Colosseum: Restoration

Hét évvel ezelőtt elbúcsúzott a Colosseum. Előtte még lezavartak egy turnét, kiadtak egy felejthető albumot ’Time On Our Side’ címmel, és – főleg Barbara Thompson betegsége miatt – úgy döntöttek, hogy nem folytatják. Aztán négy évvel később meghalt a zenekar alapítója, Jon Hiseman dobos (a másik alapító Dick Heckstall-Smith még 2004-ben hunyt el), ez megadta a kegyelemdöfést a zenekarnak – gondolhattuk. 2020-ban aztán jött a hír, hogy folytatják új tagokkal kibővülve, ám a járvány miatt nem tudtak élőben játszani.
Most kijött egy lemez – a billentyűs poszton még tavaly újabb változás következett – és elkezdődtek a koncertek. A lemez címe azt üzeni, hogy valami régi dolgot pofoztak ki újra, sőt, a borítón az ugró árnyékfigura alakja is teljesen megegyezik a kultikus ’Live’ albumon levő ipsével, itt tartunk ma, és a Colosseum hetedik stúdióalbumáról értekezünk. Viszont egy alapjaiban modern hangzású albumot raktak össze úgy, hogy egyes dalok stílusa erősen visszakacsint a múltba.

Ne várjunk olyan hatalmas erejű, improvizatív progresszív rockot, mint amit a megalakulásuk utáni években nyomtak, bár a kezdő First In Line a legendás Lost Angeles szerzeményre emlékeztet – különösen Chris Farlowe éneke –, amely az 1971-es ’Live’ album egyik ékköve. Aztán jön a tiszta női vokál és a modern hangzású szaxofonszóló Kim Nishikawara tolmácsolásában, amely egyből visszahozza a dalt a jelenbe. A Hesitationben Clem Clempson hangját halljuk, az alap egy kemény gitárriff, hard rockos téma, aztán átvált progresszív rockba. A Need Somebody régi vágású blues, az ének alatt úgy búg az orgona, mint a hatvanas években Mark Clarke és Farlowe éneke alatt, és Clempson megtoldja egy dallamos szólóval a dalt. A Tonightban csak Clarke énekel, egy kis lírát hallunk akusztikus gitárral erősítve. A Cowboy’s Song újból egy kemény riffelős nóta, melyet a gitár, a billentyű és a szaxofon unisonóban játszik. Újra Clarke hangja viszi a prímet, Farlowe csak géppel eltorzítva kiabál be a háttérből, a vokál az amerikai rockzenét idézi. Az Innocence funkos, a szaxofon a legfontosabb hangszer benne, Farlowe szokatlanul finoman énekel, egészen magas hangfekvésben. Az If Only Dreams Were Like This egy kiválóan felépített instrumentális nóta nagy szólókkal, a jazz-rock stílusa a Colosseum II-t idézi. Úgy látszik, hogy a zenekar szereti a kemény gitáralapú dalokat, hiszen az I’ll Show You Mine is ez a kategória, ebben van egy jó adag blues, Clarke erőszakos éneke rátesz még egy lapáttal a vadságra. A szaxofonnal kezdődő Home By Down egy 100%-ig bluesnóta, és azt is bizonyítja, hogy Farlowe 82 éves létére még mindig eszméletlenül tud énekelni. A zárás a lendületes Story Of The Blues, az emlékezés dala jó énekdallammal, melodikus szaxofonszólóval, rockos gitárimprovizációval.

Furcsa ez a mai Colosseum, ugyanis a Yeshez hasonlóan ma már egyetlen alapítótag sem játszik a bandában. A zene azonban korrekt, jobb, mint a 2014-ben megjelent ’Time On Our Side’, bár nem mérhető a korai korszak klasszikusaihoz, sőt, a ’94-es újjáalakulás utáni két LP-hez sem (’Bread & Circuses’, ’Tomorrow’s Blues’). Változatos anyag, blues, progresszív rock és hard rock keveredik az albumon, még az sem tett rosszat neki, hogy Clempson és Clarke is sokat énekel Farlowe mellett, pedig ő tényleg a rock egyik legkarakteresebb hangja.

Összegzés:

Amikor meghallottam, hogy folytatják az alapító Jon Hiseman nélkül, szkeptikus voltam, kétségeim támadtak a produkció miatt, különösen a már említett előző album színvonala után. És láss csodát, a vérfrissítés jót tett nekik. Malcolm Mortimore dobjátéka persze nem olyan jellegzetes, mint Hisemané, de pontos, feszes, technikás dobolást mutat be, amely egyértelműen összerázza a dalokat. Bár ez a Colosseum zeneileg másról szól, mint öt évtizeddel ezelőtt, érdemes ötven percet szakítani erre a tíz dalra.

Pontszám: 8

Megjelenés: 2022
Kiadó: Repetoire Records
Stílus: progresszív rock
Származás: Nagy-Britannia

Zenészek:

Dave “Clem” Clempson – gitár, ének
Mark Clarke – basszusgitár, ének
Chris Farlowe – ének
Kim Nishikawara – szaxofon
Malcolm Mortimore – dob
Nick Steed – orgona

Dalcímek:

01. First In Line
02. Hesitation
03. Need Somebody
04. Tonight
05. A Cowboy’s Song
06. Innocence
07. If Only Dreams Were Like This
08. I’ll Show You Mine
09. Home By Dawn
10. Story Of the Blues