Arénabuli kicsiben: Hooligans, Z!ENEMi – Barba Negra, 2024. 03. 16.

Lemezbemutató és dedikálás! Így hirdette a Hooligans a március közepi Barba Negra-bulit, amit teljes mértékben be is tartottak, alaposan bevezették a közönséget a tavaly év végén megjelent ’Fekete szivárvány’ albumba és közel 2 órán keresztül fogadták a rajongókat. Akik jöttek is rendületlenül, töménytelen mennyiségű relikviát hozva magukkal. A stáb mindenkiről készített egy közös képet a zenekarral, de persze aki akarta vagy volt valakije, az saját telóval is csinálhatott képet. Picit furcsa látvány volt, hogy az első sorok az üres színpadot nézték, miközben mögöttük a csapat dedikált, vélhetően ők már az első autogramvadászok között voltak.

De betartották a srácok az ígéretüket, a végén már a hely biztonsági embereinek kellett beállni a sorba, hogy nincs több, elfogyott az idő. Különben hajnalig ott ülhettek volna és akkor nincs koncert. Gyors elpakolás után az előzenekar kezdett bele energikus programjába.

A Z!ENEMi koncertjét felvezető videóban a spanyol ‘A nagy pénzrablás’ sorozat videója ment a háttérben, hogy új tagokat kellett toborozni, és talált is a „Professzor” pár belevaló miskolci srácot. Nem láttam ugyan egy epizódot se, de az ikonikus ruhát és maszkot felismertem.

A tagok is ebben a szerelésben jöttek be, majd a nézők közé hajították maszkjukat, azok legnagyobb örömére.

Frappáns és ötletes kezdés. Nem ismerem a csapatot, de pár részlet azért alaposan az agyamba vésődött. Néhol olyan érzésem volt, mintha Ganxsta Zolee és a Kartelt hallanám, aztán gyorsan átváltottak igazán zúzós stílusba. Balogh „Juró” Szabolcs énekes ezeket az ugrásokat tök jól hozta, frontemberként is igen jól teljesített.

Nekem a színpadi mozgás nagy fétisem, ebben szerencsére a csapat jól muzsikált, szinte folyamatos mozgásban volt az egész porond. A dalok közül kettő ütötte meg a fülemet, az egyik A király, amiben Jézus szinte minden (is) volt, a másik a bizarr című Szar, szappan, szalámi, amelyben Szabolcs lejött a közönség közé és a refrént próbálta megénekeltetni velük.

Bevallom, meglepődtem, amikor egyszer csak mellettünk termett, de már pörgött is tova. A hangzásban az tűnt fel, hogy Hudák Attila basszusgitárja iszonyat jól előre lett tolva, röfögött az egész cucc. Pár olyan zenekarnál hallottam ilyen megszólalást, ahol érezhetően a basszeros a főnök, nekem tetszett így a hangkép. Oké, hogy nem arányos, de jellegzetes megszólalás volt.

Energikus, pörgős szettet nyomtak és láthatóan a közönség vevő volt rájuk, illetve sokan azért ismerték is a dalokat.

Pár hónapja évzáró arénabulit adott a Hooligans, amiből sikerült sok mindent átemelni a Barba Negrába, sőt a kisebb helyen valami nálam jobban is működött, mint a nagyobb térben. A színpadképben több ismerős elemet is láttam, amiket ügyesen integráltak az új környezetbe. Ilyen volt többek között a világító Hooligans-logó, ami decemberben például szinte a tetőn kapott helyet, itt Kiss Endi dobszerkója elejére tették.

A lángokkal is elég bőkezűen bántak az este folyamán, az szinte egy az egyben át lett ültetve, a kisebb teremre méretezve. Intenzitásban sem történt nagy változás, csak közelebbről sokkal jobban átjött az, amit a Budapest Arénában hiányoltam.

Az Óvári Évi–Kottmayer Krisztina vokalista páros színpadi jelenléte sokkal erősebbnek tűnt, mint akkor. Itt az ének mellett folyamatosan táncoltak vagy eljátszották a dalokat, tökéletesen kiegészítve egymást, Csipát és a produkciót.

Számomra úgy tűnt, hogy az újabb éra durvább megszólalású dalaiban több a vokálozás, de a folyamatos tánc és mozgás végig jelen volt. Ráadásul, ha minden igaz, Óvári Évi utolsó koncertje volt ez a csapattal.

Romanek Gergő basszusgitáros mozgását is keveselltem az arénabuliban, itt a rendelkezésre álló teret szépen bemozogta, de az arcával sokkal többet játszott, mint a testével.

Részben ugyanez elmondható Kiss Endiről is. Az ő arca is mindent elmondott a hangulatáról, de neki alapból elég figyelemfelkeltő a játéka. Ritkán látok olyan zenészt, aki ennyire élvezi a buli minden pillanatát, szinte végig mosolyogva, hatalmas elánnal és lelkesedéssel játszott, persze a tőle megszokott látványos dobolással.

Tóth Tibi gitáros – aki az utóbbi két lemez morcos hangzásáért felel – játékába sem lehetett belekötni, kellően haraptak a hangszerei. A szólói rendben voltak, szépen előretolva, ettől tényleg egy igazi zúzdának éreztem a teljes hangképet. Tudom, sokan a régi Hooliganst ismerik és a keményebb zenét kedvelőknek van egyfajta ellenérzése a zenekarral kapcsolatban. Mégiscsak a pop-rock vonal volt, ami igazán naggyá tette őket, de az utolsó két lemezen a 180 fokos változás, a durvább irányba fordulás szerintem nagyon jót tett nekik. Én is a “keményvonalas” táborhoz tartozom, de ez már a harmadik koncertem volt az új korszakban, és nagyon jól hozzák élőben is a keményebb megszólalást. Ennek nagyon fontos eleme Tibi játéka és gitársoundja.

Csipára hatványozottan igaz szerintem, hogy ez az agresszívabb világ jobban fekszik neki. A fizimiskája, mozgása, mimikája, mind nagymértékben ráerősít az új idők új dalaira. Ahogy a szemét forgatja, ahogy néz, a látványos színpadi játéka, nagyon neki való szerep. A hangja lemezminőségben szólt, és a közönséget nem hagyta magára, folyamatos volt a kommunikáció.

Végül, de nem utolsósorban essen szó Gyöngyösi Gábor billentyűsről, aki egyrészről a lányokhoz hasonlóan a vokálokban vastagította Csipa hangját, de mellette szép kis szintiszőnyegeket adott a nótáknak, de itt ne tessék valami északi szimfonikus metál hangzásra gondolni.

És akkor térjünk rá a műsorra, amelyben tényleg bemutatták az új lemezt, mindössze 3 számot hagytak ki. A ‘Fekete szivárvány’-t is indító intró után kezdésként az előző lemez húzódalával, a Kendőzetlen igazsággal nyitottak. 2-3 dalonként csempésztek bele régebbi tételeket a szettbe, és ahogy az arénában tapasztaltam, ezek a régebbi darabok kaptak egy kis csavarást a megszólalásban, ami bevallom, jót tett ezeknek a sziruposabb tételeknek. Nem mindegyik lett keményebb, de az áthangszereléstől teljesen más megszólalást kaptak.

A decemberi zárótétel most az első harmad befejezéseként került bele a programba, meg is lepett, hogy ilyen gyorsan elnyomták az Evolúciót, ami után rögtön jött a lemez címadója fekete konfettieső kíséretében, de most nem volt itt Diószegi Kiki, hogy a lemezen tőle hallható sorokat elnyomja.

Élőben az új dalokból volt, ami jobban bejött, mint lemezen, ilyen volt a Vadak után, ami alatt a kivetítőn oroszlánok tűntek fel.

A ledfalon folyamatosan valamilyen videó vagy grafika ment, nagyon jól kiegészítve a fényeket és a látványt. Az arénabulin kiemeltem, hogy a látvány nagyon ott volt, a fényekkel most is nagyon jól bántak, a rengeteg láng és CO-füst ezt erősítették és jól kiegészítették. A hangzásra sem lehetett panasz, elég szépen megdörrent a motyó, a frissített Barba Negra-technika óta ez már nem az első eset, ahol egész jól szól a koncert!

A Királylány alatt a fanatikusoknál előkerültek a tiarák, a közönség pedig egy emberként énekelte a dalt. A bő félig megtöltött sátorban a hangulatra nem lehetett panasz, nemcsak a régi klasszikusokat fújta a nagyérdemű a bandával együtt, hanem az új tételeket is. Közben volt tánc, sőt egy kis circle pit is, a bandával együtt a közönség is változik szerintem.

Nem aprózták el a srácok, 27 dalt sűrítettek bele az estébe, aminek közel kétharmada az utolsó két korongról érkezett, a korábbi albumokat csak érintették egy-egy sláger erejéig. Ez a választás nekem tetszik, és úgy látszik, hogy a régi fanatikusokat sem rémisztette el. A normál program lezárásaként jött az a dal, ami a koncert után napokra a fülembe ragadt, a Túlélő refrénje telitalálat!

Egy dalra még visszajöttek és a Hotel Mámor szövege majdnem teljesen megvalósult, az „éjfél elmúlt, ébredj fel” rész nem sokkal éjfél előtt került terítékre. Aki nem hiszi, hogy ez a változás jót tett a csapatnak, az jöjjön el július 26-án a Budapest Parkba, a látványos, pörgős műsor garantált!

Ne félj, már én sem félek / Kendőzetlen igazság / Jön a pofon / Káosz / Idegen / Félember / Körforgás / Vékony jég / Játszom / Evolúció / Fekete szivárvány / Lepereg egyszer / Egyformán / Egy álom közepén / Vadak után / Szabadon / Szájkosár / Várok rád / Szélbe mondott szó / Robot / Királylány / Lángba borítom a várost / Küzdj az álmodért / Elindul a lejtő / Legyen valami! / Túlélő // Hotel Mámor

Szöveg és fotó: Savafan
Köszönet a Hooligans menedzsmentjének a lehetőségért!