„A magyarságom a vakságomból táplálkozik”: Hangulatos beszélgetés Szepesi Richárd Ricsosszal

Szepesi Richárd Ricsosszal egy Nyugtalan-koncerten találkoztam, bár az Avatar április elsejei jubileumi koncertje kapcsán kerestem meg. De egy kisvendéglő asztalánál sok minden másról is beszélgettünk.

Hard Rock Magazin: Mindenki ismeri a sztorit, hogy Deák Bill Gyula eredetileg focista akart lenni, de 11 évesen elvesztette a bal lábát, ezért fordult aztán az éneklés felé. Mi a te történeted?

Szepesi Rihárd: Én már születésemkor az inkubátorban felejtettem a látásomat. (nevet) Vak létemre a filmek világában szerettem volna dolgozni. A szinkron nagyon érdekelt, szinkronrendező vagy zörejmester szerettem volna lenni. Szóval mindenképpen a hangokkal akartam foglalkozni, de ehhez zenét kellett tanulni, zongora, furulya, szolfézs, zeneelmélet... Aztán kiderült, hogy ez mégsem lehetséges. Egyébként mindig úgy lettem nevelve, hogy ne a vakoknak akarjak megfelelni, hanem a látóknak. 15 éves koromban az Edda állandó előzenekara, a Vizit jött el hozzánk, ami kb. olyan zenét játszott, mint most a Nyugtalan. Beke Márk volt a billentyűsük, aki most a Lordban van Gidó mellett. Nagyon tetszett a játéka, és egy lánnyal csápoltunk az első sorban. Föl akartam szedni azt a lányt, és írtam neki egy dalt. Alakítottunk egy zenekart egy billentyűssel és egy gitárossal, én voltam az énekes, és néha népi furulyákon játszottam. Én írogattam verseket, a gitáros srác pedig zenét, és így összedolgoztunk. Hú, ez tök jó, ezzel lehet csajozni, csináljuk! Így indult az egész. Ez persze ilyen akusztikus gitáros projekt volt, akkoriban még távoli álom volt egy elektromos gitár. Elkezdtem magam jobban beleásni a billentyűzésbe is, és amikor ez a banda feloszlott, akkor döntöttem el, hogy inkább a zene felé veszem az irányt, ezzel akarok komolyabban foglalkozni.

HRM: Hogy lettél billentyűs? A „vak zongorista” sztereotípiája miatt én messze elkerültem volna ezt a hangszert.

Sz.R.: Hát igen, a gimiben Stevie Wondernek csúfoltak, mert látók közé mentem suliba, és ott is mindenkivel zenekart akartam csinálni, már billentyűsként. Én eredetileg nem Szepesi vagyok, hanem Algeier. A nevelő faterom – akinek a nevét most viselem – azzal indított, hogy megtaníttatta velem a bakancsos Edda és a Piramis felállását, hogy ezek a nagy zenészek. Úgy képzeld el, hogy ekkor voltam 6 éves! Akkoriban még egész más zenéket hallgattam, Goombay Dance Band, Ottawan, Neoton, amik tele voltak kongával meg steel drummal, az olyan jól hangzott és én akkoriban dobosnak készültem, mert azt lehet ütni, az ember levezetheti benne a feszültségét. Hatéves gyerekként megrémültem az olyan „agresszív” szövegektől, hogy „Gazdagra, szegényre, soványra, kövérre”. Aztán a fater bakelit lemezei által ismertem meg az ős-Eddát, a Piramist, a P. Mobilt, P. Boxot, ahol a Hammond volt meghatározó. A zongorát annyira soha nem szerettem, de a Hammond hangzása magával ragadott.

HRM: Szeretem, hogy humorral fogod fel az állapotodat. Akárcsak Hofi viccein, mindig újra és újra tudok nevetni, amikor koncerten „patakyattilásan” kikiabálsz a közönségnek, hogy „Nem látom a kezeket!”

Sz.R.: Én ezt azért sütöm el minden egyes alkalommal, mert 10 évet húztam le a Nemadomfel zenekarral. Azt tapasztaltam, hogy az emberek meglátnak egy fogyatékost, egy vakot, rögtön az jut eszükbe, hogy „Jaj szegény!”, és nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Hogyha én viccet csinálok a saját vakságomból, az oldja a feszültségüket és elkezdenek rám úgy tekinteni, mint egy másik hétköznapi emberre.

HRM: Sokan nem tudják, hogy a Szkítiának is alapító tagja voltál, Gulyás Szabó Lászlóval ketten hoztátok létre a csapatot, aztán az első lemez megjelenésének idejére már távoztál is a zenekarból, csupán dalszerzőként szerepelsz az albumon. Nem értettetek egyet valamilyen zenei kérdésben?

Sz.R.: Én is más ember voltam akkoriban és ők is. Gulyás Szabó László, Pad Ricsi, Ráduly Levente és Sztrebka Erika maradtak a régi formációból. Erika még nagyon fiatal volt és mindketten nagyon lobbanékonyak voltunk. Mai fejjel már más a rálátásom a dolgokra. Akkoriban nekem ez volt az első igazán komoly zenekarom, önbizalomhiánnyal küzdöttem és bizonyítási kényszer volt bennem. Nagyon meg akartam felelni, nagyon nagyot akartam csinálni és elképesztő elvárásaim voltak a többiekkel szemben. Olyan szinten hajcsárkodtam, hogy egy idő után elmérgesedett köztünk a viszony és jobbnak láttam, ha távozom. Akkor én ezt nem így éltem meg, de ma már tisztábban látom ezeket a dolgokat. És el kellett telnie 8 évnek, hogy a sebek beforrjanak.

HRM: Ha jól tudom, a 10 éves jubileumi koncertre álltatok össze, aztán "úgy maradtatok".

Sz.R.: A jubileum előtt egy fél évvel kerestek meg. Próbálkoztak több énekessel, akik nem igazán váltak be. Furulyást pedig egyáltalán nem találtak, ki is hagyták a koncepcióból, de a közönség meg igényelte azt. Én eredetileg furulyáztam is a zenekarban, az első lemezen én már nem, de furulyás dalok még szerepeltek, aztán azzal a zenésszel elváltak útjaik, és 2014-ben Gulyás Szabó László azzal keresett meg telefonon, hogy szeretné, ha én lennék a harmadik énekes a csapatban, és mellette furulyáznék, egyelőre csak közreműködőként. Szegény Erikának ezt előtte le kellett nyomni a torkán, mert ő hallani sem akart arról, hogy újra velem zenéljen. Nem emlékszem már, meg nincs is jelentősége, hogy mit mondhattam, de sikerült őt nagyon megbántanom. Szóval jó kéthónapos győzködés előzte meg ezt a telefonhívást. Viszont az első próbán megöleltük egymást, tabula rasát csináltunk, tiszta lappal újrakezdtük, és amikor az első dalt lepróbáltuk, azt vettük észre, hogy szemkontaktus nélkül is tökéletes szinkronban vagyunk, egyszerre hagytuk abba a kitartott hangokat. Azonnal újra éreztük egymást az egész zenekarral, és ez azóta is tart.

HRM: Most pedig olyan bejegyzéseket láttam a Pofakönyvben, hogy már az új lemez felvételei folynak.

Sz.R.: Bizony, bizony. Ezen az új lemezen lesznek olyan dalok is, amik még az első demónkon szerepeltek, de nem kerültek rá az első lemezre, pl. a Rajzolt világ című dal, ugyanakkor most készülünk klipet csinálni a Népünk Golgotája című dalunkból, ami ezt a migrációs válságot dolgozza fel. Egy picit elült most ez a probléma, de úgy érezzük, hogy ez csak egy vihar előtti csend. Aztán van olyan dalunk, a Káprázat földjén, ami ezt a Pofakönyv-kérdést feszegeti – hogy ellopjam a szóhasználatodat – olyan sorokkal, mint „Magányod végtelen lesz, ha közénk nem térsz, Hidd el, hogy lájkok nélkül csak létezel, nem élsz, Idegen ismerősök majd megmondják, mennyit érsz.” Tehát a népdalfeldolgozástól és a versmegzenésítéstől a nemzeti gondolatokon át az általános emberi értékeket megfogalmazó dalokig mindenféle lesz a lemezen. A zenei munkálatok már befejeződtek, az ének is készen van, igazából a keverési feladatok vannak hátra, elvileg májusban fog megjelenni. Június 17-én lesz Kétpón egy fesztivál, ahol a Kárpátia előtt lépünk fel, ott lesz a lemezbemutató koncert néptáncosokkal, tűzijátékkal, mindennel. Tervezünk Budapesten is egy lemezbemutatót, a helyszínt még keressük hozzá.

HRM: 2006-ban alapítottátok az Avatart. (Gellér Tomival Tomka beszélgetett az 5 éves jubileumon.) Az első lemez inkább olyan korai Edda-vonal volt, csak sokkal politikusabb, keserédesebb szövegekkel, aztán a távozásod után készült lemez meg elment az AOR irányába, Foreigner - Journey stílusú lett, és a szövegek is valahogy lazábbak lettek, a csajozással, a csalfa nőkkel foglalkoznak, mintha „elsteelpantheresedett” volna a csapat. Mit gondolsz erről?

Sz.R.: Miért kell mindig mindent hasonlítani valamihez? Ezt nem értem.

HRM: Mert kell, hogy az ember valahogy belője az irányt, hogy jobbra vagy balra menjen. Ha valakinek el akarod mondani, hogy milyen az Avatar zenéje, aki még nem hallotta, annak kell valami kapaszkodó. Aki meg ismeri, annak úgyis megvan a saját véleménye róla, az nem foglalkozik a címkékkel.

Sz.R.: Jó, mindegy. Visszatérve a kérdésre, a második lemez sokkal inkább Gellér Tomi zenei világa, de a szövegek nagy részét én írtam. Akkoriban mentem át egy nagyon komoly magánéleti válságon, amikor ezek a dalok készültek, ezt írtam ki magamból ezekben a dalokban. A Mire vársz még, az Álszent angyal, a Szívod a vérem az én szövegem. Az Álszent angyalt az egyik akkori zenésztársunk barátnőjéről írtam, aki szeretett ítélkezni másokról, és amikor ebbe egyszer én is beleszaladtam, elgurult a gyógyszerem és megírtam róla ezt a dalt. A Menj békével, az Eddig tart az én szövegem és az én zeném. A Tiéd a pillanatot együtt csináltuk a Somával és Tomival, A gyertyák csonkig égnek meg egy régi dal, ami lemaradt az első albumról. És akkor volt egy komoly szakmai vitánk Tomival, aki ebbe az AOR-os világba akarta elvinni a csapat zenéjét, én meg azt mondtam, hogy minket nem ezért szeretnek, hanem a Duna-rapszódia, a Határ nélkül, a Holdvilág-árok miatt. Szerettem volna, ha legalább picit megmaradna ez a nemzeti vonal, meg a klasszikus rock, amibe belefér az AOR is, csak azt szerettem volna, hogy semmit se öntsük ki koncepcionális okokból. Mivel nem jutottunk közös nevezőre, én elhagytam a zenekart, és a lemezt nélkülem vették fel. Aztán négy év múlva tértem csak vissza Szaszkóval együtt, aki szintén távozott egy időre a csapatból.

HRM: Moldován György Szabolcs Erdélyből, Gellér Tamás a Vajdaságból jött, a szövegeid kapcsán én is az előítéletem csapdájába estem: azt hittem, hogy te is határon kívüli magyar voltál eredetileg. Ehhez képest meglepett, hogy tősgyökeres pesti vagy. Honnan ez az elkötelezett magyarság?

Sz.R.: Ez egy érdekes kérdés. Ha úgy tetszik, a magyarságom a vakságomból táplálkozik. Mert van egyfajta analógia a magyarság és a fogyatékosság, az én fogyatékosságom között. Csak erről azért nem akarok dalokat írni, hogy az ember nem lát, mert az olyan önsajnáló dolog, ami ki a f.szt érdekel? Igazából engem sem érdekel, megtanultam ezzel együtt élni. De a magyarság sorsa és az én sorsom között a hasonlatosság az, hogy a magyarságot is nagyon sokszor próbálták rávenni arra – meg engem is –, hogy merjünk kicsik lenni. Ne akarj többet az élettől, mert úgyse fog sikerülni! Az életem során sokszor megkaptam, hogy más látássérült mennyire örülne, ha a helyedben lehetne! Te meg itt többet akarsz. De én elsősorban nem egy látássérült vagyok, hanem Szepesi Ricsosz, zenész! Elsősorban ember vagyok, aztán zenész, dalszerző, dalszövegíró, alkotó. És az, hogy nem látok, az meg a kutyát ne érdekelje, mert nem releváns! Az igazságtalanságot ennek okán nagyon nem szeretem. A magyarságot rengeteg igazságtalanság érte. Ezt még soha nem mondtam el egyetlen riportban sem, hogy ha az ember arról ír egy dalt, hogy a fogyatékosokkal nem mindig bánnak méltányosan, az senkit sem érdekel. De ha a magyarságról, a magyarsággal szemben elkövetett méltánytalanságokról írsz dalt, akkor a hallgató jobban bele tudja helyezni a történetbe önmagát. Jobban megérti és elgondolkodik rajta. Különösen akkor, ha ezt egy olyan ember adja elő, akivel szintén nem mindig bánnak méltányosan.

HRM: Most a megkésett 10 éves jubileumi koncertre készültök a 11. évfordulón, ahol összejön a teljes gárda. Elképzelhető, hogy ezt is folytatjátok együtt, mint a Szkítiával?

Sz.R.: Igazából ez csak egy vicc, egy áprilisi tréfa, nem is lesz Avatar-koncert. (nevet) Komolyra fordítva a szót: Lesz koncert. És igen, elképzelhető, hogy lesz folytatás. Az Avatarnak voltak nagyon nagy baklövései, ami miatt sokan elfordultak tőlünk. Ugyanakkor nagyon sokan kérdezik, hogy mikor lesz Avatar-koncert? Most itt a lehetőség, el lehet jönni! Hogy lesz-e folytatás, az nagyban függ attól, hogy mennyien kíváncsiak ránk, hogy hány igazi Avatar-rajongó van, aki tényleg ott is lesz.

HRM: Szétrúgják-e a Backstage falát?

Sz.R.: Pontosan. Mert abban nagyon egyet tudok érteni Tomival és Krisztiánnal, hogy elegünk van a fotelrockerekből. Elegünk van azokból, akik az interneten nagyon nagy királyok, így szeretem a bandát, úgy imádlak titeket, aztán amikor el kéne jönni egy koncertre, akkor „Jaj tesó, hogy is mondjam, éppen most szült ikreket a nagymamám, meg a hajam is fáj, arról nem beszélve, hogy viszket a lelkem, nem tudok elmenni. De majd legközelebb biztosan.” Aztán mindenki jön azzal, hogy miért nincs Avatar? Hát ezért nincs! Két dolog tarthat életben egy zenekart: el kell menni a koncertekre és meg kell venni a lemezt! Ha letöltöd az internetről és otthon hallgatod a fotelben ülve, abból nem tud profitálni a zenekar, nem tud anyagi erőforrásokat befektetni egy új lemezbe. Egy lemezfelvétel költségét a koncertekből kellene kigazdálkodni, de ha nincs igény arra, amit csinálunk, ha nincsenek nézők a koncerteken, akkor egy idő után a zenekar beleáll a földbe. Vannak tervek, vannak ötletek, bennünk van egy-másfél lemeznyi anyag, de csak akkor érdemes belevágni, ha számíthatunk a közönségre, a rajongókra. Aztán itt van Tominak ez a Stardust zenekara is, aminek egyelőre nagyon jó visszhangja van az első EP kapcsán, de ő sem tudja, mennyi ideje marad az Avatarra, ha a Stardust szekere igazán beindul.

Játszottam egy komlói zenekarban, a CS.Í.T.-ben (Csak Így Tovább). Két-három éven keresztül oda jártam le zenélni minden héten. Az énekes Papp Attila „Füles” azt mondta, hogy ha valaki felfelé bukik közülünk, azt el kell engedni, mert nem mindennap adódik hasonló lehetőség. És akkor békében kell elválni és sok sikert kívánni, nem irigykedni, hogy miért nem marad velünk a pocsolyában. Szóval, ha Tominak beindul a Stardust, ha nekem beindul a színház, akkor az Avatarra nem biztos, hogy marad elég időnk. De mi szeretnénk vele foglalkozni, csak ahhoz előbb el kell jönni a rajongóknak a koncertre. Nincs elővételi lehetőség, ezért nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy mindenki érkezzen időben, hogy ne legyen tülekedés, mert a helyszínen kell a jegyeket megváltani!

HRM: Míg Gellér Tomi a második lemez AOR-vonalát vitte tovább a Stardust zenekarban, mintha az első lemez örökségét pedig a Nyugtalan zenekar vinné tovább. Ezt nem te alapítottad, később kerültél bele. Ők kerestek meg vagy te találtad meg őket?

Sz.R.: Ők találtak meg engem. A Crazy Mamában volt egy Best Of Rock FM buli, ahol a Puttony Hit-Rocknak voltam a billentyűse. Ott volt Kenyó Gábor, aki az – akkor még – Mr. Nyugtalan gitárosa volt, ők akkoriban váltak meg az énekesüktől és elkapott, hogy volna-e kedvem náluk énekelni. Ők akkoriban két gitárral nyomták. Mondtam, hogy én nem lennék jó énekes. Lehet, hogy hangban meg tudnám oldani, de frontembernek nem lennék jó. Viszont ha úgy megfelelne, billentyű mögül tudnék énekelni. De jó, már ők is gondoltak billentyűsre, próbáljuk meg! Ez volt 2013 szilvesztere előtt pár nappal. Január 2-án kaptam tőlük egy demóanyagot, arra kértem 2 hét felkészülési időt. Közben hívott a Szkítia is, és akkor mentem vissza az Avatarba is, ez mind 2 hónapon belül, úgyhogy a 2014-es év egy kicsit zsúfolt lett, 3 különböző műsort kellett megtanulnom, vagy részben újratanulnom. Szóval a Puttony Hit-Rockot ott hagytam, és játszani kezdtem helyette 3 másik zenekarban. A Nyugtalan egy baráti társaság, de sajnos nem látom a jövőjét ennek a műfajnak. Nincsen kellőképpen promótálva az egész hard rock műfaj ma Magyarországon. De aki szereti, annak szívesen megyünk zenélni. Ezt a csapatot a barátság, a zene szeretete tartja össze. Nagyon örülnék neki, ha a Nyugtalan nagyobb nyilvánosságot kapna, nagyobb közönség előtt léphetne fel, mert ezek a srácok megérdemelnék a sikert. Áthangszereltük a régi dalaikat két gitárról két gitár + billentyűre, átírtam a szövegeiket is, mert addig ilyen motoros dalaik voltak, hogy leszállok a mocimról és iszom egy jót, miközben a csajom vár... és elhagytuk a zenekar nevéből a Mr-t. Az egész zenekarban Kautzky Gyuri dobos a legambiciózusabb, meg Kenyó Gábor. Ők rögtön benne voltak mindenben. 2015-ben megjelent egy CD-nk is, már az új vagy újraírt dalokkal, amit csak koncerteken terjesztettünk, mára már el is fogyott. De valahogy mégis olyan kilátástalan az egész.

Az érdektelenséget látva úgy vagyok vele, hogy ha nem döglenék bele, hogy nem Hammondozhatok egy rockzenekarban, akkor én most abbahagynám. Ez egy idegölő, pénznyelő, sehova se vezető út. Van egy-két zenekar, a nagy öreg rockdinoszauruszok, akik végigturnézzák az országot, akiknek elmennek a koncertjére az emberek, mi meg a Nyugtalannal 30-40 ember előtt játszunk, pedig ez a zenekar sokkal jobb sorsra lenne érdemes. Én a magam részéről a zenélésből próbálok megélni. Elegem van abból, hogy a klubtulajdonosok nagy része madárnak nézi a zenekarokat! Hülyegyerek, gyere önmegvalósítani! Fizetni nem tudunk. Ha nem tetszik, van a helyedre másik száz. Kihasználják ezt a dolgot a végletekig, hogy a sok fiatal srác örömmel elmegy ingyen is fellépni, csak hogy megmutathassa magát. Nulla reklám, nulla infrastruktúra, nulla rizikó. Itt Magyarországon egy k.rvának több becsülete van, mint egy zenésznek, mert a kabátját se veszi le addig, míg le nem teszed a pénzt előre. Elegem van abból, hogy hülyének nézik a zenészeket, és ha az átkosban nem volt egy futó zenekarod, amiből még mindig lehet profitálni, akkor semmi becsületed nincs. Ha a régi nagyokkal is így bántak volna fiatal korukban, akkor ők sem lennének most sehol.

HRM: Az Avatar eredeti énekese, Danhauser Soma is itt énekelt egy darabig. Ő hogy került a csapatba?

Sz.R.: Soma az egyik legjobb barátom, és úgy indult a történet, hogy két egymás utáni nap egy kamionos fesztiválon kellett volna játszanom a Nyugtalannal, de egyik napra Szkítia, a másik napra „Vazul vére” fellépésem volt. De a fiúk nagyon sokat vártak ettől a fellépéstől, és legalább az egyik napot megcsinálták billentyű nélkül Somával, szóval ő eredetileg alkalmi beugró volt, aztán ez annyira megtetszett neki meg a többieknek is, hogy bekerült a csapatba énekesként. Épp nemrég, a februári koncert előtt jelentette be, hogy nem tudja vállalni a jövőben, ott már megint én énekeltem.

HRM: Saját számok mellett feldolgozásokat is játszotok, de szigorúan csak magyar dalokat. Ugyanakkor bár a stílus ugyanaz, de a régi Avatar dalok közül csak a Határ nélkült játszottátok a koncerten. Nem akartad a sikeres Avatar-dalokat beépíteni a repertoárba?

Sz.R.: Nem vagyunk Avatar tribute zenekar. Volt egy megegyezésünk a zenekaron belül, hogy akárki játszhat egy-egy Avatar-dalt önálló koncerteken is, de az Avatar zenekar nevet nem használjuk, csak ha együtt vagyunk mi négyen: Tomi, Chris, Szaszkó és én. És megállapodtunk abban, ha valaki kiesik ebből a négyesből, az nem csinál még egy Avatart. Nem lesz Avatar kontra Avatar-tribute. Nem járatjuk le egymást, magunkat és a nevet. A Határ nélkült őszintén szólva már unom, de azt azért játsszuk, mert nagyon szeretik az emberek. A Nemadomfel Alapítvány koncertjei kapcsán több tízezrek hallották az Arénában és nagyon népszerű. Az egy himnusz.

HRM: Nemrég hagytad ott – 10 év után – a Nemadomfel Alapítványt, ahol zenészként és zenei koordinátorként dolgoztál...

Sz.R.: A Nemadomfel Alapítvány zenekarában halmozottan sérült srácok énekelnek. Van körülöttük egy kísérő zenekar, aminek a billentyűse, furulyása én voltam, néha énekeltem is. A Nemadomfel zenekar arénakoncerteket tudhatott magáénak, eljutottunk Kínába is, olyan zenészekkel és előadókkal zenélhettem egy színpadon, mint Benkő László, Ruzsa Magdi, Deák Bill Gyula, Cipő, Takáts Tamás, Pataky Attila, stb. Szóval ez egy jó lehetőség volt. De 'A négy muskétás' miatt bejött az életembe egy olyan lehetőség, hogy a színházban dolgozhatok, ez pedig presztizsbeli előrelépést jelent, ami nálam fontos szempont volt.

HRM: Igen, a színházi karriered is elindult, belefogtál egy saját musicalbe, Alexandre Dumas 'A három testőr' című regényéből készült 'A négy muskétás - avagy a királynő nyaklánca' című musical, melynek a zenéjét te írtad. Ennek lesz a következő előadása Budapesten az újpesti Ady Endre Művelődési Központban, március 21-én. Hogy találtál erre a Szép Ernő Színházra, ami nem is egy színház, csak egy társulat, egy „utazó színház”, ahogy magukat nevezik?

Sz.R.: A Szép Ernő Színház tagja Danhauser Soma barátom, és amikor Kósa Zsolti – aki egy kitűnő énekes-színész – keresett zeneszerzőt a 'Léla szeme' című mágikus rockmusicalhez – amivel azt hiszem, NKA pályázatot céloztak meg –, és Liszi (Nagy Zsolt), aki eredetileg írta volna a zenét, időhiány miatt az utolsó pillanatban visszalépett, Soma beajánlott engem helyette. Én pedig rögtön rámondtam az áment, mert számomra ez a színházi világ mindig is nagyon vonzó volt. De a pályázathoz benyújtott dalokat fel kellett venni, ahhoz a hangmérnököt és a stúdiót ki kellett fizetni, és ekkor állt mögénk a Szép Ernő Színház vezetője, Szinovál Gyula, megkaptuk a színház próbatermét is, hogy kidolgozzuk a dalokat, és kialakult ebből egy barátság. Még tavaly májusban volt róla szó pár Unicum mellett, hogy lesz egy 'Három testőr' musical, annak mennyiért csinálnám meg a zenéjét, mondtam rá egy árat, „Jó, majd visszatérünk rá” – mondta, nem is igazán vettem komolyan, aztán el is felejtettem. Nyáron megint szóba került, hogy lenne majd egy '56-os darab. Szóval minden így lebegtetve volt, semmi sem látszott biztosnak, én meg már elég rutinos öreg róka vagyok ahhoz, hogy ne vegyek semmit készpénznek, amíg nincs a szerződés a műszemem előtt. (nevet) De aztán mégiscsak megcsináltuk a 'Tizenkét fényes nap'-ot, ezt az '56-os darabot, utána volt egy jól sikerült gálakoncert Budakeszin Tóth Renivel, Kalapáccsal, Makrai Pállal és Somával, és rá egy másfél hónapra felhívott a Gyuszi, hogy most lenne ez a 'Három testőr'. Felkértem egy gyerekkori vak barátomat, akit Durgonics Tamásnak hívnak, együtt írtuk meg a zenét, és egy másik barátom, Miks Csaba volt a hangmérnöke, és Szőke Tímea – aki egy új akusztikus projektemnek is az énekesnője – segített abban, hogy felolvasta a szövegeket, tartotta a kapcsolatot Gyulával, szóval ezzel a négytagú teammel 3 nap alatt felvettük a zenei alapot. És ennek lesz most a bemutatója az Ady Endre Művelődési Házban.

HRM: De én úgy láttam, volt már két fellépésetek...

Sz.R.: Mohácson és Bonyhádon játszottunk eddig, ezek ilyen ifjúsági bérletes előadások voltak, nyilvános főpróbának jó volt, de az igazi bemutató most kedden lesz Budapesten.

HRM: Ebben a darabban te is közreműködsz – akár zenészként – vagy playbackről megy a zene? Vagy miért kell menned neked is a társulattal?

Sz.R.: A zene playbackről megy, meg a kórusok is, úgyhogy zenészként nem kell közreműködnöm, de van egy rövid cameo-szerepem, amikor Myladyt lefejezik, én vagyok az egyik ítélő. Van egy pársoros énekes szerepem, és közben ilyen druida szimbólumokat rajzolok. Mint tudod, én foglalkozom sámánizmussal és ilyen sprirituális dolgokkal is, ily módon ezt is beépítettük a darabba. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a színészeket korrepetálom. És azért járok velük, mert élvezem. Mint amikor az ember a gyerekét kíséri el az első útjára és figyeli a fejlődését. Nekem ez a musical a gyerekem. És figyelni akarom, hogy fejlődik az egész. Vannak még hibák, vannak még gyermekbetegségek, de tudom instruálni ott helyben a színészeket, hogy ezt a duettet ne így énekeld, az az improvizáció viszont maradjon meg, mert az tök jó! A zenei részért abban a darabban én felelek. Azzal, hogy megírtam a darabot, ennek a dolognak még nincsen vége.

HRM: A 'Vazul vére' rockoperába beépítették a Holdvilág-árok című dalodat, ami az Avatar első lemezén szerepelt, és felkértek, hogy te énekeld el a koncerteken. Milyen érzés volt ehhez a társulathoz csatlakozni?

Sz.R.: Ez egy érdekes történet. Zamárdiban volt minden évben Kiss Barnának, a Nemadomfel zenekar gitárosának egy Villon-tábora. Itt nekem volt egy önálló estem, amelynek során előadtam többek közt ezt a Holdvilág-árkot, és Molnár Peti – aki akkor a 'Vazul véré'-nek volt a producere – felfigyelt rá.

HRM: Van benne utalás Vazul szemére: „Vazul szemét elvehetted, De én mindent látok! Bűnöd nem felejti A Holdvilág-árok.” Gondolom, ez ragadta meg a fantáziáját.

Sz.R.: Igen, és azt mondta, a 'Vazul véré'-be ez nagyon jól beleillik, nem volna-e kedved az elején elénekelni egy szál zongorával. Mindketten borozgattunk rendesen, úgyhogy azt mondtam, térjünk vissza rá majd józan fejjel. Aztán nem is került szóba egy darabig, el is tettem talonba ezt a dolgot, de egyszer csak azt kezdtem észrevenni, hogy olyanok jelölnek be ismerősnek, mint Dudás Ivett, Vörösmarty Imre, Molnár Péter. És akkor kérdezte Molnár Peti így a Facebookon keresztül, hogy akkor mi legyen? Mert megbeszélte a többiekkel és mehetne hosszútávon is. És pont amikor a debütálásom lett volna a 'Vazul véré'-vel, ugyanakkor Németországban kellett volna lennem a Nemadomfellel. De aztán kiderült, hogy pár nappal előbb visszajövünk, úgyhogy végül is mindkettőt meg tudtam csinálni. A következő előadásra már megcsináltuk a Holdvilág-árok zenei alapját teljesen más hangszereléssel, hogy ne az Avatar-verziót használjuk. Mert az a dal megjelent ugyan egy Avatar-lemezen, de két olyan dal van, amit én elsősorban Ricsosz-dalnak érzek és mellékesen Avatar-nóta: a Holdvilág-árok és a Határ nélkül.

HRM: A 'Vazul vére' következő előadása március 26-án lesz a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban. Záró gondolatként: Ebből a sokféleségből mi az, amire a jövőben leginkább koncentrálni akarsz?

Sz.R.: Most úgy érzem, hogy elsősorban a színház. Idén nyáron Mánfán az említett Papp „Füles” vezényletével lesz egy István a király, ahol megkaptam Torda szerepét, ami egy újabb kihívás. Úgy érzem, hogy a rockot most kicsit pihentetni kell. Nem mondom, hogy soha többé, de úgy érzem, ennek most nincs itt az ideje. Az Avatarral is azért álltunk le picit az elmúlt másfél-két évben, mert azt láttuk, hogy volt egy sehova nem vezető turnénk. Kis klubokban játszottunk, 90%-ban 20-30 ember előtt. Ennél nagyobb név az Avatar, és ennél nívósabb zenészek vagyunk valamennyien, többet érdemelnénk. Legyen szó akár munkáról, akár párkapcsolatról – és ezt mondom a vak barátaimnak is –, a vakságnak az áldása, hogy nem korlátoz minket a vizualitás, de az átka az, hogy mindig nekünk kell megvárni, míg a lehetőség odajön hozzánk. Mert ha odamész egy csajhoz, nem látod, van-e mellette pasi, és nyakon vág. (nevet) Csak azért, hogy legyen valakid, nem érdemes összejönni akárkivel. És csak azért, hogy zenélhessek, nem fogok elmenni akármilyen lepusztult helyre, ahol semminek néznek és lekezel a klubtulajdonos. Az élőzene nem más, mint egy szolgáltatás. A szolgáltatást pedig meg kell fizetni. Ebben a vendéglőben sem tehetem meg azt, hogy nem fizetem ki az ebédet. Elmész egy fodrászhoz, nem mondhatod neki, hogy majd kifizetem, ha jobban megy. De egy zenésszel bárki megteheti ezt. És én belefáradtam a szélmalomharcba. A zenésztársaimat is csak arra tudom bíztatni, hogy bojkottálják az ilyen helyeket. Ha a színházban Szinovál Gyula megígér valamit, akkor az úgy van. Még ha neki kell ráfizetni, akkor is! Úgyhogy jelenleg a színházban látom a jövőt. De persze azért a Szkítiával, az Avatarral és a Nyugtalannal sem akarom befejezni a munkát, és persze mindig voltak, és valószínűleg lesznek is megkeresések billentyűsként, de jelenleg ezeken kívül nem sok mindenre marad kapacitásom.

HRM: Nem szabadulsz ilyen könnyen! Korábban említettél egy új akusztikus projektet, aminek Szőke Tímea az énekesnője. Mi is van ezzel?

Sz.R.: Most indult még egy fontos dolog az életemben: páran összeálltunk barátok, és elkezdtünk egy magyar Blackmore's Night projektet csinálni, aminek az a neve, hogy Druida. Hangszerelésileg kb. úgy néz ki, mint a Blackmore's Night, tehát akusztikus jellegű...

HRM: Látod, te is hasonlítgatsz! Engem bezzeg leszúrtál érte...

Sz.R.: Igazad van, visszanyalt a fagyi. Szóval van egy fantasztikus énekesnőnk, akit Szőke Tímeának hívnak, a dobosunk Durgonics Tamás – ő szintén nem lát –, akivel a 'Három testőr' zenéjét írtam, a Long Roadból Rónai Gabi basszusozik, Kolbe Gábor perkázik, ő a Kormorán Memory Band tagja, én gitározom és Kurucz Béla a billentyűs. De úgy éreztem, ebben nem vagyok annyira jó, ezért akartunk egy másik gitárost, és én pedig átmennék a népi fúvósokra, illetve most akarok egy elektro-akusztikus buzukit venni. Imádom az ilyen elmebeteg hangszereket! Az A38 Hajón egy Nemadomfel-koncerten Jenei Szilveszter is részt vett, és megkérdeztem tőle, hogy nincs-e kedve egy ilyen zenéhez. Azt mondta, hogy nézzük meg, mi sül ki belőle. Már két próbán túl vagyunk vele, nekem nagyon nagy megtiszteltetés, hogy vele zenélhetek, mert nagyon szeretem a zenei világát, a Kormoránt vele szerettem meg. Nagyon nagy dolog, hogy dalokat ír nekünk és mondja az ötleteit, hogy ezt másképp kéne csinálni, mi pedig elfogadjuk a javaslatait, mert mégis csak egy öreg róka a szakmában. Kolbe Gabit is azért szeretjük, mert rettenetesen jó észrevételei vannak, nagyon jó szövegíró és nem mellesleg zseniális perkás. A dobosunk, Tomi, aki nem lát, egy elektromos dobon fog dobolni, ezzel egy kis Def Leppard feelinget belecsempészünk a muzsikába. Szilveszter először szörnyülködött, hogy miért pont elektromos dob? De amikor elmondtam neki, hogy egy vak dobos mennyivel könnyebben össze tudja ezt rakni, mint egy hagyományos dobszerkót – ráadásul szállítania is könnyebb – mindjárt megértőbbé vált. Saját zenét fogunk csinálni, egyelőre az én dalaim, meg a Szilveszter dalai, idővel talán közös dalok is születnek... Én most ezeknek a kicsit lecsendesedett, félig akusztikus, művházas ülős buliknak több értelmét látom, mint a rockkocsmában 1000 watton szóló totál-metálnak, azt érzem, hogy ezekre most nagyobb igény van, mert az emberek szeretnének egy kis nyugalmat.

HRM: Visszatértél tehát a gyökereidhez. Kezdted egy akusztikus projekttel gyerekkorodban, és most érett fejjel, lenyugodva ismét az akusztikus zenéhez fordulsz. Szép kanyar!

Összefoglalva: a következő tíz napban háromszor is láthatnak Budapesten: 21-én Újpesten 'A négy muskétás'-sal, 26-án Kőbányán a 'Vazul véré'-vel, és április elsején a Városligetben az Avatarral. Sok sikert!

A beszélgetés közben meg is ebédeltél, úgyhogy azt már nem is kérdezem meg, mi a kedvenc ételed, mert láttam, hogy a milánói borda. 🙂