A névtelenséget választó, misztikumba burkolózó, 2016-ban alakult londoni Sleep Token idén május 8-án meglepte rajongóit azzal, hogy a streamingszolgáltatókra feltöltötte legutóbbi, 2025-ös, ‘Even In Arcadia’ című stúdióalbumának instrumentális változatát. A történet itt nem ért véget: augusztus 7-én limitált példányszámban, dupla vinyl formátumban is piacra dobták az ének nélküli anyagot, elsősorban a gyűjtők számára.


A 2025. május 9-én megjelent ‘Even In Arcadia’ igencsak vegyes fogadtatásban részesült, mégis rekordeladást hozott a formációnak: az Egyesült Államokban aranylemez minősítést szerzett, 2026 szeptemberében pedig az egymilliárdos streamelési határt is átlépte. Az instrumentális verzió önálló megjelentetése ennek ellenére meglepő fordulat volt.
Gyűjteményemben csupán néhány olyan korong található, amely többlemezes deluxe kiadásban látott napvilágot, és az egyik hanghordozó az eredeti szerzemények ének nélküli átiratát tartalmazza. Ezt jó megoldásnak tartom, hiszen viszonylag csekély többletkiadásért olyan extrát kapunk, amely esetemben végül gyakrabban forgott a lejátszóban, mint maga a stúdióanyag.

Most viszont a szakma által széles körben szidott vagy épp istenített alkotást különálló albumként jelentette meg a Sleep Token, újraértelmezett borítóval, több mint egy évvel az eredeti premier után. Tehát nem deluxe változatról, nem egy hozzácsapott bónuszkorongról beszélünk, hanem teljesen önálló megjelenésről.

Hosszú hetek ismerkedése után számomra igazi csemege, ajándék ez a dupla vinyl.
Nem szeretnék vitába szállni senkivel, aki véleményt formált az ‘Even In Arcadia’-ról. Mindenkinek igaza van a saját szempontjából, és ami igazán fontos, hogy foglalkoznak egy új zenei csillaggal. A felhozott „vádak” igazak. A korábbi hanganyagok, amelyekkel óriási és gyorsnak mondható sikert ért el ez a misztikus társaság, már a múltat jelentik. Vessel énekes és II dobos, a két meghatározó dalszerző továbblépett.
Szerintem senki nem gondolta komolyan, hogy a tradíciókat követve ráállnak egy gyakorlatilag általuk létrehozott zenei vonalra, és újra meg újra változtatás nélkül követik azt. Már a bemutatkozó munkájukkal olyan hangzásvilágot teremtettek, amelyet nehéz bármilyen skatulyába besorolni. Aligha fognak megalkudni önmagukkal, és sorlemezeket gyártani.
Felívelő pályájuk során úgy jellemezték őket – mivel eddig nagyságrendileg egyetlen interjút adtak, ezért azt nem mondhatom, hogy saját magukat –, hogy igyekeznek kitolni a műfaji határokat, különböző stílusokat és hatásokat gyúrva egybe. Ha ebbe belegondol az, aki nyitott a zenéjükre, nem hiszem, hogy a 2025-ös anyagot bármilyen skarlát betűvel vagy teljes lepontozással kellene illetni. Ha valaki mégis így tesz, utána maradhat benne néhány kérdőjel.
Aki szerelmese lett az ‘Even In Arcadia’-nak, más elvárásokkal veszi kézbe ezt a kiadást, de nem vagyok benne biztos, hogy Vessel hangjának hiánya többszöri meghallgatásra ösztönzi majd az eredeti felvételekhez szokott rajongót.

Nálam azonban éppen az ellenkezője történt. Néhány próbálkozás után elengedtem a 2025-ös albumot, és az élet sodrásában sem fizikai, sem digitális formában nem vettem elő. Az instrumentális átdolgozás viszont újra felkeltette az érdeklődésemet az eredeti iránt. Ismét elkezdtem foglalkozni vele, és megpróbáltam felfedezni azokat az értékeket, amelyek korábban elkerülték a figyelmemet.
Az éneksáv nélküli verzió ugyanazokat a szerzeményeket tartalmazza, mint a stúdiófelvétel. Mivel Vessel orgánuma meghatározó eleme a Sleep Token hangzásának, annak hiánya előtérbe helyezi a hangszerelés minden apró részletét: a szaxofont, a zongorát, a vonósokat és az elektronikus effekteket. A finom, csendesebb pillanatoktól egészen a rövid, olykor sablonos elektromosgitár-zúzdákig minden más megvilágításba kerül.
A zenehallgatás jelen esetben szinte öngerjesztő folyamattá vált. Egyre gyakrabban tettem fel a lemezjátszóra ezt a gyönyörű, kék, enyhén áttetsző dupla vinylt.

A két korong igényes, kihajtható tokba került. Külön dicséret illeti a grafikust, aki lenyűgöző színkavalkáddal álmodta újra a lerombolt, leégett Árkádiát. A képvilág önmagában is megállja a helyét, de igazán akkor bontakozik ki, amikor szétnyitjuk a borítót. Kívül és belül egyaránt egy széles látószögből ábrázolt, elpusztult város maradványait szemlélhetjük.

Erős szerepet kapott a digitális grafika, vagy talán a mesterséges intelligencia, mégis hosszú percekig tudtam elmerengeni a látványon. Az égő ágak csituló lángjai helyenként kissé mesterkéltnek hatnak, összességében azonban valódi művészi alkotás született, középpontjában a feketére kormozódott rózsaszín flamingóval.

Természetesen a koncepció szorosan kapcsolódik a 2025-ös nagylemez vizuális világához. Ezúttal távolabbról, fakóbb színekkel láthatjuk a füstbe burkolózó romokat, amelyek az előbb említett madár mögött tárulnak elénk.

Ez az első olyan nagylemezem, amelynél a belső tasak egyszerre antisztatikus és fotóminőségű kivitelezésű. A külső felület gyönyörű nyomtatást kapott, miközben belül megfelelő védelmet biztosít a hanghordozónak. Végre egy esztétikus és praktikus megoldás, amelynél nem kell azonnal új lemeztasak után nézni!

A csomaghoz kétoldalas inzert is tartozik, amely a formációra jellemző misztikus, okkult szimbólumvilágot viszi tovább. A látvány jól illeszkedik a tudatosan fenntartott titokzatossághoz. A papírbetéten sem dalszövegek, sem részletes alkotói kreditek nem szerepelnek.
A dupla vinyl nemcsak esztétikailag, hanem hangzásában is remekül sikerült. Az EU-ban készült nyomat dinamikus vágással, széles hangtartománnyal mozgatja a hangfalak membránjait. A megszólalás részletgazdag, a mélyek erőteljesek, a finomabb hangszeres megoldások pedig szépen elkülönülnek.
Érdekesség, hogy a korongokat 45-ös fordulaton kell lejátszani, ami szintén a hangminőséget szolgálja.
Itt jegyzem meg, hogy első alkalommal figyelmetlenségből 33-as fordulatszámmal indítottam el a zenét. Mivel ének nincs benne, az első másodpercekben fel sem tűnt, hogy valami nem stimmel. Csak később vált gyanússá a hangszerek szokatlan lassúsága. Egy pillanatra még azt is elhittem, hogy az alkotók valamilyen különleges művészi fogással éltek, aztán rájöttem, hogy egyszerűen rossz sebességet választottam.
Viszont abban az egy számban, amelyet így végighallgattam, olyan mély hangok szólaltak meg a hangfalakon és a mélynyomón, hogy nem hagyta nyugodni a bennem élő kisördögöt. Néhány szabályos lejátszás után kíváncsiságból rászántam az időt, és mindkét korongot végigpörgettem 33-as fordulaton is. A mély frekvenciák percei voltak azok… Érdekes tapasztalás.
Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem ezt az anyagot, azt mondanám: filmzene. Elsősorban az érzésekre és a gondolatokra hat. Nem kapunk könnyen dúdolható dallamokat, nincsenek magukkal ragadó gitárriffek vagy azonnal megjegyezhető ritmusok. Annak ellenére, hogy többen laposnak ítélték, a részletekbe mélyedve egyáltalán nem válik unalmassá. Figyelmesen hallgatva egy idő után magával ragadja az embert, és újabb találkozásra készteti.
Nem feltétlenül lesz tőle jobb kedvünk, inkább olyan gondolatokat hoz felszínre, amelyekkel nem mindig szívesen szembesülünk. Éppen ezért nálam a gyűjtemény egyik eldugottabb polcára kerül majd. Nem azért, mert ne szeretném, hanem mert ez nem az a muzsika, amelyet bármikor, bármilyen napszakban vagy élethelyzetben szívesen előveszünk. Nem háttérzene a városi autózáshoz, és nem is két teendő között meghallgatható könnyed kikapcsolódás. Ehhez megfelelő hangulat, rászánt idő és figyelem szükséges. De megéri.
Aki még nem járt Sleep Token-fellépésen, annak csak ajánlani tudom, hogy a következő alkalmat ne hagyja ki. Könnyen lehet, hogy utána már egyik hanganyagukra sem fogja sajnálni a pénzt.

Összegzés:
Egy nem mindennapi zenekar nem mindennapi ötlete, hogy legsikeresebb, egyben egyik legmegosztóbb stúdióalbumát bő egy évvel az eredeti megjelenés után önálló instrumentális kiadványként is piacra dobja. Az elmúlt hetekben változó intenzitással hallgattam az eredeti ‘Even In Arcadia’-t és az éneksáv nélküli változatot, végül azonban nálam egyértelműen az utóbbi kerekedett felül, pedig kedvelem Vessel különleges orgánumát, az általa megalkotott énekdallamokat és azt az érzelmi töltetet, amelyet a Sleep Token szerzeményeinek ad. Az éneksávok elhagyása mégis olyan részleteket hozott felszínre, amelyek korábban háttérben maradtak. A történet így is működik: a samplerek, a dobgépek és az elektronikus zenei hatások most jóval hangsúlyosabbnak tűnnek, mint a korábbi albumokon. A régebben előtérbe helyezett súlyos gitárriffek ezúttal visszafogottabbak, olykor kissé laposnak hatnak, és néha szinte csak megszokásból szólalnak meg a torzított gitárok. Mindezek ellenére számomra ez a zenekar fejlődésének egy újabb állomása és éppen ezért a következő kérdés már most foglalkoztat: vajon merre indulnak tovább? Ez nem egy hagyományos rockalbum, nem metál, és számomra nem is igazán besorolható, ez Sleep Token. Abban biztos vagyok, hogy nem az ‘Even In Arcadia’ lesz a zenekar legtöbbet hallgatott stúdióalbuma a gyűjteményemben. Az instrumentális változat azonban olyan új perspektívát adott hozzá, amely miatt ismét elkezdtem értékelni az eredeti alkotást is, időt kért, többszöri meghallgatást, odafigyelést és egy kis türelmet, de végül bejött.
Megjelenés: 2026
Kiadó: RCA Records / Sony Music
Stílus: alternatív metál / progresszív rock / elektronikus zene
Származás: Anglia
Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátum: limitált dupla vinyl
Zenészek:
Vessel – dalszerző, multiinstrumentalista
II – dalszerző, dobok
Dalcímek:
01. Look To Windward
02. Emergence
03. Past Self
04. Dangerous
05. Caramel
06. Even In Arcadia
07. Provider
08. Damocles
09. Gethsemane
10. Infinite Baths
Köszönet a Sony Music Entertainment Magyarország Kft.-nek!





Legutóbbi hozzászólások