Avatar: Fényre várva

A 2006-ban (három évvel az ‘Avatar’ film előtt) Gellér Tamás gitáros és Szepesi Richárd billentyűs által alapított Avatar együttes ős-Edda stílusú zenét játszott, egy Slamó tehetségével megáldott zeneszerzővel, Ricsosszal, és egy Slamónál jóval tehetségesebb gitárossal, Tomival. Ehhez még hozzájöttek Ricsosz nemzeti öntudatú ötetei, zenei és szövegi téren egyaránt, melyhez hasonlóval az Ismerős Arcoknál találkozhattunk. Nem is értem, hogy a 2008-as debütalbumon (‘A szabadság felé…’) található Határ nélkül miért nem lett legalább akkora sláger, mint a Nélküled! Valószínűleg menedzselési problémák miatt, mert a zene megérdemelte volna a sokkal szélesebb körű ismertséget.

A csalódások kikezdték a barátságot, Radnai Viktor Angliába költözött, Ricsosz kilépett és a Nyugtalan, majd a Druida zenekarral folytatta ezt a vonalat, míg Tomi inkább az amerikai AOR felé fordította a bandát, erre rá is erősítettek egy Journey-feldolgozással a 2011-ben kiadott ‘Szívünkbezárva’ lemezzel. Sajnos itt a rajongók egy része elfordult tőlük, ugyanaz történt velük, mint az Eddával, amikor az angolszász típusú hard rockot az amerikai arénarockra cserélték. Az Edda jóval nagyobb rajongói bázisából így is elég sokan maradtak, és a későbbi albumaikkal újabb híveket szereztek, ez az Avatarnak nem sikerült, gyakorlatilag beleálltak a földbe. Gellér Tomi továbbvitte ezt az AOR-vonalat a Stardustban, angol nyelvű szövegekkel, Tommy Geller néven, de aztán gellert kapott és onnan is lepattant, hogy a Rockstars Not Deadben kedvenc zenéinek hódolhasson.

2017-ben álltak össze egy 10+1 éves jubileumi koncertre, melynek sikerén felbuzdulva Ricsosz elkezdte írni a harmadik nagylemez anyagát, miközben a zenészek külön-külön folytatták tovább tevékenységüket. Most, hogy jön az ‘Avatar’ film folytatása, ideje volt, hogy a mi nemzeti avatárunk is felébredjen 10 éve tartó hibernációjából, a fiúk újra együtt (Radnai Viktor kivételével, akitől már az is nagy dolognak számított, hogy a 2017-es koncertre hazajött Angliából), felvették a lemezt, és a csapat 15. jubileumának évében, tavaly év végén meg is jelent a ‘Fényre várva’.

A lemez egy filmzeneszerű intróval indul, mintha csak a ‘Ben Hur’ világába csöppentünk volna. Jó, tudom, van 30 év difi Krisztus keresztre feszítése és Nero pirotechnikai show-ja között, de 2000 év távlatából ez elenyésző. A dal ugyanis Neróról szól, illetve korunk Neróiról, a szöveget az a Miks Csaba írta, aki már az első Avatar-lemez felvételeinél is segédkezett, illetve azóta is Ricsosszal dolgozik, a Nyugtalan és a Druida lemezfelvételei is nála készültek. Remek billentyű-gitár párbajt hallhatunk a nótában.

Szintén részben hozott anyag a Sastestvér, mely Villás Béla versére készült, az ő nevével például a Nyugtalan lemezén találkoztam, illetve hallottam a dal korai változatát is, és meg kell mondjam, ez az új verzió zseniális, klasszisokkal jobb az akkorinál. A lemez egyik legjobbja. Akár lezárásnak is kiváló lett volna. Sajnos odatették utána a Karcolatokat, ami hozza a korai Edda hangulatát, a billentyűjátékban különösen, csak valahogy maga a dal nem sikerült a legjobban. Nálam legalábbis ez volt az egyetlen, ami nem jött át.

Villás Béla egyébként egyfajta szakrális vezető, a Sáménéneket is az ő világa ihlethette, bár ennek a szövegét Ricsosz írta, aki annak idején azt mondta nekem egy interjúban, hogy „a magyarságom a vakságomból táplálkozik”. A népzenei motívumok itt bukkannak fel legjellegzetesebben, kicsit az ‘István, a király’ hangulatába kerültem az elején, de persze amint beindult a dal, már egész más lett a kép. Kellemes progmetál staccato riffek a verze alatt, hagyományos hard rock stílusú refrén, Gary Moore-os kiállás a szóló előtt (az Over The Hills And Far Away mintájára), hosszú billentyűszóló, melynek végén a gitárnak meg kell elégednie a vezérdallam ismételgetésével.

A Forog a gép még a Danhauser Somával írt, de már Moldován György Szabolccsal felvett demóról került át ide, persze újravették, és remekül belesimul a dalfolyamba, ami azt mutatja, hogy sikerült valóban visszatérni a kezdeti stílushoz. Ugyaninnen származik a második albumra bónuszként feltett A gyertyák csonkig égnek is, most viszont úgy tűnik, összeszámolták, és a Hatvan gyertya legalább olyan jól sikerült ballada lett, mint elődje.

A Snakeheart egykori basszusgitárosával, Vincze Zoltánnal egészült ki a ritmusszekció, ő mostanában Tomival dolgozik együtt a Rockstars Not Deadben. Vele együtt Paróczi Krisztián dobos hozza a betonbiztos alapokat, a klasszikus hard rock hagyományai szerint villantásra nem nagyon van lehetőségük, legfeljebb koncerten, de megbízható hátteret biztosítanak a két hangszeres szólistának és az éneknek. Apropó, ének. A lemezen Ricsosz jóval többet énekel, mint a debütalbumon, így gyakorlatilag Moldován György Szabolccsal két énekes között osztják fel a dalokat, mint egy duettlemezen, ami szintén sokat nyom a latban. Gellér Tomi a Karcolatokban kapott szerepet, így lett végül három szólóénekes az albumon.

Tomiban egyébként kicsit csalódtam. A srác egy zseni, az első lemezen nagy odafigyeléssel kidolgozott gitárszólói, Ricsosszal folytatott gitár-billentyű párbajaik élvezetszámba mentek, az Illúzióhíd intrója olyan volt, akár egy Van Halen-kompozíció. Most, az új lemezen egyszerűen „csak” jó. Persze így sem tud hibázni, csak kicsit olyan, mint mikor Michael Schenker a kész lemezre utólag játszotta fel a gitársávokat a UFO 1978-as ‘Obsession’ lemezén. Érződik, hogy nem volt ott a dalszerzési folyamat egészénél.

Összegzés:

Jön az ‘Avatar’ film folytatása, ideje volt, hogy a mi nemzeti avatárunk is aktivizálja magát. Ahogy az évértékelőmben is írtam, az új lemez nincs olyan jó, mint a debütalbumuk, de az irány nagyon is üdvözlendő. Ha a Sastestvérrel befejezik a lemezt, vagy pláne, ha a Hatvan gyertyát ide teszik a végére, sokkal elégedettebben nyomnám meg az újrajátszás gombot.

Pontszám: 8

Megjelenés: 2021
Kiadó: H-Music
Stílus: hard rock
Származás: Magyarország

Zenészek:

Moldován György Szabolcs – ének
Szepesi Richárd – billentyűs hangszerek, ének, vokál
Gellér Tamás – gitár, ének, vokál
Paróczi Krisztián – dobok

Vincze Zoltán – basszusgitár

Dalcímek:

01. Nero
02. Túlélő
03. Sámánének
04. Hatvan gyertya
05. Kitaszított
06. Végső szimfónia
07. Forog a gép
08. Fényre várok
09. Sastestvér
10. Karcolatok