentyűhöz ülve énekelte a Wide Awake dalt. Azon kívül, hogy egy nagyon szimpatikus és kedves leányzó benyomását keltette, akinek a tenyeréből evett a publikum, lemezminőségben énekelt.
Természetesen hatalmas tapsot kapott a dal után, amikor is Chris is a miniszínpadon termett, hogy akusztikus gitárt ragadjon. A ’Horizons’ lemez két dalát tették egybe, a Human nótánál a múltkor egy maszk és egy fejfedő dobta fel a dalt, most egy különleges, akusztikus verzióban érkezett.
Majd Chris levonult, Jennifer maradt egyedül, hogy egy looper segítségével kezdjen bele az I Remember Dying dalba. Az ott felénekelt szövegre skandálta a „do you remember, do you remember” sorokat.
Hogy aztán újra a rendes színpadra váltsunk, ahova Chris már visszaért, a szólót már szinte teljes felállásban nyomta, hogy közben az énekesnő is odaérjen, és Kaijal párban két hatalmas dobon adják az alapot a dal alá. Ötletes és igényes megoldás volt!
Érkezett a kedvencem tőlük, az új lemez egyik húzó dala, legalábbis nálam abszolút favorit az Is There Anybody Out There?, ami már az utolsó találkozásunkkor is levett a lábamról, pedig akkor még nem is fújtam kívülről a dalt. Akkor azzal kezdtek, most középen egy különleges akusztikus blokk utánra tették.
És ezzel egy időre el is felejtették az új lemezt, mert a ráadásig csak régi számok sorjáztak egymás után. A közönség reakcióit és a dalokat látva-hallva amolyan mini best of blokkal támadtak, benne Chris tiszta énekével, mert olyat is tud.
A ráadásban az új lemezes Free Mere Jennifer fekete angyalszárnyakkal a hátán érkezett vissza, hogy a refrén alatt kezeit széttárva szárnyaló angyallá változzon. Az új dal mellett a zenekar egész pályafutását elindító In The Shadows is terítékre került, ami szuper lezárása volt ennek az emlékezetes bulinak.
A látvány nagypályás volt, látszik hogy a turnén a német állomások nagyobb méreteihez készült a színpadkép, de szerencsére ide is be tudták tenni a nagy részét. Hangzásban az első két dalt kivéve nem lehet belekötni, így a magyar rajongók egy újabb ragyogó bulit élvezhettek.
Dancing In The Dark / Hallelujah / Songs Of Love And Death / Not In Our Name / Wounded Healer / Reincarnation / Heart Of The Hurricane / Wide Awake / Human-Out Of The Ashes / I Remember Dying / Is There Anybody Out There? / Beyond The Mirror / When Angels Fall / Marching On / Shine And Shade / Lost In Forever // Free Me / Horizons / In The Shadows
Az Ankor fiatalos metalcore muzsikájának most a dallamosabb felét hozta el, ami talán jobban passzolt a headliner banda stílusához, ezzel nagyon levették a közönséget a lábáról. A Beyond The Black múltkor a Reden, most a Blue-n mutatta meg, miért az egyik legkeresettebb német frontlányos zenekar jelenleg, egy nagyon látványos, ötletes és teljes diszkográfiát átfogó koncertet adtak, egy nagyon szerethető és végtelenül szimpatikus énekesnővel az élen.
Szöveg és fotó: Savafan
Köszönet a H-Musicnak a lehetőségért!
Legutóbbi hozzászólások