Toto: With A Little Help From My Friends

Hát ezt is megértük! Karanténkoncertet nézhetünk DVD-ről. De ha már így alakult, kezdjük a legjobbakkal! A 2010-es újrakezdésre vészesen emlékeztet ez a mostani, bár akkor a jól ismert arcok (Steve Lukather, Joe Williams, David Paich, Steve Porcaro, Simon Phillips) jöttek össze a már csak két eredeti tagot, Luke-ot és Bobby Kimballt tartalmazó utolsó felállás helyett, most viszont annak a maradéka hullott porrá, amikor Simon kiválása és David betegsége után Steve is visszavonulót fújt. Ráadásul érthetetlen módon (persze, hogy értjük, a pénz mindenekfelett!) a közel 30 éve halott Jeff Porcaro özvegye hirtelen pert indított a névhasználatért, így Dorothy aranyos kiskutyáját körül kellett írniuk The Dogz Of Oz formában. Végül a névhasználat maradt Luke-nál, de az új nevet emlékeztetőként továbbviszik a turnéra, melynek ez a karanténkoncert volt a felvezetése.

A kezdés most is ugyanaz a Till The End, mellyel 10 évvel korábban, 2010-ben is elindították az előadást és a műsorösszeállításban a két 80-as évekbeli Joe Williams-es lemez a fő csapásirány: a nyitószámon kívül ott a Pamela és a nagy sláger Stop Loving You, de ott a Home Of The Brave is, ami szintén az utóbbi 10 évben vált a program rendszeres részévé – jelzem, nagy örömömre. Ebben a multiinstrumentalista Warren Ham is szólót énekel. Az első dalnál még érződik egy kis feszültség a tagokban, persze, hogy fura „a nagy semminek” énekelni-zenélni, nincs az a fajta visszacsatolás, amit egy koncerten megszokhattak a zenészek. De a második számnál (a Toto legelső slágerét, a Hold The Line-t nem hagyhatták ki) már nyoma sincs a „raktárkoncert-feelingnek”. Amikor pedig Luke belekezd a legkeményebb Toto-lemez, a ‘Kingdom Of Desire’ címadó tételébe, már a nézőnek se jut eszébe, hogy ez egy stúdiókoncert, kamerák előtt, de közönség nélkül.

A ‘Toto IV’-et Luke balladájával, az I Won’t Hold You Backkel, a ‘Hydra’-t a White Sisterrel, az első lemezt pedig a You Are The Flower című Bobby Kimball-dallal idézik meg, szóval nem az a tipikus „besztof”, bár az évek során azért rendre előkerültek ezek a dalok. A variálásukkal mindig tudtak játszani a turnék között, sőt, néha alatt is. Utóbbi felkonferálásában Williams olyan felmagasztaló szavakkal emlegeti az eredeti énekest, amilyeneket Luke-tól sose kapott volna. A White Sister előtt Xavier, utána Sput kap lehetőséget bizonyítani. A banda bemutatásánál viszont Luke viszi a prímet – bár a kiejtése olyan, hogy rémálom vele interjút készíteni –, jó hosszan ecseteli a tagok erényeit, már háromszor meghajolnának, mire kimondja a nevüket. Megtudhatjuk (aki esetleg nem tudta), hogy Xavier Taplin már a legutóbbi turnén is helyettesítette Paichet (láttuk a BS-ben!), Warren Ham már a 80-as években is csatlakozott a Williams-felálláshoz, 2017 óta pedig ismét tagja a zenekarnak (tehát nem teljesen nulláról kellett újra építkezni), hogy Steve Maggiora fantasztikus magasakat tud énekelni billentyűjátéka mellett (a Beatles-feldolgozásban a végén megtapasztalhatjuk Bee Geest idéző falzettjeit), hogy John Pierce-szel már a középsuliban együtt nyomták a feldolgozásokat, majd sessionzenészként újfent összefutottak Belinda Carlisle lemezén, hogy micsoda vagány gyerek ez a Robert Searight dobos, nagyon keményen odateszi magát, ha már a beceneve Sput, és persze a szokásos „brother from another mother” megkülönböztető tisztelete Joseph Williams irányába, akivel egy rugóra jár az agyuk. A viszontbemutatás Joe részéről jóval velősebb, de a lényeg  ugyanaz: „my partner in crime” (én mondtam már a szólólemezeiknél is, hogy olyanok, mint két rosszéletű).

Ezután jön ama bizonyos nagy kedvenc Home Of The Brave, mely Pesten a ráadásnóta volt, ha itt befejeznék, már akkor is boldog lennék, még ha rövid is a műsor, ám ekkor jön a meglepetés: a videóhoz adott werkfilmben láthattuk, hogy David Paich végig ott volt velük a próbák alatt amolyan zenei rendezőként, most, a kvázi ráadásban a színpadon is megjelenik. Mint több idős zenész, aki valamilyen egészségi probléma miatt nem tudja vállalni a turnét és a teljes koncertet (Mick Jones – Foreigner, Chuck Panozzo – Styx, Glenn Tipton – Judas Priest), David is bejön, hogy a zenekarának egyik legnagyobb slágerét, a Rosannát eljátssza a többiekkel, és már ez maga hatalmas élmény! (Warren Ham hatalmas szaxofonszólója meg csak rátesz még egy lapáttal!)

És ha már ott van, ott marad az előadást záró Beatles-feldolgozásra is, mely a koncertlemez címét is adja. A dalt Ringo Starr zenekarában számtalanszor eljátszhatta Luke, de már jóval korábban elővette a Totóban is: Jeff Porcaro 1992-es halála után az emlékére játszott tribute koncerten. Sőt, a dal ott ragadt az 1993-as ‘Absolutely Live’ turnén is, melynek lemezen is nyoma maradt. Ezzel zárják hát a programot, illik is ide a dal: amikor már úgy nézett ki, hogy ismét padlóra került a Toto, „barátai kis segítségével” új életre keltette Steve Lukather.

Összegzés:

„Raktárkoncert-feelinggel” indult, eufóriába torkollott a Toto tavaly novemberben felvett online koncertje, melyet most adtak ki CD+DVD, CD+Blu-ray és vinyl formában. Egyetlen hibája a 75 perces hossza (rövidsége), mely a két óra fölötti előadásokhoz szokott törzsközönségnek rövidnek tűnhet. De majd jövőre, igazi közönség előtt megduplázzák!

Pontszám: 9

Megjelenés: 2021
Kiadó: Mascot Label Group
Stílus: rock
Származás: Amerikai Egyesült Államok

Zenészek:

Steve Lukather – gitár, ének
Joseph Williams – ének
Dominique „Xavier” Taplin – billentyűs hangszerek, vokál
Steve Maggiora – billentyűs hangszerek, vokál
Warren Ham – szaxofon, fuvola, ütőhangszerek, ének, vokál
John Pierce – basszusgitár
Robert „Sput” Searight – dobok
David Paich – billentyűs hangszerek, vokál

Dalcímek:

1. Till The End
2. Hold The Line
3. Pamela
4. Kingdom Of Desire
5. White Sister
6. You Are The Flower
7. I Won’t Hold You Back
8. Stop Loving You
9. Band Introductions
10. Home Of The Brave
11. Rosanna
12. With A Little Help From My Friends