Rég fordult elő velem, hogy úgy igazán várjak egy Ossian-nagylemezt, de a tavalyi ’Csak a jót’ albummal újra sikerült egy lépéssel közelebb kerülnünk egymáshoz. Persze ez már közel sem volt olyan szoros kapcsolat, mint boldog gyermekéveimben, de mivel már jó ideje nem rágódom azon, hogy elfogyott a metál a zenéjükből, tudtam szeretni azt az albumot. Skatulyától függetlenül telis-tele volt jobbnál jobb dalokkal, amelyek miatt a mai napig előveszem. Remek refrének, szövegek és bitang jó hangzás jellemezte a ’Csak a jót’, szóval tényleg érdekelt, hogy milyen lesz ’A teljesség’.
A tavalyi év és a pandémia – sakknyelven szólva – mattot adott a zenekaroknak, így az Ossian sem tudott egyetlenegy koncertet sem adni, ebben a helyzetben nem csoda, hogy újra az alkotás felé fordultak. Persze náluk amúgy se kell sokat várni egy újabb dalcsokorra, de mivel most rengeteg idejük volt rá, gondoltam, hogy talán még egy lapáttal rá tudnak tenni az előzőekre. Semmi extra elvárásom nem volt, csak kerek rockdalokat szerettem volna hallani jó refrénekkel, amik könnyedén a fejemben maradnak.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Sajnos már az Azon a napon című első nyilvánosságra került dalnál rémülten húztam fel a szemöldököm. Persze nem az lepett meg, hogy a szenteste alkalmából egy lírai dalt osztottak meg, még csak nem is a dallal van bajom – mert az pont a jobbak közé tartozik –, hanem az, hogy produkciós szempontból mennyire elmarad az előző album dalaitól. Ekkor még nem tudtam, hogy a zenekar saját házi stúdiójában készült az anyag Varga Zoli szakértelme nélkül. Sajnos ez nagyon-nagyon hallatszik, mert ezen a téren hatalmas visszalépés történt, egyszerűen nem tudom hová tenni pl. az itt hallható dobhangzást. Nem az lepett meg, hogy midi – mert az már évek óta így van –, hanem hogy a végső keverésben így, mindenféle utómunka nélkül hagyták, és ez engem személy szerint nagyon bosszant. Az összképen annyit ront, hogy minden lelkesedésem tovaszállt. Persze ettől függetlenül még lehetnének a dalok jók, de ezt sem tudom határozottan kijelenteni. Elég sokszor átpörgött már a korong a megjelenés óta, de még mindig nem tudtam ráérezni. Az sem igazán könnyíti meg a dolgot, hogy nagyjából minden tétel ugyanabban a tempóban íródott, ami rendkívül egysíkúvá teszi az anyagot. A türelem hatalom című dal az egyetlen lendületes, még a középtempót is csak alulról súrolja egy-egy darab.
Paksi Endre mindig határozottan állítja, hogy örök optimista. Ez a ’Csak a jót’ albumon markánsan érezhető is volt, mert azokból a dalokból valóban áradt az optimizmus, egy tettre kész, lendülettől és erőtől duzzadó album volt a maga módján. ’A teljesség’ album legtöbb dalában viszont semmi ilyesmit nem érzek, bennem az optimizmus helyett inkább az elfogadás érzését kelti. Mintha egy megfáradt, az életbe belekeseredett öregember mesélné múltbéli történeteit, osztaná meg velünk csalódottságát és önmaga bölcsességeit, amit a hosszú és nehéz életútja alatt megtapasztalt.
Hangulatában és zeneiségében egyértelműen az ’Az igazi szabadság’ albumhoz áll talán legközelebb az életműből, de érzésem szerint az sokkal jobb dalokat tartalmazott. Nem mondom, hogy nincsenek jó pillanatai ’A teljesség’ albumnak, de sajnos most azokból jutott kevesebb. Az első két dal teljesen átment rajtam anélkül, hogy bármit kiváltott volna belőlem. A Kell egy szikra végén a lakodalmas szintetizátortól minden hallgatás alkalmával kiver a víz, hasonlóan a záró Az, aki voltál markáns Bikini-hangulatától. Az A türelem hatalom volt az első jó pillanat számomra és az azt követő Lassan ébredő. Ez a hangulatos kis klippel megtámogatott ballada talán a legerősebb darabja a lemeznek. Itt egy alapjában véve pozitív szöveghez egy szomorkás, melankolikus hangulatú zenei alapot párosítottak, ami ugyan furcsa érzéseket kelt, de mégis magával tud ragadni. Ezek után csak az Azon a napon és a Nem elég az ég című dal üti meg a mércét. Az album közepe és vége annyira egysíkú, hogy egy pillanata sem ragadt meg a fülemben, egyetlenegy emlékezetes részt se tudok kiemelni, pedig tényleg figyelmesen végighallgattam becsületesen több alkalommal is.
Összegzés:
Sajnos csalódott vagyok, mert ’A teljesség’ dalainak minősége messze távol marad az egy évvel ezelőtti dalcsokor színvonalától. Annak ellenére érzem elhamarkodottnak és összecsapottnak az album dalait, hogy a korlátozások miatt sokkal több idő volt velük foglalkozni. Az pedig, hogy magára vállalta a zenekar még a lemez produkciós terheit is, csak ront az összképen, mert az anyag nem szól jól. Aki hozzám hasonlóan ’Csak a jót’ várta ezúttal is, annak tovább kell várnia.
Pontszám: 6
Megjelenés: 2021
Kiadó: H-Music Hungary
Stílus: hard rock / heavy metal
Származás: Magyarország
Zenészek:
Paksi Endre – ének, vokál
Rubcsics Richárd – gitár
Erdélyi Krisztián – basszus
Kálozi Gergő – dobok
Ádám Attila – billentyűs hangszerek
Ángyán Tamás – vonós hangszerek
Dalcímek:
01. Kell egy szikra
02. Ember a Holdon
03. A türelem hatalom
04. Lassan ébredő
05. Szabad maradhat
06. A teljesség
07. Együtt voltunk minden
08. Azon a napon
09. Kelj fel és láss
10. Nem elég az ég
11. A hiányzó láncszem
12. Engedd el
13. Az, aki voltam
Szerintem nem szól rosszul, tetszik az erős pergő például! De én meg egy Rest of turnéra várok, ahol lenne Haragban a világgal, Asszony feketében vagy Motorőrület, de szerintem előbb fogok a kerecsendi talponállóban Jürgen Klopp-al sörözni, minthogy ez valaha bekövetkezzen! Én elkönyveltem, hogy az Ossian vagy éppen a Tankcsapda már nem az én zenekarom. Létezik a név mindkét esetben, van siker, lett sok új rajongó, de tőlem már távol áll, legyenek boldogok!
ez a rest of egy hatalmas ötlet, remélem illetékes elvtárs olvasta és elgondolkodik rajta, még pár ötlet: viharmadár, pokoli hajsza 2020, vérfarkas, ok nélkül lázadó stb, de az emberi dolgokig bezárólag 25-30 dalos setlistet össze lehetne rakni azokból a nótákból
Bizony, a Viharmadár de jó lenne, hallottam 2004ben egyszer élőben, ütött!
Ajánlom figyelmedbe a Power zenekar Új éden lemezét Ossian helyett.
Még az ősrobbanás és az özönvíz előtt, ifjútitán koromban írtam kritikát egy Ossian albumról, kb. valami hasonló véleménnyel, aztán felhívott Endre és számonkért hogy miért írtam le ilyeneket. 🙂 🙂
Nem egyedi eset kis hazánkban, az utánad következő időszakban is előfordult, hogy X vagy Y megsértődött, mikor szembesült egy véleménnyel, ami nem tetszett neki. Márpedig a vélemény szabad. Ha nem az lenne, azt fizetett hirdetésnek hívnák.
Sajnos minden igaz a leírtakból. Ez nagy öngól lett. Nagyon bejött az Igazi Szabadság album. A mai napig szívesen előveszem . A Csak a Jóttal már voltak problémáim. De ahogy mondani szoktuk, kis szódával elmegy. De ez….
Nem volt senki a H Musicnál aki szólt volna az Endrének, hogy ez harmat gyenge!? Vagy ennyire tiszteletben tartjàk a szerzői szabadságot? Pedig néha nem árt a kritika.
Én is vártam és nem is szeretnék rosszat mondani az Ossianra, de ugyanaz a bajom ami a tavalyi lemezzel is, nevezetesen, hogy nagyon belassultak, bágyadt az összes nóta és a kórusos danolászásoktól is a falnak megyek.
A Gyönyörű Bolonddal elindult egyfajta irányváltás, lassulás a csapatnál, de míg az egy derűs, jól sikerült és remekül előadott, énekelt dalcsokor volt a néhai Wellington hangulatában itt-ott, addig az utóbbi két lemez erősen nyugdíjas.
Ettől még kedvelem a csapatot, de ez nem az én ízlésem már.
Sajnos nagyon gyengére sikeredett az új album. 3 hallgatás után 6,5 pontot adtam. Azóta még kétszer ment le a kocsimban és 5,3 pontnál járok. Jellegtelen, lassú és összecsapott dalok sokasága. Egy dalt nem tudnék kiemelni, sajnos.
Nálam akkor kerültek ki a “Premier Ligából”, amikor Wéber Ati kiszállt. Azóta a koncerteken megszünt létezni a “dögös, erőteljes” hangzás. Nincs bennük erő, ahogy korábban szóltak. Nagyon lájtosak lettek. Sajnos odáig jutottam, hogy ha újra lesznek koncertek, nem vágyom a bulijaikra. Ez van.
Nagyon érződik az hogy csak a Covid miatt készült el az album, ha a rosszabb dalokat kivennénk az albumból akkor egy egész pofás mini lemezt kaphatnánk, de egyszerűen túl sok a hasonlóan lágy, Wellington már már harmadik lemezét idéző dal.
A szövegek túl egysíkúak, szinte mind ugyanazt járja körbe, a 90-es éveket idéző zene egyébként jó ötlet, de nem ilyen formában.
A keverés pedig szörnyű, a dob néhol kifejezetten borzalmasan szól.
Azzal sincs baj hogy sok a középtempós dal, mivel a Lélekerőn is ezek domináltak eléggé erőteljesen, csupán csak azon működtek, zúzósak voltak, jó szólókkal.
A Hammer helyébe ránéznék a zenekarra, mivel ha így haladunk akkor a következő egy elektromos gitáros pop album lesz, nem zavar az hogy nem játszanak Heavy Metal-t, de azért Hard Rock alá nem kellene lemenni.
Sajnos az Ossiannak mar semi koze a heavy metalhoz de meg a hard rockhoz sem?,lassan AOR rockot fognak jatszani! Szerintem ez a leggyengeb lemezuk! Sraccok ami mar nem megy nem kene eroltetni,kene egy kis szunetett tartani!
Kb én is így látom a szitut. Amúgy nehezen érthető ez a “muszáj minden évben lemezt kiadni” téma. Véleményem szerint még a legnagyobbak sem képesek ilyen sűrűn jó albumokat írni. Nem is lehet. Képtelenség. Valóban tán ez a leggyengébb Ossián album, sőt szinte biztos, teszem hozzá sajnos. Tudom, az elmarasztaló kritikát senki sem szereti, de ezen az anyagon NINCS egy JÓ nóta sem!!! Reméljük Imréék tán megfogadják és belátják amit meg/be kell. Szevasztok!
Ez már nem ossian át kéne nevezni a zenekar nevét valami nyálassabb névre
Azért adnak ki most tudatosan lemezeket, mert nyilvánvalóan hosszú ideig nem fognak koncertezni. Én a ritmusszekciót sajnálom, azért nekik anyagilag nem lehet erős ez a pár év… És persze a heavy metal zene kedvelőket, mert nekik egy zenekarral kevesebb lett 2017 óta!
Ez már 1994 óta nem Ossian 🙂
Biztosan megváltozott a banda zenéje, de hát mire lehet számítani. Paksi Endre 63, sokkal kellemetlenebb lenne ebben a korban, ha olyan dalokkal erőlködne mint a Betelt a pohár vagy A törvényen kívüli. És ha ezzel kerül be a Petőfi TV-be akkor rajta.