Def Leppard: Drastic Symphonies

A Def Leppard csinált egy hibrid lemezt. Igen, kicsit olyan, mint a hibrid autók, elindul halkan, szimfonikusokkal kísérve az éneket, aztán ha felpörgött, átvált a másik motorra, és az eredeti dalok alá pluszban kevert nagyzenekar viszi tovább a produkciót. Nem annyira drasztikus az átalakítás, mint ahogy a cím ígéri.

Van azért pár meglepetés rajta, rögtön az elején a grunge korszak közepén íródott, az akkori divatnak megfelelni akaró ‘Slang’ egyik dalával, a Turn To Dusttal kezdenek, a háttérben eredetileg is szereplő keleties dallamok előtérbe kerülnek és vonósokon szólalnak meg, ettől olyan Myrath ízű lesz a végeredmény. Több az ütős hangszer is, nekem így jobban bejön. A másik nagy megrökönyödésem a záró dal volt, a Kings Of The World a ‘Mirror Ball’ című koncertlemez bónusz stúdiófelvétele nem kézenfekvő egy válogatáslemeznél, viszont egyébként nagyon jó, a Queen vokális megoldásaival tarkított nóta, amit csak feldobnak a vonósok.

Az egyértelmű, hogy egy ilyen szimfonikus feldolgozáslemeznél praktikusan inkább a lassabb számokat, balladákat nyomatják, azoknak könnyebb a hangszerelésébe belecsempészni a vonósokat. Sok kiválasztott dallal nem tudtak mit kezdeni, meghagyták az eredeti verziót és csak megtoldották egy szimfonikus sávval. Ez persze színesíti a végeredményt, de néhány ügyesen megoldott intrón kívül nem okoztak meglepetést, amikor már elindul a nóta, inkább csak monumentálisabbá teszi a vastag – és nem szintetizátorral megoldott – szimfonikus szőnyeg. A Royal Philharmonic Orchestrának nem ez az első ilyen megmozdulása, profik ebben, most sem hibáznak.

Azt gondolom, az ötletet a tavalyi ‘Diamond Star Halos’ lemez balladái adták, kis turpisság ugyanis, hogy mind a Goodbye For Good This Time, mind az Angels (Can’t Help You Now) tartalmaz eredetileg is vonósokat, persze ide ezeket is felturbózták. A Love a ‘Songs From The Sparkle Lounge’-ról egy másik Queen-szerű nóta, akusztikus gitáros kezdése egészen Love Of My Life-os, ebbe is remekül illeszkedik a nagyzenekar.

Az igazán nagy átalakításokat a lemez elején és végén sütik el, a lemezt nyitó szerzeményen kívül itt van az elsőként kihozott Animal, ebben csak az eredeti éneksávokat hagyták meg, de semmi mást, minden egyebet a szimfonikus zenekar játszik, ettől kissé éteri lett. A közepén a gitárszóló dallama stimmel, de sokkal vékonyabban szól, érezhetően újra feljátszották. Hasonlóképpen járt a ‘Pyromania’ album balladája, a Too Late For Love is, mely viszont a lemez végső fázisában szólal meg, a gitársávjai helyét csellószólam váltja fel, Rick Allen dobja helyett üstdobok adják a ritmust és a gitárszólót itt is érezhetően vékonyabb hangszínen újrajátszották.

A legnagyobb meglepetés és egyben a legfurább megoldás is az albumon – nem rossz, de mindenképpen fura – a Pour Some Sugar On Me (Stripped Version). Hivatalosan „lecsupaszított változat”, szerintem egyszerűen zongorás balladát csináltak belőle, ami elég meglepő, tekintve, hogy ez a legnagyobb rockhimnuszuk. A dalban Emm Gryner közreműködik, zongorajátékával még tovább bolondítja a szimfonikus zenekari hangzást, plusz még duettet is énekel Joe Elliott-tal.

A CD és a 2 LP verzió mellett megjelent egy CD + Blu-ray változat is, ennek második lemezén (a Blu-rayen) egy bónuszdal is szerepel, a Have You Ever Needed Someone So Bad nem fért bele a CD 80 perces keretébe. A zenék alatt a bookletben is szereplő képek váltogatják egymást, egy darabig leköt a 7 fotó úsztatása a képernyőn, de mivel a lemez egésze alatt csak ezek váltakoznak, egy idő után már csak a zenére koncentrálok. Lehet választani LPCM (azaz sima sztereó), Dolby Digital 5.1, DTS-HD Master Audio és 7.1-es Dolby Atmos hangzás között. Utóbbi kettőben azért egészen másképp szól ez a lemez!

Viszont május 29-én, hétfőn nem így, hanem az eredeti rockverzióban csendülnek fel a dalok az MVM Dome színpadán, azt is meg fogom nézni/hallgatni és beszámolok róla.

Nem hiszem, hogy sokat fog forogni a lejátszómban ez a CD, jobban szeretem az eredeti verziókat, viszont ha van valakinek vasa hozzá – úgy értem, nemcsak Blu-ray lejátszója, hanem többcsatornás házimozi rendszere is –, annak érdemesebb beruházni a nem sokkal drágább CD + Blu-ray verzióba, mert ezt a muzsikát kifejezetten kellemes hallgatni esti félhomályban, DTS-HD Master Audio, vagy akár Dolby Atmos hangzással.

Def Leppard:

Joe Elliott – ének
Phil Collen – gitár, vokál
Vivian Campbell – gitár, vokál
Rick Savage – basszusgitár, vokál
Rick Allen – dobok, vokál

Közreműködött:

Royal Philharmonic Orchestra
Emm Gryner – zongora, ének (Pour Some Sugar On Me)

Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: CD, CD + Blu-ray, 2 LP

Dalcímek:

Turn To Dust / Paper Sun / Animal / Pour Some Sugar On Me / Hysteria / Love Bites / Goodbye For Good This Time / Love / Gods Of War / Angels (Can’t Help You Now) / Bringin’ On The Heartache / Switch 625 / Too Late For Love / When Love & Hate Collide / Kings Of The World