The Rasmus, A Király Halott – Barba Negra Red Stage, 2022. 10. 17.

Ha Red Stage, akkor Csepel; a Barba Negra nagyobbik színpadán lépett fel a The Rasmus október 17-én. Az eseményt megelőző napokban a közösségi média a Barba Negra új helyszínével kapcsolatos véleményektől volt hangos, de miután minden csoda három napig tart, erre már nem kívánok kitérni. Akit érdekel, milyen az új koncerthelyszín, menjen el és szerezzen saját tapasztalatokat, élményeket, hiszen mindannyian máshogy látjuk! No meg amúgy sem lehet a magyaroknak 100%-ig megfelelni.

Ezen a napon a megközelítés és bejutás teljesen flottul ment, A Király Halott zenekar 19:30-tól kezdte bemelegíteni a közönséget – és a helyszínt is. Nem volt egyszerű dolguk, kissé átlagos, „garázsrock” stílusú zenéjükre az elején nem igazán volt vevő a publikum. Ahogy teltek a percek – és a nézőtér –, a hangulat is megérkezett szépen lassan. A színpadon álló banda szépen építkezett, és a végére hagyott nótájuk egészen ütős volt!
Nem hálás feladat előzenekarnak lenni, de volt egy íve a fellépésüknek, és a nagyjából 40, színpadon eltöltött perc nem múlt el nyomtalanul. Külön kiemelném, hogy az eredeti előzenekar helyett, csak néhány nappal a koncert előtt vállalták el a fellépést, ezért le a kalappal! Aki meghallgatná őket újra élőben, az ugyanezen a helyszínen megteheti a Road előtt december 9-én.

A két zenekar közti színpadi átszerelés inkább tisztogatásra emlékeztetett, gyakorlatilag minden eltűnt a hátsó dobogót, az azon lévő dobcuccot és a három mikrofonállványt kivéve. Fülmonitorral dolgoztak, így a színpad képe igencsak letisztultnak, már-már üresnek hatott. Az üresség szó használata cseppet sem túlzás a színpadi világítás tekintetében sem, ennyire alulvilágított buli még az A38 hajón sem szokott lenni. Nem a technika hiánya az oka, csak egyszerűen ez a koncepció. Hogy érzékeltessem a helyzetet; ugyanazzal a beállítással készült két fotó a színpadról és a nézőtér hátsó részén lévő hűtőkről. Utóbbinak erősebb volt a fénye.

A banda a színpadra lépéstől a koncert végéig nagyon energikusan zenélt, ugrásokkal és sok mozgással színesítették az egyébként tökéletes előadást. Apropó, tökéletesség. Szívem szerint szakmai jegyeket osztogatnék jónéhány hangmérnöknek, hogy hogyan is kell szólnia egy élő koncertnek! Gyakorlatilag CD-minőségben hallottuk a bulit, mondom ezt úgy, hogy még csak nem is középen álltam.
A koncert sodró lendületét némileg megtörte a középre beillesztett akusztikus blokk, ekkor még a Rakkauslaulu című, finnül énekelt dal is elhangzott. Szerintem ez egy eleve borzalmas szám tőlük, és ezt még a közönségből színpadra hívott lány sem tudta feledtetni. A másik érdekes dalválasztás az akusztikus blokkot lezáró Ghostbusters volt, ezzel a kultikus filmbetétdallal viszont sikerült ismét felpörgetni a közönséget.

First Day Of My Life / Guilty / In My Life / No Fear / Paradise / Fireflies / Rakkauslaulu / Time To Burn / Live And Never Die / Wonderman / October & April / Still Standing / Ghostbusters / Rise / Immortal / Chill / Livin’ In A World Without You / F-F-F-Falling / In The Shadows // Jezebel / Sail Away

Szöveg és fotók: Mahunka Balázs
Köszönet a lehetőségért a CONCERTO Musicnak!