Bizonyára így történt, mert a Scorpions meggyőzött arról, hogy még mindig nincs itt a búcsú ideje. Klaus Meine a 3 évvel ezelőttinél sokkal jobb formában énekelt, Mikkey Dee dobszólója alatt még maga Lemmy is megjelent, Matthias Jabs pedig sérült kézzel, golfkesztyűben is hibátlanul végigtolta a koncertet. És még az emberek szívét is meglágyították a Mecky emlékének ajánlott Send Me An Angellel.
Előzenekar nem volt, tehát ez egy viszonylag rövid estének ígérkezett, így kedvenc feleségem is velem tartott. A parkolással fél nyolc tájban már voltak gondjaink, csak az Egressy út környékén találtunk szabad helyet, de legalább utána kiszellőztethettük a fejünket.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
A kiírt 8 órai kezdéshez képest negyed kilenckor hullott le a lepel. Az már itt látszott, hogy Amerikában kezdték a turnét, vadonatúj és nagyon profin megcsinált látvánnyal érkeztek Európába. Már elkezdték játszani az új lemezt indító Gas In The Tanket a színpadot takaró Scorpions logós függöny mögött, majd mikor pár másodperc múlva lehullott, kiderült, hogy még egy függöny van mögötte „Are you ready to rock?” felirattal. Persze ez is csak pár plusz másodpercig takarta a kilátást, hamar előkerültek a zenészek, akik – mint mondtam – már javában nyomták a nyitó számot.
A kivetítőn látható óriási, szikrázó farkú skorpió előtt hangyákként futkároztak a zenészek, értem ezen elsősorban a három gitárost, Mikkey ugye helyhez kötött, Klaus pedig a legkevesebbet mozgó frontember volt, akit láttam életemben – kivéve talán a szinte teljesen vak Ales Brichtát, aki azt sem tudta, merre van az előre –, viszont cserébe tökéletesen énekelt! Őszintén szólva jobban, mint 3 évvel ezelőtt. Nem csalt, nem mismásolt, nem hajlított lefelé, egyedül a The Zooban korrigált, ott is felfelé, de azt már 30 éve csinálja, inkább ugrik egy oktávot fel, minthogy kiénekelje a legalját.
A Make It Real alatt bevetették a magyar zászlót a kivetítőn, mint 3 éve, sőt, 6 évvel ezelőtt is, majd a The Zoo előtt Klaus köszöntötte is a magyar közönséget, elhangzott az este egyetlen magyar mondata, a „Jó estét, Budapest!”, majd Jabs talk box-os gitárszólója alatt pár dobverőt kiszórt az első sorokban állók között. Hja kérem, a kiemelt állóhely előnye!
Hogy a Coast To Coastot ki szerezte, arról máig megy a vita a Schenker testvérek között, a dal stílusa alapján én inkább Michaelnek hiszek, aki akkoriban újra a banda tagja volt, rá inkább jellemzőek az instrumentális nóták, mint a bátyjára. Mindenesetre itt most Rudi nyomta el a szólót fekete-fehér Flying-V-jén, melyet megbolondítottak egy kis piros betéttel. Ja, nem tudom, felfigyelt-e valaki a Budapest feliratú pengetőt ábrázoló pólójára. A dalban Klaus Meine is ritmusgitárt fogott, így négyen egy vonalban sorakoztak a színpad elején, ami ritka pillanata volt a koncertnek.
Jött két kislemezdal az új albumról, de hiába ismerte már a zsűri a produkciókat, kicsit azért visszavetette a hangulatot. A Bad Boys Running Wilddal kellett újra felrázni a társaságot. De azzal sikerült is rendesen!
Jött még egy instrumentális dal, ez a Scorpions-stúdiólemezen soha meg nem jelent nóta, Matthias Jabs szerzeménye, a Delicate Dance, melyben Rudolf Schenker helyett mindig Ingo Powitzer, a gitártechnikus lép színpadra. Most is így történt, Paweł Mąciwoda basszerrel és Mikkey Deevel négyesben adták elő a dalt. Ennek kapcsán szeretnék kitérni arra, miért játszott fehér golfkesztűben Jabs. Május 6-án, a Madison Square Gardenben megsérült a bal keze, ott készült fotók tanúsága szerint összevérezte a hangszerét is, mégis folytatta. El is halasztották az Európa-turné első három koncertjét, és csak Párizsban kezdtek. Rájár a rúd rendesen, két nappal a budapesti koncert előtt, Krakkóban a Delicate Dance alatt a jobb keze sérült meg. Félbehagyták a számot, egy törölközőbe törölte a vért a kezéről, aztán elölről kezdték a dalt, és úgy folytatta a koncertet, mintha mi sem történt volna. Ez az igazi profizmus! Ahogy látom az ott készült videón, még négy számot lenyomott így, aztán a dobszóló alatt volt annyi idő, hogy kötést tegyenek rá, és onnantól játszik fehér kesztyűben.
Rudi akusztikus Flying-V-re váltott rövid pihenője végén, Klaus pedig a tavaly elhunyt Omega-frontember, Mecky (Kóbor János) emlékének ajánlotta a dalt. Egy pillanatra meghatódtunk, de annyit már nem ért nekik a történet, hogy egy fotót bedobjanak az előre megkomponált videóba a háttérfalon.
Ha már kéznél voltak az akusztikus hangszerek, előkerült a Wind Of Change is, mérsékelt füttyszó hallatszott a felkonf alatt, hogy most először hallhatjuk így, Ukrajnára átírt formában a dalt, a nóta közben már nem volt semmi atrocitás. Politikától függetlenül azt gondolom, nem jó utólag átírni egy dalszöveget, ha ciki 2022-ben a „Follow the Moskva” sor, akkor hagyják ki a repertoárból. Azt persze nem lehet, hiszen a legnagyobb slágerük. Patthelyzet.
Miközben a közönség énekelte a refrént, Meine elhozott egy magyar zászlót az első sorból, és azt vállán átdobva folytatta az éneklést. Viszont amilyen jó formában volt Klaus a koncerten, olyan indiszponált volt Rudi, a lassú dallamszólóban is többször csúnyán mellényúlt, olyan volt, mint druszája, Axel Rudi Pell, ráadásul a két oldalsó kivetítőre a kamera behozta közelről, így premier plánban láthattuk a hangokat kereső görcsös ujjait és az erőlködéstől kidagadó ereket az alkarján. Pedig a Schenker-pózt, ahogy a két térde közé kapja a Flying-V alsó szárát, azt nagyon tudja! Mondjuk, azt én is.
A Tease Me Please Me újra lendületbe hozta a bandát és a nézőket egyaránt, a rúdtánc a kivetítőn szintén hozzájárult a feldobott hangulathoz, a rockhívők kedvéért pedig Marshall-hegyeket és gitárhalmokat varázsoltak a kivetítőre az új lemez címadó dala, a Rock Believer alatt.
Paweł Mąciwoda és Mikkey Dee közös szólójának indult a New Vision címre keresztelt produkció, mely azonban 1-2 perc után tisztán Mikkey Dee dobszólójává alakult. Nagyjából ugyanaz volt, mint három éve, csak most nem emelték föl a dobállványt szóló közben, mint James Kottak idejében, ellenben a háta mögötti kivetítőn pörgött a félkarú rabló rendesen, egyszer kijött 3 Lemmy, attól megőrült a tömeg, de a jackpot természetesen az 5 skorpió volt.
A Blackout alatt Rudi begyújtotta a rakétát (van egy füstöt okádó gitárja, azt kapta elő ehhez a nótához), még jobban felpörögtek és egyre inkább cikáztak a reflektorok is, a Big City Nights alatt pedig egyenesen Las Vegas fényei tárultak a szemünk elé. Rudi megint Schenker-pózban, összeszorított térdekkel (és fogakkal) szólózott, utána Klaus jól megénekeltetett bennünket. Fél 10-re lett vége a főműsornak, de negyed órát csúsztak a kezdéssel, úgyhogy ez így karcsú 75 percet jelentett. Mikkey hergelte még kicsit a tömeget, hogy még hangosabban szóljon az a „Vissza! Vissza!”, majd lementek, hogy 1-2 percnyi szusszanás után visszajöjjenek egy kétszámos ráadásra.
A Still Loving You gyönyörű ballada, nem is volt vele semmi bajom, amíg Klaus énekelt és Matthias szólózott benne, de a közepén Rudin megint kitört az ARP-effektus, és egy hamisan eljátszott dallamszólóval hazavágta az egészet. Szerencsére a Rock You Like A Hurricane megmentette a hangulatot, a kivetítőn lévő óriás ventilátor milyen jó lett volna élőben, mert eddigre igencsak elfogyott a levegő, Rudi Pete Townshend-es karkörzése a szám végén viszont igen kevés volt ahhoz, hogy megkavarja azt.
Jó este volt, bár a három évvel ezelőttihez hasonlóan rövid, viszont szerencsére nemcsak a program, hanem a látvány is megújult azóta. Az eddigi legprofibb produkció volt, amit láttam tőlük, egyedül Rudolf Schenker félresikerült gitárszóló próbálkozásai vetettek rá némi árnyékot. Már annak, aki kihallotta a dalokból. Ő egy nagyon jó ritmusgitáros, jó dalszerző, jó üzletember – lásd mi lett a Scorpionsból, és hol tart a nála klasszisokkal jobb öccse –, de mindent nem tudhat még ő sem. El kéne már engedni ezt a dolgot és átengedni a szólók maradékát is annak a tehetséges gitárosnak, aki 43 éve ott van az oldalán és estéről estére bizonyítja, hogy jó választás volt Michael Schenker és Uli Roth utódjának jelölni.
Gas In The Tank / Make It Real / The Zoo / Coast To Coast / Seventh Sun / Peacemaker / Bad Boys Running Wild / Delicate Dance / Send Me An Angel / Wind Of Change / Tease Me Please Me / Rock Believer / New Vision / Blackout / Big City Nights /// Still Loving You / Rock You Like A Hurricane
Szerző: CsiGabiGa
Fotók: Török Tamás
Köszönet a lehetőségért a Live Nationnek!
Legutóbbi hozzászólások