Steven Wilson érezhetően új útra tért, már nincsenek számára kötöttségek, nincsenek zenei értelemben vett határok. A ’The Harmony Codex’ nem a régi vágású proggereknek készült, a modern hatásokat kedvelőknek viszont izgalmas anyag lehet.
Nick D’Virgilio, Neal Morse és Ross Jennings második lemeze is igazi örömzene. Változatos és könnyed, újabb bizonyíték arra, hogy néha az egyszerűbb szerkezetű muzsika jobb élményt adhat, mint a túl komplikált. Számomra a ’Sophomore’ 2023 egyik kiemelkedő alkotása!
Nagyon erős anyaggal jelentkezett a Stones. Jó, a producer Andrew Watt és a hangmérnökök munkája se elhanyagolható, valamint a közreműködők névsorában fellelhető sztárparádé sem, de Mick és Keith is rendesen odatette magát, már ami a dalírást illeti.
Roger Waters egyes cselekedeteit az utóbbi időben nehéz értelmezni, ez a produkció is gyarapítja az érthetetlen húzásai halmazát. Pontszámot inkább nem adok rá, annál jobban tisztelem a Pink Floyd-életművet.
Roine Solt nevét minőségi garanciaként is felírhatnánk akár! A ’Look At You Now’ ugyan könnyebben fogyasztható, mint duplalemezes elődei, de ehhez is idő kell, mire az ember fülébe belemászik. Néha kell olyan, hogy az ember teljesen kihúzza a modern kor dugóját és visszamegy a hetvenes évek analóg világába egy kis feltöltődésre, és erre ez a lemez tökéletesen alkalmas.
Engem meg tudott győzni ez a felvétel arról, hogy néha igenis elfér a zenei piacon egy turnéról két különböző koncertkiadvány. A ’MorseFest 2021’-hez hasonló, ugyanarra a koncepcióra épülő, hosszúságában mégis teljesen eltérő előadás is hozta a The Neal Morse Band által felállított magas színvonalat, a The Great Similitude Medley pedig igazi meglepetés volt, olyannyira, hogy a filmről teljesen meg is feledkeztem, cseppet sem hiányzott.
Legutóbbi hozzászólások