A ‘Senjutsu’ kifejezésnek számtalan jelentése van, jelenthet taktikát és stratégiát a harcban, utalhat ügyességre, technikára, akár mágiára is, számomra mégis a legérdekesebb jelentése: a halhatatlanság titka. Ezzel a lemezzel az Iron Maiden végképp beírta magát a halhatatlanok közé. A Judas Priest ‘Firepower’ lemezéhez hasonlóan ez is egy zseniális album, mely úgy hoz újdonságot, hogy közben folyamatosan ott érzed az elmúlt bő negyven év minden pillanatát a hátuk mögött. Nem egy biztonsági muzsika a nyugdíjas korú zenészektől (atyám, Nicko McBrain 69 éves és hogy veri a bőrt!), mint a Deep Purple legutolsó albuma, nem is kísérletezős, mint a ‘The Book Of Souls’, mely már annyira progresszívre sikeredett, hogy már alig volt Maiden, ez egy remek visszatalálás a jól kitaposott útra: megvillantja a Maiden minden erényét, amit szerettünk a ‘Powerslave’-en vagy a ‘Brave New World’-ön, de közben mégsem önismétlés.
És persze azért meg is tudnak lepni. A The Writing On The Wall a lemez legnagyobb kilengése a Maiden metáljához képest. A kissé southern beütésű blues-rock olyan riffel indul, akár Ben Granfelt Going Home-ja, majd amikor beszáll a ritmusszekció, mintha a Uriah Heep Gypsyjének ritmusára mozognának a fejek! Hogy lesz ebből Iron Maiden? Aztán Bruce Dickinson hangja helyreteszi a dolgokat. Nagy húzás volt ezt betenni első kislemezdalnak, mindenki erről beszélt. Mi van a Maidennel? Ez nem is heavy metal! Ha a Strategóval jönnek ki előbb, azt mondják, „Á, ez is egy szokásos Maiden-lemez!” De így! Talán a Smith / Kotzen lemez sessionjéből maradt meg a riff, ami megtetszett Bruce-nak, és ezt csinálták belőle. A kezdeti meghökkenést követően az ember felfedezi a dal szépségét és rájön, hogy egy eljövendő koncertfavorittal van dolga.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
A másik Smith – Dickinson szerzemény, a Days Of Future Past disszonáns akkordokkal indít, hogy fél perc után váratlanul az ember képébe robbantson egy Wicker Man stílusú riffet. Adrian, ezt nagyon elkaptad! Bruce hozza a lemez egyik legmaidenesebb dallamát, és a gitáros pazar szólót rittyent a közepére. Csak azt a szintibetétet nem értem a szóló végén. A dal végén visszatérnek a kezdeti disszonáns akkordok, ezúttal Nicko aritmikus dobképleteivel megtámogatva. Látszik, hogy Harristől tanult dalszerkezettant.
A harmadik közös daluk a második CD-t nyitja, és ez az egyik legnagyobb kedvencem a lemezről. A Darkest Hour visszatér Churchill 1940. június 4-én elhangzott beszédéhez, csak míg a ‘Powerslave’ albumon szereplő Aces High az ő buzdítására hadba induló pilótákról szóló dicsőséges és lendületes nóta, addig ez a beszédet megelőző dunkerque-i csata veszteségeiről szól és arról, hogyan rángatták ki Churchill ösztönző szavai az össznépi depresszióból a halottaikat sirató angol népet. Ennek megfelelően zeneileg egészen más hangulatú a dal, inkább balladisztikus, Bruce átérzéssel énekelt sorai a Tears Of The Dragon fájdalmát juttatták eszembe, akár annak a párja is lehetett volna az ‘Accident Of Birth’ vagy a ‘The Chemical Wedding’ lemezen, amikor ő és Adrian Smith együtt zenéltek a Maidenen kívül.
Negyedikként említem a lemezt nyitó címadó dalt, a Senjutsut, melyet Adrian és Steve közösen szereztek. Úgy indul az egész, mint a HammerFall Templars Of Steel dala, de amint belecsap a gitár, Nicko átvált valami félelmetes harci dobokat imitáló játékra a tamokon, és ezzel egy brutál hangulatú lemezkezdést produkálnak. Dicséretükre legyen mondva, nem esnek abba a hibába – bár gondolom, Harrisben nagy volt a kísértés –, hogy a közepén ritmust váltsanak, ez a dal így tökéletes, ahogy van. A refrénben Bruce-szal párhuzamosan szinte azonos dallamot játszó gitár Michael Schenker klasszikusait juttatja eszembe.
A négy Smith-nóta mellett két Janick Gers-szerzemény szerepel még a lemezen (Harrisszel közösen), Dave Murray ezúttal nem strapálta magát. A kettő közül az egyik a kislemezes Stratego, mely a nyolcperces nyitány harci dobjai után végre meghozza a tempóváltást, és a nyolcvanas évek Maiden-galoppját. A nyitó gitárdallam kicsit a Powerslave misztikusságát hozza, a dal összességében inkább a Can I Play With Madnesst idézi. Igazi nosztalgianóta, zene füleimnek! Ami furcsa, hogy a gitár hozza végig az énekdallamot, mintha instrumentális nótának készült volna.
A másik Gers-dalban gyanítom, inkább Harris volt a főmufti, a dalépítkezés erre utal. Bruce már a lassú felvezetésbe beszáll énekével, amikor beindul az egész banda, középtempóban folytatják, majd az első refrén után meglepetésre begyorsulnak és egy Hallowed Be Thy Name-et idéző gitárdallam kíséretében folytatják. A korai évek rajongóinak, akik ‘The Number Of The Beast’-et vártak, vagy ‘Powerslave’-et, csalódás lesz a lemez, mert a már említett két gyors nótán kívül nincs több az albumon, maximum ezt számíthatjuk be még egy félnek. De ettől a lemez még jó.
Harris 4 dala közel 44 perc, egy önálló lemezhez is elég lett volna. Ha legalább szétszórták volna az albumon! De a három 10 perc feletti szerzemény a végén egymás után, az nekem sok. Ugyanaz az építkezés háromszor egymás után, három különböző témában: a torzítatlan gitár és basszus játszik bevezetőt – néha túl hosszút is –, majd beszáll az egész banda, hogy a dal végén visszatérjen amolyan kódaként a kezdeti basszusjáték a torzítatlan gitárral. Külön-külön egyik szám sem rossz, csak így egyben nagyon tömény. Legalább a középsőt megvariálhatták volna, mondjuk olyan Rime Of The Ancient Mariner módra, ahol a lendületes nóta közepén van a belassulás és a basszus produkciója. A Death Of The Celts zeneileg a The Clansmannel mutat párhuzamot, bár a skót és a kelta dallamok eltérőek, de vannak hasonló vonásaik. A kelta témák nagy szakértője, Gary Moore emléke is bevillan néha, amikor két és fél perc után végre beszáll az egész banda. Talán a lemez egyik legnehezebb énektémáját adja elő benne Bruce. Ha már a magasakkal spórol, cserébe igen technikás éneket hallunk tőle. A közepén egy kiállásos rész után a Losfer Wordshöz hasonló instrumentális középrésszel rukkolnak elő, hogy aztán természetes módon térjenek vissza az alapsztorihoz, majd a végén a basszus outróhoz.
A középső The Parchment hasonló felépítésű, az intróról azt mondanám, Harris Bolerója. Az alaptémáról inkább a Powerslave ugrik be. Nem is tudom, volt-e valaha ennyi billentyű Maiden-lemezen – Bruce zongorázását leszámítva a legutóbbin –, ráadásul ezúttal nem hívták meg Michael Kenney-t (pedig ha igaz, hogy még 2019-ben felvették, akkor még nem volt karantén) –, mindet Harris játszotta fel, az egész lemezen egyforma hangszínen, mintha csak a demóanyag szintijét tették volna rá a lemezre. Esküszöm, ellennék szintetizátorbetétek nélkül egy Iron Maiden-albummal, de már maga Harris is unja a saját basszusintróit (szólógitárosoknál ezt úgy hívják, öncélú gitármaszturbáció), fél perc után rányom egy szintiakkordot színezésnek. Minek? Így van ez a záró Hell On Earthnél is, amelynek a középső 7 perce remek, és a lemez legjobb háromgitáros felelgetését hozza a csúcsponton, de közben a két és fél perces intróba már fél perc után bekúszik a szinti, ám csak nyomják tovább, majd a végén a szokásos outró másfél percben. Ebből a 4 percből 3-at simán ki lehetett volna dobni és már akkor ráfért volna egy CD-re a teljes anyag. De ha Harris egy kis önmérsekletet tudott volna tanúsítani, és a három dalból egyet eltesz a következő albumra (vagy ráteszi egy régi vágású maxira), akkor be merném vállalni a 10 pontot és az azzal járó, fejemre szálló átkokat.
A negyedik Harris-dal időben és stílusában is elkülönül a többitől. A szokásos basszus intrót akusztikus gitár kíséri és Bruce is azonnal énekelni kezd, nem hagyja elharapózni a variációkat. Érdekes lenne egy Before The Dawn stílusú balladát hallani a Maidentől, de nem hívnák Steve Harrisnek a banda vezetőjét, ha ezt hagyná. Két perc után jön a szokásos váltás, és a szaggatott ritmusra Bruce is egy oktávval feljebb folytatja. A refrénre bejön egy Revelations típusú riff, ettől az egész szerkezete az Infinite Dreamsre kezd hasonlítani. Ez is nagyon jó dal, még ha azt is érezzük, hogy fiatalabb korában talán még egy oktávot ugrott volna Bruce.
A borítón szereplő Eddie nem tetszik (ahogy nagyjából semelyik Derek Riggs távozása óta), de el kell ismerni, hogy a grafika a ‘The Book Of Souls’-hoz hasonlóan kidolgozott apró részleteiben. Az akkori maja témakör helyett ezúttal a japán szamurájok világába kalauzol, a kardmarkolat, a páncél, a sisak mind tökéletes, valahogy mégis azt mondom, nézd meg a ‘Maiden Japan’ Eddie-jét a szamurájkarddal, mennyivel hangulatosabb!
Összegzés:
Számomra Adrian Smith nyerte meg ezt a lemezt dalszerzőként, jóvátéve, amit a horgászásról szóló könyvével elkövetett az óvatlan rajongókkal szemben. Miatta kilencpontos az album, meg Harris miatt, aki ha nem erőltette volna a végén a három 10 percnél hosszabb dalt zsinórban, akkor akár tízpontos is lehetett volna!
Pontszám: 9
Megjelenés: 2021
Kiadó: Parlophone
Stílus: heavy metal
Származás: Nagy-Britannia
Zenészek:
Bruce Dickinson – ének
Steve Harris – basszusgitár, billentyűk
Adrian Smith – gitár
Dave Murray – gitár
Janick Gers – gitár
Nicko McBrain – dobok
Dalcímek:
- Senjutsu
- Stratego
- The Writing On The Wall
- Lost In A Lost World
- Days Of Future Past
- The Time Machine
- Darkest Hour
- Death Of The Celts
- The Parchment
- Hell On Earth
Na ha már Csigabigánál 9 pont egy újkori Miaden lemez az igazán nagy dolog. Én korábban mindig azt mondtam, hogy az Iron Maiden a rockzene (vagy akár az egész könnyűzene) komolyzenéje. Ez az album meg az összes albumuk közül a leginkább komolyzenei igényességű és ihletettségű. Éppen ezért “nehezen emészthető” sokaknak ahogy el is elhangzott, de pont ettől zseniális.
Na ez most nagyon jópofa volt, rámentem a Hell on Earthe mert nem értettem hogy miféle szintis részt nehezményez Csigabiga a dalban. Komolyan annyira organikus előttem a dal, hogy mondom már megnézem ott hol kezdődik a “szőnyegezés” mert nem tudom felidézni. Erre most hallgatom és leesik, hogy arról a részről van szó amikor esküszöm hogy nekem eddig minden egyes alkalommal bevillant az Örökkévalóság és egy pillanatra megszállt a mennyei béke. Na ennyire nem vagyunk egyenlően eleresztve ízlés dolgában.. Nála pont ott csap be a ménykű ahol én lemegyek mokszóba, hogy stílusos legyek..:)
Szuper kritika lett, gratulálok, én is nagyon hasonlóan gondolkodom a lemezröl. Nálam inkább egy erős 8-as mintsem egy gyenge 9-es 🙂
Az előző lemezük nálunk 8-as lett, és érzékeltetni akartam, hogy ez annál sokkal jobb. Egyezzünk ki minimum 8,5-ben! 🙂
Ok 8,5 🙂 További jó munkát Nektek! Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy nem hagyjátok veszni ezt a nagyszerű oldalt! Azért csak több mint 15 év, úristen, nekem màr csak a memoárok maradnak 🙂 🙂 🙂
Keep on rockin’
Köszönettel
MG.
A Brave New World óta nem nagyon tudtak meghatni, ennek ellenère azt kell mondjam, hogy minden zenei igènyemet kielègìti a lemez, ennek ellenère mèg a nyolc ponton is gondolkodnom kell, mert ilyen hosszú lemezből ilyen kevès dallam maradt meg, valahogy a Powerslave idején tudtak olyan lemezeket kèszìteni, ami újra kellett hallgatni, ès a rengeteg fülbemàszó dallam miatt tovàbb szólt amìg megfordìtottam a lemezt. Ennek a vègènèl azt èrzem, hogy dejó, hogy vège, majd valamikor mèg meghallgatom…szerintem ez gàz, ha nem róluk lenne szó, talàn hagynàm is, mindenestre minden tisztelet az övék.
Azèrt mennyit vàltozott a vilàg, egy friss maiden dalt hasonlìtunk egy Hammerfallhoz, èpp ezèrz maradok a 80-as èvek lemezeinèl…nekem ez a csodàlatos új vilàg nem jön be, maradok bestia szàmànàl, ès mèg a sötègtsègtól sem félek.
Nincs azzal semmi baj, ha nem egyforma a véleményünk, amíg tiszteletben tartjuk a másikét. Az egyiknek pont az tetszik, ami nekem nem, a másiknak az sem, ami nekem bejön. Így kerek a világ. A művészet szubjektív műfaj, nem lehet ráerőltetni senkire, hogy “SZERESD B+, MER’ EZ JÓ!”
Laikusan kifejezve meg is tudom indokolni, miért van az a rész rám ilyen elementáris hatással. Ott ahol belép a szinti egy hirtelen dallamereszkedés van. Hasonló mint Morricone Marco Polo filmzenéjében vagy az Onedin Családhoz felhasznált Aram Hacsaturján szerzeményben. Lehet, hogy nem dallamereszkedés, de egy radikális dallamváltás van ami legalábbis rám ilyen drámai hatást gyakorol.
Kíváncsi voltam a lemezre. Pontosabban arra, hogy meddig jutok el. Hát 6 nótát bírtam, pontosabban a 6-nál kiléptem belőle. Az utolsó 3-ig el se jutottam, asszem nem maradtam le semmiről…
Ha egy mai kezdő banda ilyesmivel hozakodna elő, hát nem tudom valahol is megemlítenék egyáltalán…
persze, örüljünk hogy élnek még és alkotnak.(?) Volt már rosszabb is, amikor a kreatív oldal hiányzott a csapatból…
Sok volt a konkrétum amit meg lehetett tudni miért nem tetszett, ahhoz képest még sokat is írtál..:)
Kiegészíteném az előző kommentem, bár az a másik cikk alá ment. Szóval ez az album piszok mód ki lett dolgozva, rengeteg az apró finom részlet amit elsőre nem lehet észre venni. Nagyon nagy meló van benne.
Vannak eddig általuk nem használt megoldások illetve olyanok amelyeket végre elhagytak és pont azok amelyek nekem nem tetszettek a Maidenben.
Ebbe nem mennék most bele….
De a szólók!! Ilyen király szólóik még soha nem voltak, ki vannak dolgozva dallamosak és passzolnak az adott dal hangulatához.Tudom semmiben nem hasonlítanak de nekem olyan érzésem van mint mikor raéreztem a Nostradamus album ízére.
Valaki az előző cikkben említette, hogy a lemez zsenialitásához képest a zenekar tagjai visszafogottan nyilatkoztak. Ez csak részben igaz, Shirley azt mondta hogy a lemez elképzelések szerinti megszólaltatása nagy kihívást jelentett. Ez az eddigi legjobb lemez 20 éves pályafutása alatt a zenekarral. stb. Bruce annyit mondott, hogy jobb és változatosabb mint az előző album és hogy komolyan gondolja. Nicko meg utólag egyenesen a valaha készült legjobb albumuknak nevezte. Én egész biztosan nem nevezném a legjobbnak, viszont amit első teljes végighallgatás után mondtam azt továbbra is fenntartom. A legművészibb Maiden album, ami valaha is készül. (legkeményebb: Powerslave, legdallamosabb: Somewhere) Hogy miért is a legművészibb? Azt feljebb jól kifejtette Rob Ottó.
kiöregedett_metálos Komolyzenei hatások!!!???
Ez vagy vicc akart lenni vagy életedben nem hallottál még komolyzenét!
Ugyan annak a három riffnek dallamnak az ismételgetése tízen X percen keresztül nem komolyzene!!!
Lehet ezt csűrni csavarni, de ez a lemez rossz.
Természetesen nem a hallgathatatlan ul szar, de közel jár hozzá.
Az utolsó harom dal konkrétan olyan mint azok a relax zenék amit a youtube vagy spoti ajánl alváshoz.
Dögunalmas!
Sajnos Harris mester ugyan abban a betegségben szenved mint a Malmsteen, beleszerelmesed ett önnön nagyságába!
Nincs aki megmondja neki hogy ezt így mégis hogy gondolta.
Szomorú nagyon szomorú, de azt kell hogy mondjam ennek sok értelme nincs.
Inkább tolják a nosztalgia turnékat amig bírják, mert igazi kreatív energiák nincsenek itt már egy jó évtizede!
Egyébként még bűn rosszul is szól a cucc, olyan a hangzás mint a zene, erőtlen dinamikátlan!
Ja, és egy nagyon fájó megállapítás: Bruce hangja sincs éppenséggel top formában, sajnos valószínűleg a betegsége miatt már nem is lesz soha.
Ez maximum egy erős 5 pont gyenge 6!
Ez a hozzászólás olyan volt mintha egy ismerős cimbi írta volna csak hosszabban fejtette ki, miért is pop a Maiden..:)
Azért gyorsan tegyük már tisztába a dolgokat: az X-Factor,amelyen talán először lehetett hallani az “újkori” Maiden zenéjét,1995-ben jelent meg. 26 éve! Azóta még megjelent 7 albumuk. Nekem ne mondja már senki,hogy ennyi idő alatt nem lehetett elfogadni,hogy az Iron Maiden zenéje már ilyen. Nem is értem az ilyen kommenteket,hogy ez rossz lemez meg unalmas…mégis mire számítottatok? Most komolyan…milyen lemezt kellett volna csinálniuk, így, hogy a bandából mindenki hatvan felett van?
Nekem sem igazán tetszik a lemez. A címadó dal nagyon tetszik, kb. a Moonchild óta a legjobb albumkezdés. Iszonyat hangulatos, ahogy Nicko “harci dobjaira” felépül a kompozíció. A Writing On The Wall is jól sikerült: kerek, jól megírt nóta, fülbemászó refrénnel, mesteri szólókkal, és egy elég eredeti, érdekes intróval.
A folytatás viszont nagyon szürke. Unalomig ismert panelekből kapkodva összelegózott, túlnyújtott dalok, céltalan téma-halmozás. Még a megjelenés előtt nyilatkozta valamelyik tag – talán Bruce? – hogy rengeteg ötlettel érkeztek a stúdióba és MINDET felhasználták, amire náluk még nem volt példa.
Ezt valami pozitív dologként mondta, pedig talán pont ettől érződik több dalon belüli váltásnál hogy az adott rész csak úgy be lett a helyére toldva. Lehet egy szám akár 15 perc hosszú is ha a részei szervesen kapcsolódnak egymáshoz, ha egyes témákon variálnak annyit hogy érdekes maradjon, legyen íve a szerzeménynek. Hogy a részek egy koherens egésszé álljanak össze. Ezt sajnos érzésem szerint nem sikerült megugraniuk a legtöbb új dalnál. A három záróeposzban ha felcserélnék az intrókat meg a kelta dallamokat a számok között lehet hogy keveseknek tűnt volna fel. (Ki tudja, Steve talán így is tett! 🙂
Lehet hogy ez a 3 monstrum ütősebb lett volna 7-8 percre vágva, de jelen formájukban teljesen kiölik a lemez – addig sem túl vehemens – lendületét.
Nem egy új Number Of The Beastet vagy Powerslavet vártam tőlük de ez az anyag a reunion utáni anyagok közt is igencsak szürke és ihlet nélküli. Közvetlenül a Senjutsu után meghallgatva pl. a Matter Of Life And Death egy ötletes, kreatív, kísérletező lemez, kereken, frappánsan megírt dalokkal – még ha egy-két verzét ki ott is ki lehetett volna húzni pár számból.
Az első CD-t 3x hallgattam meg és nálam nagyon betalált!!!
Nem is értem, hogy itt egyesek miért is várják el, hogy a korábbi
klasszikus albumok szintjét hozzák újra. Nem gyengén azóta elmúlt
35-40 év!!! EMBEREK!!! Örüljünk, hogy még vannak,alkotnak és remélem
jövőre újra koncerteznek!!! Pontszám = 9pont!!!
Második rész hamarosan.
Második rész, azaz a Two disc:
Ezt is 3x hallgattam meg és elsőre kissé bealvós volt, aztán folytattam, melynek során sok-sok finomságra, fincsiségre leltem. Remek ének, pazar gitárszólók.
Szóval ez a disc is rendben van. Nem 9 pontos, de a 7,5 pontot minimum eléri.
Tehát az új album jelenleg nálam 8 pontos, de nincs messze a 9 pont.
Mivel ez az album olyan, mint az új bor. Minél több idő telik el, annál JOBB lesz!!!
Harmadik rész hamarosan.
Harmadik rész:
Ebben a részben szeretném vázolni az általam háromnak
vélt legjobb dalokat, tehát:
1. STRATEGO
2. LOST IN A LOST WORLD
3. THE PARCHMENT
Felkészül: The Time Machine és a The Writing on The Wall.
Pontszám??? Továbbra is = 9 pont.
A METAL legyen Veletek!!!
Szevasztok!
Értékelem a lelkesedésed.
Sziasztok!
Nekem a lemez egy jó 8-ast ér. Sajno a három záró számból a Death of the celts azt kivágnám, teljesen üres a’la Clansman ver 2.0, A Hell on Earth egy irgalmatlan jó dal, de egy kicsit a második felét átépíteném, meg az elején a 2:20 perces felvezetést lecsupaszítanám. Símán lehetett volna egy Only good die young szerű lemez lezáró dal. Még a Lost of the lost world-öt alakítanám át, mert jók az alapok, csak hiba csúszott később a kivitelezésnél. A többi dal meg teljesen rendben van.
Akkor én most felülök a kedvenc vesszőparipámra az unisono-ra. 🙂 Nem mondom, hogy pontosan ugyanazt a dallamot játssza minden hangszer és az ének, de nagyon sokszor majdnem. A hideg kiráz attól a megoldástól, ha a szólógitárral ugyanazt a dallamot pengetik mint ami az énekdallam. Minek? Eddig úgy gondoltam, hogy azoknak van csak szüksége rá, akik nem biztosak az énekesük teljesítményében. Vagy azok akik megírják először a zenét, aztán megkérnek valakit, hogy énekelje már fel pontosan ugyanúgy, ahogy a gitárt hallják, és később elfelejtik levenni a dallamvezetőt. 🙂 Van a dallamvezető nélkül üresebbnek tűnik. De a Maidennél ilyet??? Bruce-nak nincs ilyenre szüksége, annál inkább nem mivel a zeneszerzésbe is beledolgozik, gondolom…
Egyébként egyetértek azokkal akik azt mondják, hogy unalmas. Persze én Priest rajongóként könnyen pofázok, hisz egy rajongó vagy “prísztes”, vagy “médenes”. 🙂 De igenis a korai Maident én is csípázom, jellemzően azokat a számokat inkább, amik nem annyira galopp-metálosak.
A gitárszólók tényleg nagyon tetszenek, de ha a számokat 3-4 max 5 percesekre vágták volna, akkor tényleg ütne is a lemez. Vagy lendületesebbre, dühösebbre venni. Hisz a metál a haragról, a dühről, a lázadásról is szól! Így sajnos olyan mint a rétestészta. Nyúlik. Vagy olyan mint a gombóc. Finom, de pár után már fér beléd.
Figyelj DPed, válaszolhatnék részletesen de a lényeget magad írtad le az utolsó két mondatoddal. A zene nagyon is minőségi, csak párotoknak nehezen emészthető. Na most ez az a pont, hogy nem érdemes belemenni hogy a ti gyomrotok gyenge, vagy az étel túl tömény.. (Ahogy valaki írta, csak 30 évvel vagytok lemaradva.)
Hát ha úgy vesszük akkor én is 30 évvel vagyok lemaradva mert 30 évvel ezelőtt még én is akár őlre mentem volna a kedvenc bandámért de akkor még gyerek voltam. Ma a családom a szeretteim akik ennyire számítanak a zene csak nosztalgikus időtöltés. Ostobaság bárkit is győzködni, vagy rá erőltetni a saját véleményünket valamiről amihez ráadásul semmi közünk..
A jó zenét nem kell bizonygatni meg megmagyarázni.
9 pontos?? mármint 100/9? mert akkor egyetértek.
Nem tudom rajtam kívül feltűnt-e valakinek a szövegkönyvet tanulmányozva. Van egy félmondat, egy “kifejezés” ami két különböző dalban is feltűnik az albumon, na ilyet sem pipáltam még.. Csak annyit árulok el, hogy ráadásul még a dalszövegírója is azonos..:)))
Csigabiga, Te úgy általában is szinti ellenes, vagy csak a Maiden kapcsán? Csak azért kérdezem, mert ugyebár jó pár zenekarnál főkellék valamilyen billentyűs hangszer. A Nomadban engem is rettenetesen zavar a szinti a végén, de csak azért mert az kimondott szóló. Ott pötyörészik rajta Harris hosszú perceket, szerintem hót sablonos rész. Lehet erre az albumra kicsit többet pakoltak a kelleténél, de alapvetően csak színező jelleggel háttérnek. Ugyan van néhány szösszenetnyi – többnyire intrós – szintiszóló benne, de azok pont tetszenek.
Alapvetően nincs bajom a funkcionálisan hasznos szintetizátorjátékkal, a Bon Jovi Runaway dalát például el se tudnám képzelni nélküle. Ahogy a Rhapsody (Of Fire)-nél is megvan a szerepe a zene monumentalitásában, de mondd meg, a Days Of Future Past gitárszólójának végén mi az a pár szintiakkord? Szólónak nem nevezhető, átvezetésnek kevés, számomra csak megtöri a varázst, amit Adrian gitárszólója létrehozott.
Ott engem speciel pont nem zavart, de azért majd még hegyezem rá a fülem. Viszont volt valamelyik dalban ahol a végén én is furcsállottam első hallásra hogy miért köszön vissza ide valami nyúlfarknyi szintis betét. Így fejből nem tudom megmondani hol volt mert még direkt nem hallgattam rongyosra a lemezt. Még az is lehet, hogy pont a Days of Future Past volt csak akkor már megszoktam, mert azóta már természetesnek hat. Engem az intrókban sehol sem zavart a szinti, az viszont nekem is furcsa hogy a középrészeknél amikor elkezdnek ritmusgitáron harmóniákat játszani (nem a kimondott szólókra gondolok) ott az első futamok után rendre szépen becsatlakozik valami szinti aláfestés.. De amúgy ezt is csak akkor tudnám eldönteni, ha hallanék egy natúr változatot.
Ismerősöm vezetés alatt nyomta be a lemezt. Nyugtató volt a gyerekeknek is, szépen aludtak rajta. Persze, hogy ő azért ne aludjon el egy idő után, muszáj volt beraknia az új Brainstorm-ot. 🙂
Éppen most tágítom a tudásommal az ajánlott agyviharral. Miért nem a Crossholdert ajánlottad Maiden alternatívaként, az legalább magyar. Valamire biztos jók a kétlábdobos ütvefúrós paneltémák, hát ha más nem legalább a Maidennek feladták a leckét zeneszerzésből..:)
Kiöregedett Metalos!Úgy őrzöd a Maiden híreket mintegy anyatigris, ?. Mintha a Te főműved lenne.Ha valaki nem osztozik az örömödben oltod, ha igen még értékeled is a gesztust. Kézben tartod a dolgokat ismét a HRM ban.Viszont közben minden más nem Maidenes hírhez csak bántóan szólsz. ☹️
Szerencsémre nekem ez a Maiden album tetszik úgy ahogy van de megjegyzem vannak sokkal jobb zenekarok bőven nézz körül kutass tágitsd határaid,megéri. Ez a komment tisztán jó indulatú.
Mi alapján kell eldönteni, hogy egy zenekar “sokkal jobb”?
Firebreather: “Mi alapján kell eldönteni, hogy egy zenekar sokkal jobb?”
Kérdésedre a válasz:
1. Mindenkinek saját rangsora van!
2. Mennyiszer hallgatod meg. (Ennyire egyszerű. Ha sokszor, akkor az nagyon jó együttes számodra)
Én eddig 3-szor hallgattam meg ezt az albumot, és nem is érzem igényét, hogy megint meghallgassam. Ez nálam kevésnek számít. (Talán másnál is)
Nem tudom, hogy a Spotify-nál le lehet-e valahogy kérni statisztikai rangsort, melyik együttest hallgattad a legtöbbet. Jó lenne, mert így világosan a szemed elé tolnák: Íme amit te sem tudtál magadról, mi most jól megmondjuk teneked: ezt szereted. Slussz! Passz! 🙂
DPed; itt arra vonatkozott a kérdés, hogy történetesen Rob Ottó nekem szegezte “vannak sokkal jobb zenekarok bőven nézz körül…” Tehát amit írsz az axióma és még abban is benne foglaltatik, hogy a “sokkal jobb zenekarok” teljesen szubjektív kategória. Erre vonatkozott a kérdés pikantériája, amit te nem értettél. (Pont mint ahogy a Senjucut sem érted, talán majd egyszer mikor érettebb leszel.)
Máskülönben még Szinay Balázs is adós megnevezni, azokat a zenekarokat akik ugyanolyan zenét játszanak mint a Maiden. Ahhoz képest hogy “százszámra” vannak a youtube-on, még egy linket sem tudott adni.
És a gyerekek felébredtek erre a brainstorm micsodára? Nem. Na ugye. A gyerekek bármire el tudnak aludni. Ha Slayert raksz be nekik, arra is el tudnak aludni.
BlinkyBill okos vagy és fő az agy! 🙂
Itt van pl. Scarecrow esete, még csak véletlenül sem “Maiden rajongó”, minthogy én sem vagyok Manowar, GNR, Blind Guardian rajongó max. többé kevésbé elismerem a munkásságuk egy részét és kedvelem a zenéjük csúcsteljesítményét a többit meg kukázom. Nem hinném, hogy ez a lemez a rajongókat megosztotta volna ahogy az egyik hír felvezetőjében van. Megosztó dolog alatt közel fele-fele arányt szoktunk érteni, és ez szerintem még a tág értelemben vett rocker közönség esetében sincs meg akik csak így vagy úgy kedvelik a Maident.
Nem szégyen az, ha becsúszik egy rosszabb lemez. Priestnek is volt a Nostredamus-a.
Ellenben az eladási számokból nem az látszik, hogy ez egy szar lemez. A népek veszik mint a cukrot.
Vajon hány százalék veszi meg úgy az albumot, hogy előtte nem ismerkedik meg vele valamilyen szinten youtubeon, spotin itt ott amott? (szerintem igazán nem sok) Vajon hányan veszik meg úgy az albumot, hogy közben szarnak tartják a zenét ami rajta van? (szerintem ez még az előzőnél is kevesebb) Namármost ha veszik mint a cukrot, az bizony tényleg nem azt igazolja hogy rossz lenne. Akik amúgy itt eléggé lesajnálták a lemezt a hozzászólásukból lehetett tudni, hogy döntően még véletlenül sem “Maiden rajongók” csak mint rockerek szóltak hozzá. Nyilván van csalódott M rajongó is, de hát mikor ne lenne, én pl. BNW-nél voltam elképesztő csalódott.
Mi a baj a Brave New World lemezzel?
Nekem egyszerűen kávéra sablonos (a Wickerman nyitányriffekre valósággal feláll a szőr a hátamon), unalmas, fantáziátlan stb. Szerintem kb. olyasmi mintha rábízták volna mondjuk a Hammerfallra vagy egy Maiden tribute bandára hogy nekik kell az új Maiden albumot megírni. Értsd úgy, hogy maguk a zenei dallamok nem tatszenek, egyik szám színvonal alattibb mint a másik. A Blood Brother nagyon színvonalas, csak éppen az műfajon kívüli gyöngyszem nem hiába a komolyzenei szakértőnek az a nagy kedvence! Még a Ghost of the Navigátor lehetne egy jó szám, de az sincs kipatentolva. A sokak által leszólt No prayer számomra ezerszer legyalulja a földfelszínről a BNW-t.
Érdekes, nekem nagyon bejött a lemez. Ghost of Navigator, Blood Brothers, Nomad amik kiemelkednek (bár nem hibátlan egyik sem, jellemzően túl hosszúak), jó kis visszatérő album. Nem érzem a Senjutsu-t sokkal jobbnak mint a BNW-t, sőt szerintem picit alatta van. Bár nálam toronymagasan az X factor a kedvenc, de tudom az egy anomália a maiden rajongóknak. Viszont mivel én nem vagyok az, mondhatom, hogy az egy bitang jó lemez.
Nem megyek bele minden dal elemzésébe csak néhány párhuzamot említenék ki mi a problémám. The Wicker Man; lehetne Runnig Wild, Saxon meg még egy rakás középkategóriás zenekar dala. Szerintem semmi maidenes nincs benne. Brave New World; szép az andalító kezdés meg a gitárszóló is olyan “kellemes”, de maga a vezető dallam gyenge (kimondottan vérszegény) a “B. n. w.” refrén folyamatos ismételgetése meg dögunalom, mert még elsőre is véregyszerű. The Nomod; na erre a legjobb ellenpéldám a Book of the Souls dal. Mindkettő hasonló keleties-arabos dallammal indul illetve végig arra is épül. Az előbbi viszont valami egyszólamú hót vérszegény gitárcincogás míg az utóbbi egy sokkal “telítettebb” dallam. Ezért Bruce az előbbire is csak egysíkúan tud énekelni, míg a Bookra sokkal agresszívabban szenvedélyesebben mert annak az alapdallama is sokkal harapósabb pattogósabb. Aztán ott van a Nomadban a szám harmadát kitevő szintetizáror szóló amitől önmagában is a falra mászom. Egy gimis zenei vetélkedőn nem lenne rossz, de egy Maidenben már elnézést.. Ezzel úgy le is írtam az egész album teljesítményét, unalmas fantáziátlan “művészet a művészetért” az egész. Ahogy egy nagy Maiden fan haverom a kezdeti lelkesedése után fogalmazott olyan az egész album mintha egy “jam” lenne. Nincsenek kidolgozott maiden-színvonalú dalok, nincsenek benne robbanékony gitárszólók (ellenben a Dance of Deathel), nincsenek benne hirtelen dallamváltások meg zenei csavarások, tényleg szinte spontán jammelgetést hallani rajta. Máig nem értem hogy Maiden rajongók sokaságának az az egyik nagy kedvence.
Valaki meg tudja nekem mondani, hogy a Senjucu hogy szerepelt a Hammer World hangpróbáján?
Majd az októberi Hammerból kiderül.?
Ja értem, köszi. Promises Te amúgy nem is nyilatkoztál az albummal kapcsolatban. Érdekes módon Assassin sem nyilvánított véleményt. Lehet csak nem akartatok ünneprontók lenni..:) 🙁
Még sehogy mert meg sem jelent.Te aztán nagy metalos lehetsz okostojás :))) de ha más nem a neten is rá lehet keresni.Vagy csak beszélgetni akartál a nejlon medenről vagy inkább okoskodni mer az látom ez a 2 megy.
Zoli81!
Neked mi bajod? Köszi, hogy szólsz, hogy még meg sem jelent.
🙂
Mutass már egy linket, hogy hol jelent meg a neten miket hangpróbáznak és mi az eredmény! Na most légy okos nejlon Zoli..:)))
Itt próbálkozhatsz (majd), de csak a helyezést és az átlagot publikálják. Meg persze a lapszámot, ahol a részleteket is megtudod. http://mhw.uw.hu/index.php?id=q_hp
Köszönöm szépen.
Hogy te mikre figyelsz! ?
De szó sincs erről. Jókat derültem a csörtéken. Én imádom minden hangját! Nem akartam közhelyeket pufogtatni. A Matter óta a legjobb Maiden album. Direkt nem írtam BNW-öt. ?
Érdekes nekem a BNW mellett pont a Matter még a mélypont az új korszakból (kivéve a három utolsó dalát), de örülök hogy Senjucuban egy húron pendülünk..:)
Igen, emlékeztem.?
Nálam a Final Frontier a mélypont. Már az intrótól is falnak tudnék menni.
Milyen link,milyen hangpróba???A lap nem csak egy hangpróba.A neten utánanézhetsz , hogy megjelent e vagy mikor fog megjelenni az újság amiben ezt találod de mivel ez nem úgy kezdődik,hogy Ir…ezért nem sikerült inkább valaki segítsen brühhümm Neked ennyi a tudományod és te írod másoknak,hogy nem érettek.
Látom Zoli nálad nem csak elgurult hanem már el is fogyott a gyógyszer. Először is komoly szövegértelmezési problémáid vannak. Javaslom olvasd vissza háromszor is mit írtam, ha elsőre nem megy. Amennyiben továbbra is félreértelmezed ülj be valami külföldieknek tartott magyar nyelvet oktató kurzusra. “A lap nem csak egy hangpróba.” Miért mondta valaki hogy az..? Zoli hogy megértsd, egyfelől nem állítottam olyat, hogy az egész lap csak hangpróbából áll másrészt pláne nem a megjelenését tudakoltam. Egyébként elárulnád nekem, miért lenne baj ha azt kérdeztem volna (..??) pláne azok után hogy a megjelenésének dátuma még a hivatalos honlapjukon sincs feltüntetve. Zoli őszintén, most kire haragszol jobban a Maidene, vagy rám?
“Valaki meg tudja nekem mondani, hogy a Senjucu hogy szerepelt a Hammer World hangpróbáján?” -Nem jelent meg akkor kitől kérded?
“pláne azok után hogy a megjelenésének dátuma még a hivatalos honlapjukon sincs feltüntetve-Ja,hogy tudod is,hogy nem jelent meg akkor miért kérdezed?
Tök átlátszó vagy és lehet a többieket hülyének nézed de a kommentjeid alapján azt veszem észre,hogy nincs kivel beszélgess viszont rendkívüli figyelem hiányban szenvedsz.Nem haragszom rád csak elítélem az ostoba nagy szájú embereket.A madam meg nem érdekel az egy túlértékelt nagypapametal. Írhatsz bármit a lényeget elmondtam.
Kösz Zoli, ez most jólesett..:((( Ha a “madam” nem érdekel akkor mit keresel egyáltalán ebben a fórumban..? Van úgy, hogy valamelyik zenekar nekem sem a szívem csücske, de ha valamim egyáltalán nem érdekel nincs rá ingerem hogy egyáltalán elolvassam a hírt, nemhogy még körmöljek is alá. Abból hogy minden egyes alkalommal “nejlon meden”-ezel, “madam”-ozol, nagypapimetálozol nekem olybá tűnik hogy olyasmi mélyről fakadó nehezteléssel viseltetsz a Maiden iránt mint pl. Clint.
Zoli, Te mit ajánlanál nekem, melyik metálbrigádot?
Figyi már eberek! Az egyik dalban ez a mondat áll! “The people worshipping the sun.” Szerintem ez nyelvtanilag teljesen helytelen. Kimaradt a létige, The people are worshipping the sun. kellene hogy legyen. Még a google fordítóval is néztem ami “napot imádó emberek”-nek értelmezi, de akkor meg teljesem más szórendben kellene lennie: The sun worshipping people.
Esetleg tudja valaki hogyan végzett a Senjutsu a HW októberi hangpróbáján? (A megadott linken csak a korábbi IM albumok helyezései tekinthetők meg, a frisset nem tették fel.)
Megnyerte a hangpróbát. 8.3-as átlaggal!
Csak halkan jegyzem meg, hogy nem elérhetetlen a HW. Nem vág földhöz senkit az ára. Remek minőséget,és két cd-t kapsz, szaros 1500ft-ért.
Kösz, majd megnézem milyen CD-k vannak benne, az már valami ha kettőt tartalmaz. Őszintén szólva én akkor szoktam le a HW-ről, mikor az interneten is teret nyert minden ami a zenével kapcsolatos. Van egy olyan érzésem, hogy javarészt már nem is rajongók veszik, hanem zenészek.
T. Kiör.met.! Hurvára tévedsz a vásárlást illetően.
Ha neked gondot okoz 1500 pöngő kifizetése, akkor adok neked évi 15 ezret. Aki szereti ezt a zenét, kötelessége MEGVENNI az újságot!!!
Kényelmes mókusok!!!
Persze lehet, hogy tévedek de határozottan az az érzésem, hogy ezen a honlapon is a beírok aránya elképesztően eltolódott a zenészek irányába. Emlékszem mikor két évtizede mindenki azon röhögött egy honlapon, hogy én “vállaltam” egyedül a valódi nevemet, most meg megdöbbenve látom hogy ez divat lett. Aztán kapcsoltam, hogy azért mert az illetők büszkék arra hogy zenészek, vagy nevükkel egyéb módon kapcsolódnak a zeneiparhoz. Ez persze nem baj, ne értse félre senki csak határozott tapasztalatom hogy ide is jobbára már zenészek írnak be. Abban is igazad van, hogy nem pénz a havi 1500 forint annak aki szereti ezt a zenét. Nekem nagyon régóta az a gondom, hogy “ez a zene” elképesztő mértékben felhígult. Két évtizede még azért az újság 1/3-át olyanok tették ki amik így vagy úgy érdekeltek, jó volt képben lenni. Ez persze nem az újság hibája, akik klasszikus HM-át játszanak jórészt már tartalék üzemmódra kapcsoltak az újak meg olyanok amilyenek. (Egyszerűen az már nem az én világom.)
T. Károly! Nem értek egyet.
Az első peldanytól vásároltam a lapot egészen a 2000-es évek közepéig de ahogy jöttek az újabb zenekarok, én öregedtem már egyre kevesebb számomra érdekes infó volt benne. Pedig az ízlésem elég széles skálán mozog. Ma már léteznek olyan “sztár bandák” akik miatt egy lapot rengetegen megvesznek de nekem egy perc sem jön át a zenéjükeből. Itt ezen a felületen is simán tovább görgetem a róluk szóló híreket, pl Sabaton, Foo Fighters, Steel Panther stb. nem jönnek át. Nos, bármennyire tisztelem Cs. L-t. és L. L.-t a pénzem arra költőm amire én akarom és aki ismer egy pillanatra sem kérdőjelezi meg a tájékozottságom vagy hűségem a zene iránt.
Pontosan így érzek én is. Sőt, hogy a hígulás mennyire igaz ezen a honlapon is egyre jobban megy a gördítősáv mert a zenekarok egyre nagyobb arányban érdektelenek a számomra. És nem arról van szó, hogy nem ismerem őket, mert kíváncsiságból a legtöbbe belehallgattam de percekben mérhető hogy meddig bírtam ki.
Én amiatt tettem le róluk, mert ők már elég idősnek, tapasztaltnak és jelentőségteljesnek érzik magukat, hogy tuskó fasz módjára szóljanak le téged, ha esetleg ellenkezik a véleményed velük.
Én kezdetektől veszem a lapot mind a mai napig, régebben mindent elolvastam, ma már csak azt ami az én stílusom. Az Iron Maiden gyerekkori kedvenc, vannak zseniális lemezeik és vannak gyengébbek, mindenki eldöntheti, hogy ez érdekli-e még avagy sem. Nem kell egymás torkának esni, legalább a metal rajongók ne b.. tassák egymást, véleményt finoman is lehet nyílvánítani.
Én 1995ben vettem meg az első Hammerem (címlapon az Action), majd kb 2011ig rendszeresen. Onnantól sokáig csak évi 2-3 számot de mostanában megint megveszem mindig-bár ez a megújulás nem nyerte el maradéktalanul a szimpátiámat…A külső oké,de a belbecs… konyhai tippek meg interjú mittudjamén milyen borásszal… Itt a Hardrock.hu-n nagyon szerettem az ismert emberekkel készült interjúkat,kár hogy véget ért,de ez a Hammeres verzió eléggé erőltetett..na mindegy is.
Viszont a mostani két cd kimondottan jó. A Nova Prospect tetszik jobban,őket ényleg ajánlom azoknak aki szereti a magyar nyelvű modernebb rock/metalt. A Pennhurst zeneileg talán kevésbbé talált be nálam,de ott a szövegek nagyon jók.
Na ennyit a Hammerről, vissza a Maidenhez 🙂
A Hammer témához. Szerintem a fő probléma, hogy totálisan koncepciótlan lett az újság. A beharangozóban azt mondták, hogy azért kell váltani (formailag), mert az olvasóik nagyrésze olvasószemüveges és így jobban látja a betűket. Namost, ahogy a kommeteket nézem nekik sem mond semmit. Én (majdnem hónapra pontosan) 30 éve veszem, most is, mert mert már régóta csinálom, de egy nagyon felületes olvasás (átlapozás?) után megy a polcra.
És nem az a baj, hogy nálam így van, hanem az, hogy teljesen láthatatlan, hogy kinél nem. Mert az öregeket már megbeszéltük, és hogy ez a fiataloknak sem kell az biztos. Egy nosztalgia által fenntartott töltelék az az újság.
Annyit azért hozzá kell tenni, hogy az új srác (Pintér Miklós) olyan színvonalas cikkeket ír, amilyen soha nem volt az újságban. Függetlenül attól, mondom, hogy egy grunge számot sem tudtam még végighallgatni. (na jó egyszer legyűrtem a Nevermind-ot félig)
…Most pedig az albumhoz. (kiöregedett metálos vagyok, de valami rendszerhiba miatt karakteridegenségre hivatkozva nem tudtam ezen a néven regisztrálni) Hiszitek vagy sem, de a megjelenése óta nem hallgatok mást még Maidenen belül sem. Igaz, hogy nem hallgatok mostanában gyakran zenét mint évekkel ezelőtt, lényegében csak vezetés közben teszem. Én fél év elteltével is azt mondom, hogy hibátlanra sikeredett a Sentjucu. Még egy érdekesség és lepődés a számomra ami a záródallal kapcsolatban ért. Amikor eljátszották a Hell on Earth-öt a brazil srácok a legnagyobb megdöbbenésemre látom, hogy amit én végig szintinek gondoltam az intróban (és amiről azt hittem hogy Csigabiga ír) az kőkemény gitár (ahol a hirtelen dallamesés van arra a részre gondolok). Szóval számomra semmi csorbát nem szenvedett az anyag zsenialitása, sőt ezáltal még nőtt is. (Van ott benne szintis rész is, de az annyira csak halovány aláfestő jelleggel hogy igazából akkor meg nem is értem miért kellett “kipécézni” a kritikában.)