2026. április 24-én került a kereskedőkhöz a Foo Fighters 12. stúdió nagylemeze ’Your Favorite Toy’ címmel. Hónapok óta hallgatom ezt az albumot, mégis küzdelmes róla írnom. Pedig a zene jó. Legalábbis szerintem. Az elképesztő június-júliusi hazai koncertdömping sem billentette ki a lejátszási listából. Ritkán telt el úgy nap, hogy legalább 1-2 dal ne pörgött volna le róla. A mostani élethelyzetemhez passzol ez a 10 új szerzemény. Már az első hallgatásnál volt kedvenc, ami azóta sem változott, a kezdetektől nem volt negatív érzésem az anyag kapcsán, és mégis, sokadik nekifutásra sem született meg a végleges recenzió.
Az ok, ha felülnézetből próbálom vizsgálni ezt a 36 percnyi zenét, és dalról-dalra véleményt formálni, úgy érzem, egyedi hangulata ellenére sem magasztalható az egekbe ez a lemez. De egyedi hangulata van, ami engem megfogott, a 10 dal nagy része az arcunkba üvöltve fogalmaz meg napjainkból olyan érzéseket, problémákat, élettapasztalatokat, önvizsgálatot, melyekről Dave Grohl nem akar és nem is tud hallgatni. Nincsenek korszakalkotó énektémák vagy kiemelkedő gitárszólók, melyekre azt mondhatnánk, rocktörténeti pillanat. Nem gondolom azt sem, hogy ez az album mérföldkő lenne, mégis nekem egy olyan erős érzelemvilágot és számos olyan témát ad, amivel most azonosulni tudok.
Az előző, kiemelkedően jól sikerült albumuk (’But Here We Are’ – 2023), melynek szörnyű inspirációja dobosuk, Taylor Hawkins (2022. március 25-i) váratlan és hirtelen halála volt, egy melankolikus, dallamokkal teletűzdelt érzelmi hullámvasút volt. Viszont az eltelt évek és a gyász időszakának meghosszabbodása, plusz Dave magánéleti problémái a sajtó kereszttüzében egy olyan albumot segített világra, amely az elődjéhez képest sokkal direktebb, tempósabb FF zenét, ugyanakkor hasonlóan depresszív és melankolikus szövegvilágot hozott.
A lemezre adott értékelés azért alacsonyabb pontszám, mert még a hónapok távlatából, a sok hallgatás ellenére sem merem megjósolni, hogy hosszabb idő távlatában mennyit fog pörögni a másik 11 stúdiólemezük mellett. Az album egységes, jól sikerült, ott a helye a maga szerepével a többi albumuk mellett. Egy pillanatkép erről az időszakról, mind a világból, mind pedig az együttes háza tájáról.
Néhány gondolat a fizikai formátumokról. Hozzám az opálosan, kissé áttetszően vörös színű nagylemez jutott el, mely kiváló dinamikával nyomott, kifejezetten szépre sikerült alkotás. A lemeztok kartonpapír jellegű, szeretném hinni, hogy újrahasznosított – igaz erre utaló jelzést nem találtam a borítón –, piros-fekete-fehér színekből alkotott grafika. A lemeztok belső része is piros. A nagylemez szélén színes (esetemben narancssárga) kis papírcsík jár a nagylemezekhez, melyeken három szem található. A becsomagolt lemeznél úgy tűnik, mintha a grafika része lenne, de kibontás után olyan, mint a japán nyomású lemezeknél az OBI. A 3 szem jelentése szimbolikus: a belső tisztánlátást, a valóság/külső világ meglátását a zavaró tényezők kiszűrésével és a múlt hibáival történő szembenézést jelentik számomra.
Kapunk hozzá egy kihajtható inzertet, ami szintén kartonpapír érzetű. A négy nagylemez méretűre kihajtható betét egyik oldalán a hat tag grafikával „karikaturizált” képe szerepel, míg a másik oldalon a dalszövegek és az alkotói kreditek találhatóak. A lemez tasakja továbbviszi a nagylemez grafikai motívumait, belül a lemezt tartó tasak is piros mintázattal bír, ezzel is emelve a kiadvány művészi értékét.
Ezen a lemezen már az új dobos, Ilan Rubin játszotta fel a dobtémákat, és Nate Mendel basszusjátékával kiemelkedő a ritmusszekció muzsikája. A három gitár harmonikusan kevert, amolyan Foo Fighters védjegyként. Pat Smear és Chris Shiflett gitártémái, akkordjai, apró kiegészítő dallamai figyelmet igényelnek, akárcsak Rami Jaffee billentyűs kissé háttérbe szorított dallamai és pszichére ható effektjei.
Ha végigszaladunk a dalokon, a felvezető Caught In The Echo megadja a dinamikus kezdést, most ne számítson senki érzelmes, dallamokkal telített albumra. Itt gyors, arcunkba üvöltős dalok jönnek, cukormáz nélkül. Napjaink médiavisszhangjának fogjai vagyunk. Senki sem szabad, énekli torzított hangon Dave. A folytatásban az Of All People-ben arról énekel, hogy több évtized után találkozott egy dílerrel, aki egészségben él, míg megannyi ügyfele, többek közt Dave zenésztársai pedig nem:
„És te boldogan élsz, míg meg nem halsz.
Hogy élhetsz boldogan, míg meg nem halsz?
Minden ember közül te élted túl…”
A Window az első hallgatásra kedvencem lett. Az azonnal fülbe simuló dallam, egyszerű, mégis szerethető gitártémák, dallamos basszusszólam, egy ilyen megírása igazi zenei zsenialitást igényel. A kellemes zenét ellenpontozza a napjaink súlyos mentális problémáit boncoló szöveg.
Kis zenei nyugalom után a Your Favorite Toy jön, mely arról szól, hogy csak addig értékelik az embert, amíg az „kényelmes”, de ha a hasznosság elmúlik, akkor eldobják, mint egy használt csikket, cserélhető tárgyat. Az If You Only Knew-ban a Dave és a zenekar mögött álló éveket, a veszteséget dolgozzák fel. A Spit Shine szövegvilága pedig az öregedés kemény valóságát „elemzi”. Azért kapunk egy kis pozitív felütést, némi cinizmussal fűszerezve „Azt hiszem, maradok, mert nincs miben hinni.”
Az Unconditional egy kiadatlan dal, mely 2024-ben Angliában, az ’Everything Or Nothing At All’ turnén került első alkalommal bemutatásra a nagyközönségnek. A lemez egyik legjobb sora számomra: „De csak egyetlen feltétellel, hogy ez feltétel nélküli…”
A Child Actor a reflektorfény csapdájáról szól, hogy mások elvárásainak kell megfelelni minden nap, ahelyett, hogy önmagunknak kedveznénk. A két záró tétel sem hagy pihenőt: egyetértek az Amen , Caveman kritikájával, hogy a modern társadalom a technika ugrásszerű fejlődése ellenére visszafelé halad, ami a jelenleg ismert világot a szakadék felé taszítja. Végül az album 3. csúcspontja számomra az Asking For A Friend, a Window és az Unconditinal mellett. Ismét önelemzés, önvád, de a végén a remény és hit, hogy lehet kiút a nehéz időkből. „Vagy ez a vég???” – hangzik a végső ordítás.
Összegzés:
A Foo Fighters szép csöndben kiadott egy következő sorlemezt mindenféle speciális extra marketingkörítés nélkül. Az eredmény abszolút rendben van. 10 új dal korhű lenyomata a világban zajló folyamatoknak, valamint a zenekar és Dave Grohl magánéletének. Tökéletesen illeszkedik a tizenkettedik album az eddigi lemezekhez. Aki eddig is gyűjtötte a zenekar albumait, biztos vagyok benne már a megjelenéskor megvette. A számos fizikai formátum kicsit nehezíti a döntést a vásárlással kapcsolatban, de ehhez talán már hozzászoktunk az elmúlt években.
Pontszám: 7,5
Megjelenés: 2026
Kiadó: RCA Records / Sony Music
Stílus: hard rock
Származás: USA
Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok:: CD, fekete LP, limitált piros LP
Zenészek:
Dave Grohl – gitár, ének
Pat Smear – gitár
Chris Shiflett – gitár
Nate Mendel – basszusgitár
Rami Jaffee – zongora, billentyűs hangszerek, teremin
Ilan Rubin – dobok
Dalcímek:
01. Caught In The Echo
02. Of All People
03. Window
04. Your Favorite Toy
05. If You Only Knew
06. Spit Shine
07. Unconditional
08. Child Actor
09. Amen, Caveman
10. Asking For A Friend
Legutóbbi hozzászólások