Amikor az ember azt gondolja, hogy ma már nem lehet eredeti, az újdonság erejével szolgáló zenébe botlani, hirtelen az orrunk előtt ott áll egy gitáros, aki újraértelmezi a játékot hangszerén, és a koncert után még órákkal is zakatol belülről muzsikája. Oz Noy egy innovátor, nem csak a jazzben, hanem úgy általában abban a világban, amit zenének hívnak.
Sting művészetéhez passzol minden hangulat. Ha boldog, azért, ha szomorú vagy épp enervált, akkor azért hallgatja az ember. Zenéje maga a minőség, amely örömet hoz erre a kifacsart és egyre furcsább helyre, amit Földnek hívunk.
Bár kétkedve indultam el erre az estére, hogy mennyire fogom élvezni egy tisztán akusztikus koncert dalait egy ennyire zúzós időszak után, de meglepően élvezetes volt az egész este, nagyon jól áll a Sonata Arcticának ez a fajta picit nyugodtabb előadásmód. A hangulatra sem lehet panasz, szinte végig eufórikus állapotban volt a közönség, az Eleine bensőséges előadásmódjának is köszönhetően.
Sok ifjúkori kedvencem nem muzsikál többé már, de szép számmal akadnak olyanok, akik matuzsálem létükre még mindig bemennek a stúdióba, felmásznak a színpadra, nyűvik hangszereiket, és még mindig tökéletes produkciót tálalnak a közönségüknek. John McLaughlin ebbe a kategóriába tartozik, nálunk adta utolsó koncertjét The 4th Dimension nevű formációjával.
Számítottam arra, hogy ez az este az év egyik legerősebbje lesz három olyan ereje teljében lévő zenekarral, mint a Powerwolf, a Dragonforce és a Warkings, ennek megfelelően mindenki, aki eljött erre a koncertre, jól szórakozhatott.
A korábbi önmagához képest meglepően sokat mozgó és viccelődő frontemberrel az élen egy kiváló koncertet kaptunk az U.D.O. zenekartól. Sokszor érzem azt, hogy egy fiatalnak a bandába vétele jó hatással van az idősebb generációra, most viszont a régi harcostárs, Peter Baltes csatasorba invitálása volt remek ötlet, nagyon jól működött a kémia. A francia Existance-szal párban egy igazi fémes estét varázsoltak elénk a sátorban.
Legutóbbi hozzászólások