Avatar: Szí­vünkbezárva

írta TShaw | 2011.11.11.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Hammer Records

Weblap: www.avatarzenekar.com/

Stílus: melodikus hard rock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Az utóbbi időben kicsit átszabta magát az Avatar. Az alapesetben erősen Edda-közelinek titulálható hangzással és dallamvilággal operáló, lemezt először 2008-ban kiadó gárda megszólalása és összetétele 2011-re átalakult, nem drasztikusan, de mindenképpen meglepően. A tagcserék sajnos nem tudtak simán lezajlani, mindenesetre a jelenlegi felállás fixnek tűnik. Az új tagok Szebényi Dániel a billentyűs hangszerek és Paróczi Bence a basszusgitár mögött, aki a maga szemtelenül fiatal 18 évével a zenekar abszolút Benjáminja lett.

A ’Szívünkbezárva’ című lemezével a banda egy új irány felé kormányozta magát, amiben sokkal inkább dominál a klasszikus, amerikai AOR zene, mint a magyar dallamos hard rock színtér nyolcvanas évekbeli hősei. De most nem napjaink tucat melodikus rockzenéjére gondolok, hanem olyan nevekre, mint a Journey, vagy a Foreigner. És bár ezen zenei örökség továbbvitele nehezebb feladat (már csak az érdeklődés hiányában is), az Avatar mégis sikeresen hajtotta végre a misszióját.

Bár a hazai vizeken nem igazán van igény az ilyen típusú zenére, a srácok bátran léptek a változások mezejére. Ami maradt a régi, az a mindenre kiterjedő figyelmük. A jelenkor zenei trendjeihez és a magyarországi stúdiókörülményekhez képest maximális munkát végeztek – figyelemreméltó az az aprólékos finomság és igényesség, amivel felturbózták zenéjüket. Női háttérvokálok, szaxofonszóló, óriási közös refrének hallhatóak az albumon, amiből már tényleg csak egy nyugati, jól felszerelt stúdió és egy stílusban edződött producer tudna még többet kihozni.

Ami pedig a zenébe behozott új irányvonalat illeti, arról számomra leginkább Gellér Tamás ízlése és hatásai sütnek a legjobban – talán nem is véletlenül csendül fel a lemez második felén egy Journey feldolgozás, a Separate Ways. Az átírt verzió egyébként határozottan kellemesre sikerült, nem is vagyok benne biztos, hogy magyar zenekar korábban próbálkozott-e már Journey-t előadni. Szóval piros pont a csapatnak, még annak ellenére is, hogy Steve Perry legendás orgánuma miatt bizonyos értelemben saját maguk ellen is dolgoznak, ha ilyen kaliberű nótákkal jelzik a közönségnek zenei irányultságukat.

Ennek megfelelően nem ez a feldolgozás a lemez csúcsa, sőt, én igazság szerint úgy érzem, meglettünk volna nélküle is. Annál figyelemreméltóbbak az olyan pattanásig feszülő dalok, mint az Álszent angyal, vagy a Szívod a vérem, esetleg a Reménysugár, ami effektíve egy instant AOR sláger – a Frontiers vezetői titkon talán összetennék a két kezüket, ha némelyik hozzájuk szerződött banda legalább egy ilyen dallal elő tudna állni manapság. A lemezre felkerült két Avatar önfeldolgozás is, amik egészen jól beleilleszkedtek a végső összképbe, ráadásul A gyertyák csonkig égnek egy egészen fantasztikus levezető balladája lett a lemeznek, már majdnem a Journey Open Arms-jának feelingjét kölcsönözve a korong végének.

A ’Szívünkbezárva’ tehát kockázatos vállalkozás a csapat részéről, ugyanakkor, ha meglelik a célközönségüket, mindenképpen sikerre vannak vele ítélve. Annál is inkább, mivel a zenéjük jelen pillanatban tökéletesen igazodik a Frontiers és az Escape normáihoz, így ha a Hardnak már sikerült kivívnia a lemezszerződés dicsőségét, talán nekik sem kell már sokáig harcolni – és akkor jöhetnek az angol nyelvű dalok és a Firefest…

Pontszám: 8.5